Gondolatok Nagypéntekre - Dr. Takács Gyula atya elmélkedése
„Áldunk Téged üdvözítő Kereszt, áldunk most, és életünk minden napján, és áldunk Téged mindörökre. Ott állunk a Trónnál, a Szent Kereszt a Trón, és rajta íme áll a Bárány, íme a Szeretet függ rajta, akit megöltek, és aki halálában, íme Örök Élet, íme él, a Szeretet Királya. Ott állunk a Trón előtt, és a megszámlálhatatlan sokasággal, és véghetetlen örök hanggal kiáltjuk: Üdv, ó üdvözítő Szeretet, üdv, ó üdvözítő Istenünk.”
Íme a Szent Keresztfa, rajta függött valaha...
A Szeretet függött rajta, az örök, a végtelen Szeretet, a mi Istenünk, aki úgy szeretett minket, hogy megjelent nekünk. Úgy szeretett minket, hogy itt van közöttünk.
A Keresztfa a Szeretet velünk léte, az örök, a végtelen Szeretet jelenléte ebben a világban.
Úgy jelent meg nekünk a Szent Keresztben a végtelen, az Örök Szeretet, hogy láthatjuk Őt, Őt, akit szem nem láthat, a láthatatlan Istent.
Láthatjuk Őt nem szemekkel, és kezünkkel megérintjük a Megérinthetetlent, a Szentet, a Szeretetet.
És halljuk beszélni hozzánk. Nem a füleinkkel halljuk Őt.
Odamehetünk ehhez a Kereszthez, és ott állhatunk e Kereszt előtt.
És remélhetünk a Szeretetben, és a reményünk nem csalatkozik meg.
És átölelhetjük, szerethetjük a Szeretetet, a Végtelent a porszem.
És hinni tudunk benne hatalmas hittel, hinni úgy, hogy ott maradunk nála.
Benne lenni - ez a mi hitünk.
Csak állni előtte, csak nézni és nézni mélyen azokba a szemekbe, amelyekből a Szeretet Fénye árad.
Ebben a Fényben állni, ebben a Ragyogásban.
Íme a Szent Keresztfa. A Szeretet függött rajta, a Szeretet, aki Örökkévaló, aki mindöröktől van, és mindörökké megmarad.
A Szeretet függött rajta, akiben változás nincsen, és akiben homálya sincsen árnyéknak.
A tiszta, a ragyogó Szeretet, az örök, a végtelen Élet.
Ő függött a kereszten, és Ő odaadta önmagát teneked.
Önmagát adta igen, az életet adta, az örök életet, mert az örök élet Ő, Ő a halhatatlan.
E Szeretet felett a halálnak hatalma nincsen, sem elmúlásnak, sem romlásnak.
Örökké megmarad. És Ő odaadta neked, hogy életed legyen a Szeretet.
Odaadta neked önmagát, hogy Ő legyen a te Fényed, a te Dicsőséged, Ő legyen az Igazság, a te Igazad. A te Igazad legyen Ő, hogy ott állhass a színe előtt, és Őt mondhasd el Őneki a számadáskor. Íme, Szeretet, íme, Tebenned jöttem hozzád.
Önmagad felett nem ítélkezel.
Íme, Szeretet elfogadsz engemet, mert Tenmagadat adtad nekem, hogy védelmezőm legyen a Te színedben.
Önmagát adta neked a Szeretet, hogy benne járj, hogy minden nap és minden tettedben Őbenne létezz, a Szeretetben. És mindenben Ő válik valóra.
Íme a Szent Keresztfa. S ha most ott állasz a Szent Keresztfa előtt, akkor imádod Őt.
Mindet térd meghajol előtte. Imádod a Szeretetet. Úgy imádod, mint akik megismerték a Ragyogást.
Leborulsz e lángoló Tűzbokor előtt, mint Mózes a pusztában.
Imádod Őt, mert Ő valóban az Isten, Ő valóban az Egyetlenegy, Ő valóban az Úr, a Hatalmas, a Fenség. Ő mindenek Teremtője, és mindenek az Ő kezében.
Igen, mindenek a Szeretet ölében vannak.
Mindenek ott vannak ezen a kereszten, ebben a Szeretetben. Minden lehelet és minden lélegzet.
Ezért mindenek odajönnek elébe és elébe teszik önmagukat, kicsinységet és nehézségeket.
Elébe teszik önmagukat, az életet, és a sebeiket, az örömeiket és a reményeket.
Imádod Őt. Odateszed az Ő kezébe, mert tudod, hogy Tőle van.
Tőle van minden öröm, és Ő ajándékozott minden szenvedést neked, Ő adott leheletet és életet.
Imádod Őt, imádod a Szeretetet, leborulsz a Szent Kereszt előtt, és áldod.
Egy szüntelen, meg nem szűnő áldó énekkel magasztalod és dicsőíted: Ó áldott Szent Kereszt, ó áldott Szent Szeretet!
Te, aki megjelentél, aki itt vagy velünk, aki Testvérünk lettél, aki Te magad vagy a Te Atyád keble, a szív dobbanása vagy, a Szeretet vagy, Te vagy a mi üdvösségünk és reményünk drága Kincse.
Áldunk Téged üdvözítő Kereszt, áldunk most, és életünk minden napján, és áldunk Téged mindörökre.
Ott állunk a Trónnál, a Szent Kereszt a Trón, és rajta íme áll a Bárány, íme a Szeretet függ rajta, akit megöltek, és aki halálában, íme Örök Élet, íme él, a Szeretet Királya.
Ott állunk a Trón előtt, és a megszámlálhatatlan sokasággal, és véghetetlen örök hanggal kiáltjuk: Üdv, ó üdvözítő Szeretet, üdv, ó üdvözítő Istenünk.
Ámen.
2024. március 29. Takács Gyula plébános atya
