Alfák… a felnövekvő generáció
„Minden generáció intelligensebbnek képzeli magát elődeinél, és bölcsebbnek utódainál.” George Orwell
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Savaria Regionális Pedagógiai Szolgáltató és Kutató Központ (felnőttképző) Az alfa generáció kulcsa – generációk közötti illeszkedés, a digitális nemzedék érzelmi és szociális készségeinek támogatása online kontakt pedagógus-továbbképzés megnevezésű képzésén vehettünk részt augusztus utolsó hetében Szombathelyen.
A Szabolcs Gergely által tartott tartalmas előadásokról sokat hallottam, többek között ezért választottam az ő előadássorozatát. A téma közel áll hozzám, hiszen az alfa generációval töltöm időm jelentős részét. Gyakran találkozunk a generációk közötti hasonlóságokkal és különbségekkel. Azonban azt, hogy melyik korosztály pontosan hányas éveket jelenti, nem biztos, hogy sokan utána néztünk.
Érdekesség képpen a generációk:
veterán/építő: 1945 előtt
baby boomer: 1946-1964
X: 1965-1979
Y: 1980-1994
Z: 1995-2009
alfa: 2010 után
A 3 nap alatt sikerült rávilágítani egy fontos dologra. Ami számunkra nem „normális”, illetve nem tudunk vele azonosulni, az attól még teljesen elfogadható és rendben van. Nem „abnormális”, csak MÁS. Talán itt kezdődhet a generációk közötti nehézségek feloldása...
A másik meghatározó eleme Szabolcs Gergely szavainak az agresszió, annak természete, forrásai, és kezelése volt. A mindennapi életben pl. a testvéri rivalizálás, szülő figyelméért való küzdés, kudarcélmények, testképzavar, szociális konfliktusok, szélsőségek iránti nyitottság, érzelmi instabilitás... és még számtalan oka lehet az agresszió megjelenésének.
Hittanárként a munkám során időnként találkozom a jelenség különböző formáival és mértékével. Ezért hasznos volt a sok gyakorlatba is átültethető ötlet, módszer.
Megerősítést kaptunk abban, hogy nagyon fontos a harmadik fél, vagyis a külső szemlélődő szerepe. Ő az, aki befolyásolhatja a bántalmazás végkifejletét. A jövőben a tanórák keretein belül és azokon túl bátrabban nyúlok a bántalmazó szituációk kezeléséhez.
Szöveg: Miszoriné Mocsári Mariann
