Horvát nyelvű püspöki szentmise a Székesgyházban

Június 15-én szombaton este a kismartoni egyházmegye püspöke Ägidius Zsifkovits mutatott be szentmisét a Sarlós Boldogasszony Székesegyházban, melyen az egyházmegye kórusa a Pax et Bonum teljesített zenei szolgálatot, a szentmise végén rövid hangversennyel is megörvendeztette a jelenlévőket.

A Kismartoni Egyházmegyéből érkeztek még horvát nyelvű papok és diakónusok, akik együtt ünnepeltek főpásztorukkal és a hívekkel.
A Kismartoni Egyházmegye idén megalapításának 100. évfordulóját ünnepli. Mivel Szent Márton a Kismartoni és a Szombathelyi egyházmegye védőszentje ezért méltónak találta ezt a helyszínt a közös ünneplésre Zsifkovics püspök. Zenei szolgálattal közreműködött az Eisenstadti Egyházmegye gradistyei horvát kórusa a „Pax et Bonum” Ivo Separovics karmester vezetésével. Szentmise elején püspök atya külön üdvözölte a horvát anyanyelvűeket, akik Ausztriából, Szlovákiából és Magyarországról érkeztek ebbe a gyönyörű katedrálisba, amely Trianon előtt anyja volt a déli Egyházmegyének. Örömét fejezte ki, hogy Pozsony, Zágráb, Győr után most itt Szombathelyen jöttek össze minden országból a horvátok. Homíliájában nagy hangsúlyt fektetett a Szent Mártoni lelkületre, főleg annak kapcsán, hogy születésének a helyén ünnepelhettek, s így három dologra hívta fel a jelenlévők figyelmét. Egyik ilyen a lelkiség, mely hiányzik a mai modern világban. Másik dolog a szolidaritás, melyre egyre nagyobb szükség van minden embernek ebben a megosztott világban. Sokszor észre sem vesszük a másikat, ahogyan Szent Márton a koldust, helyette csak a magunk igazát hajtjuk, és a szegényt, a gyengét az „út szélére söpörjük”. Ezért van szükségünk ma jobban, mint valaha a szolidaritásra. Harmadik az egyetértés. Erre minden családnak, az egyháznak, a társadalomnak és nekünk horvátoknak is szükségünk van. A mai egoista világban mindenki magának akarja az előnyöket, mindenkit meg akar előzni, s elfelejti az egységet, mely összeköt minket, amire igazából szükségünk van. Senki sem tud ezen a Földön egyedül meglenni. Szent Márton ezért arra hív minket horvátokat is, mivel nem a területünk oszlik több részre, hanem mi saját magunk. „Pax et Bonum” kórusa a legjobb példa arra, hogyan lehet együtt működni határainkon túl is és ezt az egységet jól megélni. A kórus különböző hangú emberekből, dallamokból áll, de van egy vezetőjük, akire mindenki figyel, aki vezeti a hangokat jó irányba és a végére kialakul a harmónia. Nekünk keresztényeknek is fontos figyelni egy vezetőre, mert mind különböző, egyedi hangon szólalunk meg a világban. Ha mindenki csak magára figyel, akkor abból csak anarchia, gyűlölködés, harc és küzdelem lesz. Egyházunk ad nekünk egy vezetőt Jézus Krisztus személyében. Ha rá figyelünk, őt hallgatjuk és követjük, akkor mi is békére s egységre lelünk.
A szentmise végén Dr. Ägidius Zsifkovics püspök kitüntette Harsányi Imrét, a Kismartoni Egyházmegye ezüst fokozatával, aki a „Pax et Bonum” nemzetközi kórusban, a gradistyei horvátok nemzetközi egyesületében a „Hrvat sam”-ban időt és erőfeszítést nem kímélve a Kismartoni Egyházmegye népszerűsítésében 10 éves szolgálata során értékes munkát végzett. Ezzel kiemelten hozzájárult a keresztény hit, a gradistyei horvát kultúra és a gradistyei horvát nyelv megőrzéséhez és támogatásához.
Ezután a „Pax et Bonum” karvezetője Ivo Separovics is kifejezte háláját Harsányi Imre felé.
Megköszönte a rendkívüli együttműködést, áldozatot, s hogy a „Pax et Bonum” kórust választotta. Igy fogalmazott: „Zenei alkotásunk fontos hangjegye a köztünk való jelenléted. Közös munkánk éveit engedd meg, hogy költőiesen foglaljam össze. Az életed egy csodálatos inspiráló dal számomra. Igaz barátot ismertem meg benned, mert mindig a legjobbat hozod ki belőlem.” Harsányi Imre nem talált szavakat, s feleségét említette, hogy nélküle, az ő támogatása nélkül ez nem ment volna. Szentmise után egy rövid koncertet adott a kórus, majd a püspökségen agapéval zárult az ünneplés.