Hagyjuk, hogy Krisztus megvigasztaljon bennünket - Húsvét ünnepe a székesegyházban

Húsvét ünnepén Fekete Szabolcs Benedek püspök atya mutatta be az ünnepi szentmisét, melyen Kovács Ferenc káplán atya koncelebrált, az egyházmegye kispapjai és a székesegyház ministránsai asszisztáltak.

Püspök atya köszöntötte a híveket, akik együtt ünnepelnek a kereszténység legnagyobb ünnepén, amikor a jó erősebbnek bizonyul a rossznál, az élet erősebbnek bizonyul a halálnál, mindezt az örömöt a feltámadott adta át nekünk. Hozzá jöttünk el, az Ő oltára körül gyültünk össze, ajándékokat hoztunk, magunkat, ami bennünk van, gyarlóságunk, bűnünk, mert Jézusnak szabad ilyen ajándékokat hoznunk. Majd szentbeszédében Szent Márton egyik álmáról beszélt, amikor egy fényes lénnyel találkozott, aki úgy mutatkozott be, hogy Ő a feltámadt Krisztus. Beszélgetni kezdtek, Márton sokat küzdött a kísértővel, ezért kezdett neki gyanús lenni, és megkérdezte hol vannak a sebei. Azt mondta a lény, hogy már nincsenek, begyógyultak. Ekkor azt mondta Márton: távozz tőlem sátán. Ekkor abba maradt ez a jelenés. Tudta nem szabad hinni abban, aki azt állítja magáról, hogy ő a Krisztus, de nincsenek rajta sebhelyek. A négy evangélium is azt írja, hogy Krisztus a feltámadás után nehezen felismerhető volt, de a sebhelyei megvoltak, de már nem fájtak. Krisztust annyira agyonkínozták, hogy néhány óra alatt belehalt a sebekbe, kínzásba. Jön az örömhír, hogy odaát már nincs fájdalom. A lelki fájdalmak a testinél is jobban fájnak. Jön az örömhír a mennyországból, hogy nincsen fájdalom. Odaát már nincsen gyász, nincsen jajgatás, nincsen fájdalom írja a jelenések könyve is. Isten letöröl a szemünkről minden könnyet. Ez nemcsak a mennyben működik, hanem idelenn a földön is. Isten letörli a szemünkről a fájdalom könnyeit. Az angyal is megvigasztalja Mária Magdolnát, aki sírt. Ha hagyjuk a Feltámadott már itt a földön megvigasztal bennünket, hagyjuk!