Nagyböjti lelkigyakorlat 3. rész - Dr. Takács Gyula atya elmélkedése
Abba, Atya, legyen meg a Te akaratod. A mai estén ezeket a szavakat halljuk Jézus ajkán.
A mai estén Jézust a Getszemáni-kertbe kísérjük el, és látjuk Őt, amint a földre esett.
Arcát vérverejték borítja, és félelem, rettegés tölti el: Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez az óra. De ne az én akaratom legyen, hanem a Tiéd.
Jézus imája a Getszemáni-kertben. Jézus ebben az imában teljesen egy az Atya akaratával.
Ekkor Ő ott van, mint az Atya Egyszülötte, az Atya keblén.
Az Ő élete, hogy az Atya akarata legyen meg, hogy megtegye az Atya akaratát.
És úgy áll föl a földről, hogy kész arra, hogy odaadja életét.
Már jönnek, akik elvenni akarják Tőle az életét.
Már belépnek a kertbe a katonák, akiket Júdás vezetett, hogy összekötözzék, és átadják Őt a bíróságra, hogy halálra ítéljék.
De Jézustól nem veszik el az életet, mert Jézus élete az érinthetetlen Szeretet.
Hiszen azt mondotta: Atyám, a Te akaratod legyen az én életem.
Az Atya akarata pedig a szeretet. Jézus az Atya mélyéből merített.
Az Atya akarata, egyedül ez a valóság, ez az Ő élete.
És ehhez az élethez, a megközelíthetetlen, az érinthetetlen, az összetörhetetlen Szeretethez nem léphetnek oda a katonák, hogy megkötözzék.
Nem vethetik tömlöcbe, nem ítélhetik halálra, hiszen ez az élet a Szeretet, az Örök Élet.
Mindöröktől van, végtelen, és mindörökké megmarad.
És Jézus egészen egy ezzel a szeretettel. Jézus egészen eggyé vált az Atyával.
De éppen ez a Szeretet akarja azt, hogy odaadott ajándék, hogy áldozat legyen Jézus élete.
Éppen az Atya akarata az, hogy a Szeretet megjelenése, jelenléte legyen Ő minden ember számára.
Az Atya akarata az, hogy felkeljen a Szeretet napja, és eloszlassa az ember szívének sötétségét, a bűnök árnyát.
És Jézus akarja az Atya akaratát.
Akarja azt a Szeretetet, amellyel úgy szerette Isten a világot, hogy odaadta Egyszülött Fiát érte.
Jézus akarja az Atya akaratát, akarja azt a Szeretetet, amellyel Isten úgy szerette Isten a világot, hogy nem akarja, hogy egy is elvesszen.
Azt akarja, hogy élete legyen, hogy örök, hogy bőséges élete legyen minden embernek.
És ezért Jézus odaadja életét.
Odaadja életét, keresi az elveszettet, fölveszi, meggyógyítja a beteget, és kiontja drága vérét, hogy megmossa minden lélek minden sebét, hogy letöröljön minden bűnt az emberek lelkéről, hogy az Atya szeretete ragyogja be, hogy az Atya szeretete életet adjon minden léleknek.
Ezért Jézus odaadja életét. Az arcát már nem a vér, nem a fájdalom fedi be.
Az arcát az az örök Ragyogás, az a tündöklő Fény ragyogja be, amely Örök Ragyogás az Isten maga, az Isten örökkévalósága, a Szeretet.
Ott tündöklik Jézus arcán, amint fölkel a szikláról.
Jézus szívét nem a rettegés, nem a haláltól való félelem rázza meg, Jézus szíve, mint lobogó láng a szeretettől áthatott tűzhely, amelyből árad a szeretet melege, árad az egész világra.
Jézus nem egymaga van már.
Elhagyták Őt a tanítványok. Mind elaludtak, egy órácskát sem tudtak virrasztani Vele.
Jézus azonban nincs egyedül. Jézus ott van az Atya végtelen szeretetében, az Atya ölében.
És Jézussal ott van a megszámlálhatatlan sokaság, az üdvözítettek megszámlálhatatlan serege.
Mind körülveszik Őt, akik beleöltöztek az Ő kiontott drága vérébe, akik hófehér ruhában követik Őt, akik a Szeretet útján mennek a Szeretet ünnepére. Jézus nincs egyedül.
Nem ellenségek veszik Őt körül, akik azért jöttek, hogy megkötözzék, akik azért jöttek, hogy börtönbe vessék, hogy elítéljék, és halálra adják.
Nem ellenségek veszik körül. A Szeretet körül a szeretet lángjai lobognak.
Ó, menyi láng, ó mennyi szeretet!
Jézus lát bennünket. Minket lát most ezen az órán.
Felállt a szikláról, a szikláról, amelyet arcának véres verítéke öntözött.
Áll egyenesen, mint a tűzoszlop. A lángoló Szeretet oszlopa Ő.
És lát bennünket tündöklő arcával, látja a mi lelkünket, akiket megmosott szeretetének ajándékával, kiontott drága vérével felöltöztetett minket, felöltöztetett a Szeretet hófehér ruhájába.
Lát bennünket Jézus, akiket összegyűjtött és vezet, vezet a lakomára, arra az ünnepre, amely ünnep az Örök Szeretet végtelen boldogsága. Vezet az Atyához.
