Gondolatok Halottak Napjára - Dr. Takács Gyula atya elmélkedése
„A halálunk, amely felé járunk minden lépésünkkel közelebb, a halálunk rávetíti hideg, riasztó, sötét árnyékát életünk nappalára, így a mi életünk napjai inkább hasonlítanak az éjszakához. Az elmúlásnak, az elpusztulásnak az útja ez az élet, de épp a holtak hirdetik nekünk az örömet, épp a mi holtaink, elhunyt szeretteink állnak elibénk a mai ünnepen, és tanúságot tesznek arról, hogy az élet örök élet, hogy az élet nem ez, amit mi megismerünk nap mint nap, nem ez, amelynek terhe alatt mi szenvedünk, nem ez, amely a halál sötét árnyékával borított mulandó, halandó élet. Arról tanúskodnak, hogy az élet örök világosság, örökké ragyogó fény, fény, amelyben elmúlásnak árnyéka sincsen, nincsen változás benne, nincsen romlás, nincsen vége. Nem törik meg ennek az életnek reménye, ez az élet csalhatatlan valóság, ennek az életnek öröme örökkévaló, végtelen boldogság.”
A holtak az élet tanúi.
Elhunyt szeretteink ma az örök életről tesznek tanúságot nekünk, a romolhatatlan, a halhatatlan, az örökkévaló életet hirdetik.
Ők tanúsítják, a holtak, hiszen ők ismerik, ők megízlelték az örökkévalóságot, ők beléptek a Fénybe, ők ott élnek az élő Isten színében, és tanúskodnak nekünk erről az életről. Arról tanúskodnak, hogy az élet az örök élet.
Arról tanúskodnak, hogy az élet nem az elmúló, nem a halandó, a halálba roskadó életünk, amelyet mi ismerünk.
Arról tanúskodnak, hogy az élet halhatatlan és örökkévaló, romolhatatlan és végtelenül boldog. Arról tanúskodnak, hogy az élet Isten öröklése az emberi léleknek.
Ezt hirdetik nekünk, akik a halálban élünk, hiszen a mi életünk út a halálba, a mi életünket beborítja a halál árnyéka, a mi életünk útja valóban a sötétbe vész, a mulandóságba.
A halálunk, amely felé járunk minden lépésünkkel közelebb, a halálunk rávetíti hideg, riasztó, sötét árnyékát életünk nappalára, így a mi életünk napjai inkább hasonlítanak az éjszakához.
Az elmúlásnak, az elpusztulásnak az útja ez az élet, de épp a holtak hirdetik nekünk az örömet, épp a mi holtaink, elhunyt szeretteink állnak elibénk a mai ünnepen, és tanúságot tesznek arról, hogy az élet örök élet, hogy az élet nem ez, amit mi megismerünk nap mint nap, nem ez, amelynek terhe alatt mi szenvedünk, nem ez, amely a halál sötét árnyékával borított mulandó, halandó élet.
Arról tanúskodnak, hogy az élet örök világosság, örökké ragyogó fény, fény, amelyben elmúlásnak árnyéka sincsen, nincsen változás benne, nincsen romlás, nincsen vége.
Nem törik meg ennek az életnek reménye, ez az élet csalhatatlan valóság, ennek az életnek öröme örökkévaló, végtelen boldogság.
Nincs benne halál, nincs gyász ebben az életben, és nincsen fájdalom, ebben az életben tiszta és végtelen az öröm és a béke, a lélek derűje és megnyugvása, mert ez az élet, élet Istenben, ez az élet élet Istenből.
Ő ajándékozza a léleknek, önmagáéból adja, megtömött mértékkel, olyan bőkezűséggel, amilyen bőkezű gazdagságról ember szíve még csak sejtéssel sem bírhat.
Nem tudjuk, mi nem ízleltük meg, de a mi holtaink, elhunyt szeretteink színről színre látják, már az övék ez a kincs, már az ő életük ez a boldogság.
Ezért ma ők tanúi lesznek, tanúságot tesznek nekünk arról, hogy az élet örökkévalóság. Tanúságot arról, hogy az élet romolhatatlanság, hogy az életben halálnak hatalma nincsen, örökké tartó, és végtelen boldog élet, élet az Istenben, élet az Örök Üdvösségben.
Ámen.
2024. november 2. Takács Gyula plébános atya