Római zarándoklaton vettek részt a szentgotthárdi gimnazisták
A Szent Gotthárd Gimnázium az idei évben élhetett először azzal a lehetőséggel, hogy 11. évfolyamos diákjai a Szombathelyi Egyházmegye és Szentgotthárd Város Önkormányzatának anyagi támogatásával és Székely János Püspök atya áldásával 4 napos római zarándoklaton vehessenek részt.
„Aki rohan, azt az idő szorítja, - aki zarándokol, azt az idő tágítja.
Aki menekül, önmaga elől fut, - aki zarándokol, önmaga felé tart.
Aki menetel, másokhoz igazodik, - aki zarándokol, saját ritmusára jár.
Aki túrázik, teljesít, - aki zarándokol, teljessé lesz.
Aki kirándul, kikapcsolódik, - aki zarándokol, bekapcsolódik.
Aki sétál, nézelődik, - aki zarándokol, befelé figyel.
Aki bóklászik, céltalan, - aki zarándokol, célra talál.
Aki zarándokol, úton van...Aki zarándokol, jó úton van.”
A zarándoklat első napján megismerkedtünk Velencével, a tengerek királynőjének nevezett csodálatos várossal, ahol a pompás paloták lábát a tenger mossa, és a lagúnák megannyi titkot őriznek. Utaztunk vaporettóval, és megcsodáltuk a város nevezetességeit: a Szent Márk teret, a Szent Márk székesegyházat, a Dózse palotát, a Sóhajok hídját és a Rialto hidat.
A közös programok után maradt elegendő szabadidő arra is, hogy mindenki kedvére barangolhasson a sikátorok és lagúnák rejtélyes világában.
Utunk során (közel 16 órát töltöttünk az autóbuszban) többször imával fordultunk a jó Istenhez. Az esti rózsafűzér imánkat már Róma fényeinél mondtuk el. Fáradtan tértünk nyugovóra magyar egyházunk által fenntartott Szent István Házban.
Zarándokutunk következő napját – egy csodaszép és felejthetetlen napot – Rómában töltöttük.
Délelőtti programunk első állomása a Vatikán volt.
Vatikánváros a világ legkisebb, de vallási és erkölcsi szerepét tekintve a világ egyik legnagyobb tekintélyű állama. Államfője a pápa, aki a világ sok államával tart fenn kapcsolatot.
A Szent Péter tér ámulatba ejtő monumentalitása, a Szent Péter bazilika lélegzetállító fensége feledtette velünk a hosszas sorbanállást a közel 30 fokos nyári hőségben.
A Szent Péter bazilika kupoláját is meghódítottuk: a 120 méteres, közel 35 emeletnyi magasságba gyalog mentünk fel 551 lépcső segítségével.
A nap során felkerestük még az Angyalvárat, majd a gyönyörű szobrokkal díszített Ponte Sant’ Angelo hídon átsétáltunk a Teverén.
Megpihentünk a Piazza Navonán, az olasz főváros legnyüzsgőbb terén, ami egyben Róma történelmi központja is. Megcsodáltuk a Pantheont, ami Róma legépebben fennmaradt építészeti öröksége.
Majd elérkeztünk e napi utazásunk utolsó állomására: a három út kereszteződésében található Piazza Fontana di Trevi-re, ami Róma talán egyik legismertebb, legnépszerűbb, legvonzóbb terecskéje. Az itt található Trevi-kút igazi gyöngyszeme Rómának: látványa felébreszti a látogatóban a vágyat, hogy e városba visszatérjen - s az eléje táruló mesevilágtól elkápráztatva mintha egy pillanatra hinne is abban, hogy a vízbe dobott pénzdarab még visszahívja Rómába.
A nap során barangoltunk a Rómát behálózó szűk, rejtélyes sikátorokban is, a kicsi, eldugott, de annál szebb tereken; gelatót, pizzát, pastát és tiramisut kóstoltunk.
A léleknek szánt útravalót a mai napon is megkaptuk lelki vezetőnktől, Imre atyától: nemcsak
a meglátogatott szakrális helyek történetét mesélte el, hanem személyes élményeit, tanító gondolatait is átadta nekünk.
