Gondolatok Évközi 10. vasárnapra - Dr. Takács Gyula atya elmélkedése
„Legyünk Jézus családja, legyünk Jézus testvére, legyünk Jézus tanítványa! Jézusé lenni: amikor eljön, övének talál bennünket, kedvesnek, szeretettnek. Odavezet az Élet Forrásához, önmaga dicsőségében ad helyet. Nem kell elrejteznie az embernek Isten színe elől, és nem kell félnie. Telve lesz a szíve Istennel, és a Szeretettel, a teljessel. Hiszen hű volt hozzá a hittel, amikor nem látta még, de tudta: milyen bőség, milyen megváltás, milyen irgalom. Tudta, és remélt benne, mint éji őr a hajnalt, úgy várta. Ő meg úgy talált téged, mint hű szolgát, mint kedves barátot, és örök otthont ad a mennyben. Otthont, amit nem emberi kéz alkotott. Örök otthont, múlhatatlan Szeretetet, amit ő készített neked. És akkor látni fogod, akit, ó, szem nem láthat, látni fogod a szeretetet, a mennyei örök dicsőséget.”
Ne a láthatókra, hanem a nem láthatókra – az Apostol a külső emberről és a belső emberről beszél –, a mostani elmúlóról és az örökkévalóról, mintha két világban élnénk egyszerre: a látható valóság magához köti figyelmünket, a mindennapok gondjai és örömei, a szenvedések, a célok és a sikerek, de vajon ez az egyetlen-e?
Vajon ez-e a lényeges?
Miközben ebben a világban élünk, a látható magához köti figyelmünket, és minden erőnket lefoglalja, egész szívünket, minden szeretetünket, mégsem ebből a világból vagyunk, és nem ehhez a világhoz tartozunk.
Isten önmaga számára alkotott minket, és hazavár bennünket.
Azért élünk a világban, hogy hazatérjünk, mert a mi jó hazánk a mennyben van.
A földön csak vándorok vagyunk.
Az odafönt valókra ügyelünk, mert a mi életünk – az örök élet –, az üdvösségünk odafönt van, ahol Krisztus ül az Atya jobbján.
Ezért míg a világban élünk, felemeljük tekintetünket, az égre nézünk, és futunk is a kitűzött cél felé, mint a bajnok a pályán.
Istennek éljük életünket, igen – nem látjuk még, láthatatlan –, rejtett élet a miénk, mégis, ott van az égben, ott van, ahol Krisztus ül az Atya jobbján, ott van a mi életünk, ott kell élnünk, ott az égben, nem ezen a földön.
És ha felkelünk, ha lefekszünk, ha eszünk, vagy ha éhezünk, mindenkor és mindenben az Istennél legyünk.
Krisztussal szenvedünk, ha szenvednünk kell, és Krisztus dicsőségében örvendezünk minden örömünkben.
Krisztussal lenni, Krisztusban élni, benne maradni, ahogy a tanítványok tették.
Az evangéliumban halljuk: „Jézus az ő tanítványaival elment haza”.
Jézus tanítványaként, az ő nyomában járni, mindig közel lenni hozzá, mindig vele lenni.
Ő az otthon, ő az élet, az otthon békéje, az élet boldogsága.
Jézus valóban hív. Hív minden nap: Jöjjetek hozzám!
Jézus valóban buzdít: Maradjatok nálam!
Kívülem semmit sem tehettek, de ha bennem vagytok, maradandó gyümölcsöt teremtek.
Jézus valóban megnyugtatja a szívet, békét ad és erőt sugároz.
Az írástudók káromolták Jézust: „Tisztátalan lélek szállta meg!” – mondták. Azt híresztelték, hogy elvesztette az eszét.
Mi azonban tartozzunk a „körülötte ülőkhöz”!
A tanítványok sokaságához, avagy a kisded nyájhoz, mi függesszük tekintetünket üdvösségünk szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra.
Mi legyünk olyanok, akikről Jézus ezt mondja: „Íme, az én anyám és az én testvéreim!”
Milyen áldott, milyen áldó szavak ezek!
És milyen boldog a fül, aki ezt fogja hallani, milyen boldog a szem, aki színről színre fogja látni.
Legyünk Jézus családja, legyünk Jézus testvére, legyünk Jézus tanítványa!
Jézusé lenni: amikor eljön, övének talál bennünket, kedvesnek, szeretettnek.
Odavezet az Élet Forrásához, önmaga dicsőségében ad helyet.
Nem kell elrejteznie az embernek Isten színe elől, és nem kell félnie.
Telve lesz a szíve Istennel, és a Szeretettel, a teljessel.
Hiszen hű volt hozzá a hittel, amikor nem látta még, de tudta: milyen bőség, milyen megváltás, milyen irgalom.
Tudta, és remélt benne, mint éji őr a hajnalt, úgy várta.
Ő meg úgy talált téged, mint hű szolgát, mint kedves barátot, és örök otthont ad a mennyben.
Otthont, amit nem emberi kéz alkotott.
Örök otthont, múlhatatlan Szeretetet, amit ő készített neked.
És akkor látni fogod, akit, ó, szem nem láthat, látni fogod a szeretetet, a mennyei örök dicsőséget.
Ámen.
2024. június 9. Takács Gyula plébános atya
