Gondolatok Évközi 24. vasárnapra - Dr. Takács Gyula atya elmélkedése
„Íme, Szent Jakab apostol tanítása: a hit a tettekben teljessé válik. A hit nem torpan meg a mindennapi élet előtt, hanem áthatja és átragyogja. A mennyei hit, az Istent szemlélő hit és öröm a tetteinkben hoz gyümölcsöt. És ez a hit teljes, ez a hit valóban üdvösséges.”
Tetteim alapján bizonyítom hitemet.
Szent Jakab apostol mondata a hitnek egy egészen sajátságos, de nagyon fontos szempontjára irányítja a figyelmünket.
A hit - tudjuk - a mi lelkünk benső magatartása, amellyel fölemelkedik a lélek Istenhez, és Isten titkai nyílnak meg előtte.
A hit lényege: a lélek egyesülése Istennel. És ennek az egyesült állapotnak az öröme, ez a hit végső kiteljesedése, az örök üdvösség állapota.
De amikor tudjuk a hitnek ezt a lényegét, Szent Jakab apostol a figyelmünket ráirányítja egy másik, a hittel kapcsolatos fontos szempontra.
A hitnek meg kell jelennie a földön is, a földi életben, a tetteinkben.
A hitnek testet kell öltenie az ember életében.
Igen, a hit benső, a lélek magatartása, de ez a benső kiárad és kihat a külsőre, az ember cselekvésének a területére.
Igen, a hit fölemelkedés Istenhez, és Istenben merül el a hívő lélek, szemléli Isten titokzatos bölcsességét és jóságát.
De a hit nem áll meg ennél a szemlélődésnél, hanem az emberek között való kapcsolatokba is kiárad.
Ez a jóság, az a szeretet, amelynek titkát a hit szemléli, amellyel egyesül, beragyogja az ember emberrel való kapcsolatait, az ember mindennapjait.
A mennyei hit, mert hiszen a hit mennyei, a mennybe emel föl bennünket, a mennyei hit alászáll a földre, megújítja a földet, a földi életünket, átjárja, átitatja tetteinket.
Ha nem történik meg a hitnek ez a kibontakozása, a hitnek ez a lépése, akkor csonka marad és hiábavaló. Ezért írja Szent Jakab apostol: tettek nélkül a hit holt.
A hitnek gyümölcsöt kell teremnie az ember tetteiben, az ember életében.
És itt mutatkozik meg, így bizonyul hitelesnek.
Ezt az igazságot a mai vasárnap olvasmánya és evangéliuma is szemléltetve alátámasztja.
Az ószövetségi olvasmányban a próféta szólal meg, éspedig az Istennel való bensőséges kapcsolatról tesz tanúságot, amikor azt mondja: Fülemet megnyitottad.
Isten belép az ember bensőjébe, megérinti a lelkét és a szívét, betölti az ember bensőjét.
De ennek a fülbe súgott titoknak, ennek a szívünkbe érkezett isteni érintésnek következményei vannak az életre vonatkozóan.
Ezért így folytatja a próféta: Én nem hátráltam meg és nem vonakodtam.
És mi elől nem hátrált meg?
Az isteni látogatás a prófétát egy életútra küldi, feladatot ad neki, és ez a feladat terhet, nehézséget, keresztet jelent a próféta számára.
Hátamat ütötték - mondja - arcomat tépték.
És én nem fordítottam el arcomat, megkeményítettem, mint a sziklaszirt, mert tudtam, hogy Isten, aki ott van a bensőmben.
Isten, aki a rejtekben lakik, akivel egyesül a próféta a hitben, ugyanő ott van a szenvedések közepette is, ott van a küzdelemben.
Isten mellettem áll - mondja a próféta - ezért nem szégyenülök meg.
Ez ad bátorságot a prófétának, hogy a hitét a tettekben is gyümölcsöztesse, az életére is kiáradjon a hit következménye.
Az evangélium is alátámasztja ezt az igazságot, amikor Jézus azt mondja: Aki követni akar engem, vegye föl keresztjét.
Mert hiszen az Ő sorsa, az Emberfia sorsa a keresztnek az útja.
A vének, az írástudók és a főpapok elvetik Őt és megölik.
Aki Vele akar lenni, aki az Ő tanítványa akar lenni, igen, ő arra vágyik, és okkal, hogy a mennyei Trónon kapjon helyet.
Ő arra vágyik, hogy Krisztus mennyei dicsőségében legyen része.
Az üdvösség reménye tölti el a tanítványt.
De aki erre a célra törekszik, az lépjen rá a dicsőségbe vezető szenvedés útjára, hiszen az Emberfia ezen az úton jár: Kövessen engem úgy, hogy vegye föl a keresztjét.
Íme, Szent Jakab apostol tanítása: a hit a tettekben teljessé válik.
A hit nem torpan meg a mindennapi élet előtt, hanem áthatja és átragyogja.
A mennyei hit, az Istent szemlélő hit és öröm a tetteinkben hoz gyümölcsöt.
És ez a hit teljes, ez a hit valóban üdvösséges.
Ámen.
2024. szeptember 15. Takács Gyula plébános atya