És mi mindannyian Jézus szavával, Jézus ajkával együtt imádkozunk most, imádkozzuk: Abba, Atya! A Te akaratod, ó Szeretet, a Te akaratod legyen meg nekünk!
Legyen a mi életünk a Te szereteted kiáradó folyama, a folyam, amely a Templomból fakad, amelyet nem emberkéz épített fel, a Folyam, amely a Te Trónodból fakad Örök Szeretet, Irgalom Istene.
A Folyam, amely bokáig ér, már térdig, már derékig, már menni sem lehet benne, hanem elsodor bennünket.
Ennek a Folyamnak mindkét oldalán az élet fái állanak, mi vagyunk ezek a fák, a mi mindennapos, minden jó cselekedetünk a gyümölcs, és a gyümölcs nem fogy el sohasem.
A mi minden jó szavunk, a mi szívünknek minden jó indulata e fáknak üde zöld levele, és nem fonnyadnak el sohasem, mert a Te akaratod, végtelen Szeretet Istene, a Te akaratod, Atya, a Te akaratod éltet bennünket, a kegyelem.
Tebenned élünk. Hiszen Jézussal Tehozzád megyünk, a Szeretethez a Szeretetben.
Ebben a kertben, amit a Te akaratod ültetett el, a mi életünk ez a kert, a Szeretet otthona ez az egész élet, a világ, ahol élünk, az utak, ahol járunk nap mint nap, az otthonok, ahol minden nap a szeretet sugárzik, a béke, az egyetértés, a szelídség.
És ez az ünnep. Mennyei ünnep ez.
Az Égből, az Örök Szeretet Istenétől alászállott mennyei Jeruzsálem, a Szeretet Városa.
Íme, a Getszemáni-kertbe lépünk be élő hittel.
És élő hitünk fényében látjuk Jézus arcát a Szeretet fényétől tündökleni.
Látjuk Jézus alakját, mint a Szeretet lángoló Tűzoszlopát, és halljuk Jézus szavát: Abba, Atya!
Ó Szeretet, a Te akaratod legyen meg!
Te légy meg, ó Szeretet, Te légy bennem, Te légy az ételem, az életem.
És a Te akaratod az, hogy szeretet legyek, ezért hát odaadom önmagam a szeretet áldozatának.
Élő hittel szemléljük Jézust. És élő hitünk nem a földre esettet, nem az összetöröttet, nem a vér verítékkel borított arcú embert látja, akit már jönnek, hogy megkössenek, hogy tömlöcbe vessenek, hogy halálra ítéljenek.
Élő hitünk az Égbe fölemelkedő, a Szeretet ölében, az Atyával egy levő Egyszülöttet látja Jézusban.
S amikor látjuk Őt, látjuk önmagunkat is ebben a Ragyogásban, hiszen a hitünk megtanít bennünket, hogy Jézus szeretetéből születtünk meg, abból a Szeretetből, amely az Atya akarata.
Abból a Szeretetből születtünk meg, amely szeretetében úgy szerette Isten a világot, hogy odaadta érettünk az Egyszülöttet.
Abból a Szeretetből születtünk meg, amely szeretetben Jézus odaadta az életét.
Nem vették el Tőle, önként adta oda, odaadta életét érettünk.
Az életét adta? A szeretetét! Hiszen az Ő élete a szeretet.
A szeretetét adta értünk, a végtelen szeretetet. Odaadta nekünk az Isten örök, végtelen életét.
Így születtünk meg, és így állunk ott körülötte ebben a kertben a szeretet hófehér ruhájába öltözötten, és tudjuk már, igen tudjuk, hogy mennünk kell tovább.
Akik élő hittel megismertük a kert titkát, készséges önátadással adjuk oda önmagunkat a Szeretet kezébe, adjuk oda önmagunkat, az életünket, a mozdulatainkat adjuk oda, a szavainkat, a gondolatainkat adjuk oda a Szeretetnek, csak a Szeretet legyen meg. Abba, Atya, legyen meg a Te akaratod, csak Te légy ó, Te kiáradó, Te végtelen Jóság, Te hatalmas Folyam, aki megöntözöd a mi szívünket, a mi életünk napjait, önmagaddal, a Szeretet áradó kegyelmével, és Te légy a mi minden percünk, a mi minden cselekedetünk.
Te légy ó egyetlen, Te megoszthatatlan, Te végtelen Szeretet, Te légy, Te légy a minden, a minden mindenben, bennünk, a mi kicsiny életünkben, a mi kicsiny tetteinkben Te légy, ó tündöklő Szeretet.
És ha a Te fényed felragyogott, többé nincs éjszaka sötétje.
Ó, milyen ragyogó hajnal ez, milyen tündöklő a Te fényed ó végtelen, örök Szeretet, ó, milyen ünnep ez! Valóban Mennyei Húsvét, ebben élünk, itt járunk már, amikor minden nap felkelünk és lefekszünk, itt tesszük minden dolgunkat, ebben a Mennyei Húsvétban, ebben a lakomában dobog a mi szívünk, és ehhez a Húsvéthoz, ehhez az Örök Ünnephez, a Te szeretetedhez, Szeretet, végtelen Isten, Tehozzád érkezünk el, és a Tied leszünk, Tebenned mindörökre.
Ámen.
2024. március 23. Takács Gyula plébános atya