A következő napon a keresztény és antik Róma csodás helyeit jártuk be.
Zarándoklatunk harmadik napját szállásunk, a római Szent István Ház kápolnájában kezdtük, ahol Imre atya vázolta nekünk a nap programját: a négy római pápai bazilika meglátogatását fontosnak tartottuk. Ezen négy pápai bazilika a Katolikus Egyházban nagy jelentőséggel bír.
Az első római pápai bazilika a Szent Péter Bazilika (más néven: Basilica Vaticana), mellyel pénteki napunk során már megismerkedtünk.
A városfalon kívül található a Falakon kívüli Szent Pál Bazilika, Róma második legnagyobb bazilikája. Sokak meggyőződése szerint e templom ott áll, ahol Pál apostolt eltemették. Az új évezred első évtizedében a régészeti feltárások is igazolták ezt.
A világon egyedülállóan az oszlopok felett a pápákat ábrázoló mozaikok vannak, egészen Szent Pétertől Ferenc pápáig, az ő mozaikképeik világítanak.
San Giovanni in Laterano, azaz a Lateráni bazilika a négy római pápai bazilika közül a legrangosabb. A történelmi városközpont peremén található székesegyház az egyik legrégebbi és legnagyobb egyházi épület Rómában. A templomok „tanítójának és szülőanyjának” is nevezik, hiszen az egyházi hierarchia figyelembevételével a lateráni a Város és a Világ első számú temploma.
Róma legnagyobb Mária-temploma, egyben a negyedik fő bazilikája a Santa Maria Maggiore (Basilica Liberiana). A legenda szerint 356-ban Liberius pápa álmot látott, melyben a Szűzanya azt kívánta, hogy építsen templomot azon a helyen, ahol másnap havat talál. Augusztus 5-én reggel hó fedte azt a helyet, ahol ma a templom áll, a pápa pedig engedelmeskedett, megépíttette a templomot.
A templomok felkeresése után következett az antik Róma megismerése: a Colosseum, a Forum Romanum, a Palatinus domb, Constantinus diadalíve lenyűgözött minket.
A hivatalos programok sorát az esti szentmise zárta szállásunk kápolnájában. A gimnazisták látták el a ministrálást és az énekesek szolgálatát. Külön tanuló felügyelte a mise alatti csengetés rendjét.
A pénteki fárasztó, de felemelő programok után az estét szállásunk tetőteraszán zártuk a Budapesti Piarista Gimnázium diákjaival, akik aznap érkeztek római zarándoklatra. Nagyon jó kapcsolat alakult ki az ország két patinás, évszázados múltra visszatekintő gimnáziuma között.
Szombaton elbúcsúztunk Rómától, és élményekkel telve indultunk haza.
Köszönjük Őexcellenciája, Dr. Székely János megyéspüspök atyának és Tálas József EKIF igazgató úrnak, hogy támogatták utunkat; Bodorkós Imre atyának, hogy velünk tartott és vállalta az út lelki vezetését; Szentgotthárd Város Képviselőtestületének és a gimnázium Szülői Közösségének, hogy anyagi támogatást adtak; szállásunknak: a római Szent István Háznak, hogy nagyszerű hajlékot nyújtottak; a Benkő Kft-nek, hogy biztonságban célba- és hazaszállította csapatunkat; Németh Roland tanár úrnak, hogy elkísért minket és Kovács Andrea tanárnőnek, hogy megálmodta és megszervezte utunkat; és persze szüleinknek, hogy minden formában támogatták, hogy ez az álom végül valóra válhasson.
Bízunk abban, hogy a Trevi-kútba dobott érménk beváltja reményünket és visszatérünk még Rómába. E jámbor – számunkra mégsem babonát jelentő – megállapítás mellett fenntartónkkal összhangban valljuk, hogy ez az utazás egy olyan ajándék volt számunkra, amely hitünkben és identitásunkban életre szólóan formált minket.
Élményekkel telve és a lelki kincseket elraktározva értünk haza, és most már mi is valljuk:
„Boldog vagy, zarándok, mert felismerted, hogy a valódi utazás akkor kezdődik, amikor maga
az út véget ér.”
