Gondolatok a keresztény hitről - Márfi Gyula előadása Körmenden
Dr. Márfi Gyula nyugalmazott veszprémi érsek, Gondolatok a keresztény hitről címmel tartott előadást 2024. október 29-én Körmenden a Battyhyány Örökségközpont Színház aulájában a KÉSZ Körmendi Csoport szervezésében, szép számú hallgatóság előtt.
„Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban” (Mk 1,15). ”Hit nélkül nem lehet senki sem kedves, aki ugyanis az Istenhez járul, hinnie kell, hogy Ő van, és megjutalmazza azt, aki Őt keresi”(Zsid 11,6). Jézus szavainak a célja a hit ébresztése és jutalmazása. Ezért gyógyítja meg a kafarnaumi pogány százados szolgáját, mert „ekkora hittel még Izraelben sem találkoztam”(Lk 7,9). A kánaáni pogány asszony leányát ezekkel a szavakkal gyógyítja meg: „Asszony, nagy a Te hited. Legyen hát akaratod szerint!”(Mt 15,28). A ruháját megérintő, vérfolyásos asszonynak pedig ezt mondja: „Leányom, hited meggyógyított. Menj békével, és maradj egészséges!” (Mk 5,34)
A Római Birodalomban Kr.u. 313-ig, a milánói edictum kiadásáig üldözték a keresztényeket; vadállatok elé dobták, keresztre feszítették illetve elégették őket.
A XVIII. sz. második felében elterjedt „felvilágosodás” egyúttal a szellemi elsötétedés korszaka is volt: az evangéliumokat hazugságok és tévedések gyűjteményének minősítve. (Ezen nem lépett túl az ún. mítoszelmélet és a formatörténeti elmélet sem.) Az 1789-es nagy francia forradalomban véres keresztény üldözés történt. Az 1950-es évektől Kelet–Európában a proletárdiktatúra és az azt követő kommunizmus már nemcsak a keresztény hitet, hanem Isten létezését is tagadta.
Jelenleg 73 országban kb. 360 millió keresztény szenved üldözést, átlagosan naponta 16 keresztényt ölnek meg. Az erőszakos cselekményeknek közel ¾ részét a világ lakosságának 1/3-át sem kitevő keresztények ellen követik el. De vértelen, ideológiai alapú üldözés folyik az EU-ban is. Akik az EU-t lelkileg megalapozták a XX. század közepén ők még mélyen hívő keresztények voltak. A 2004-ben elfogadott Alkotmányban azonban már szó sem eshetett Európa keresztény gyökereiről (annál inkább a görög-római hagyományok és a felvilágosodás jelentőségéről). Ma már Lengyelországban is megkezdték a közintézményekből a keresztény emlékek eltűntetését.
Ma már hazánkban is jelenik meg olyan, szerzetes pappal készült interjú, amely szerint fölösleges a gyászolókat „vallásos szósszal leöntött kenetteljes válaszokkal” vigasztalni, elég, ha azt mondjuk: „együtt érzek veled, osztozom fájdalmaidban és kétségeidben is...”
Megállapítható, hogy a szeretet elszakadt a hittől, és ezért elszakadt a tízparancsolattól is. A „szeretet nevében” abortálunk magzatokat, megáldjuk az egyneműek „házasságát”, az élettársak kapcsolatát, megszabadítjuk szenvedéseiktől a gyógyíthatatlan betegeket eutanáziával, stb.
Ezt követően az előadó hitünk alapvető igazságaival foglalkozott: 1. Hiszek a Mindenható Atyában. 2. Hiszek Isten egyszülött Fiában, Aki harmadnapon feltámadt a halálból. 3. Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és Éltetőnkben.
Az anyagvilágban lévő rendből és a teremtett világ szépségéből a gondolkodó és szépérzékkel rendelkező ember képes felismerni a Rendezőt, a Törvényhozót, a Művészt. A modern fizika megállapította, hogy az anyagvilág nem tölti ki folyamatosan sem a teret, sem időt. Még a legkeményebb gránittömb is tele van üregekkel. Az anyagi részecske pedig a másodperc tört része alatt is többször megsemmisül és létrejön: valamiképpen lebeg a lét és nemlét határán. Az, hogy a mi az anyagot folyamatosan létezőnek érzékeljük, a megsemmisülések és létrejövések gyors egymásutániságának köszönhető....
A mi hitünk nem vakhit, hanem vannak racionális alapjai. A kereszthalált halt Jézusról zsidó és pogány források is tanúskodnak (Talmudok, Josephus Flavius, Tacitus). Jézus a hatalmas Római Birodalom egyik eldugott gyarmatának, Palesztinának azon részén élt: Galileában, amelyre a júdeai zsidók is gyanús szemmel néztek.
Tanítása pedig tele volt kortársai által elfogadhatatlannak tűnő állításokkal: „Jézus Istenné tette magát” (Jn10,33). „Én és az Atya egy vagyunk”. „Aki engem látott, az Atyát is látta.” „Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok”(Vö.Jn10,30; 14,9; 8,58). De Jézus akkor is „Istenné teszi magát”, amikor bűnöket bocsát meg, például egy bénának vagy egy rosszhírű asszonynak (vö. Lk 5,30-7,48). Ugyancsak Istennel való egyenlőségét fejezi ki, amikor tanítását egy szintre helyezi Isten tanításával (vö. Mt 5,21-48). Alaposan megbotránkoztak hallgatói akkor is, amikor testét az örök élet kenyerének nevezte: „Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom az utolsó napon.” (Jn 6,54-55)
De Jézus erkölcsi tanítása is elfogadhatatlannak látszott: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét mindennap, és úgy kövessen”(Lk 9,24)” –„Szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok üldözőitekért”(Mt 5,44). –„Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa”(Lk 6,20)
Az általa végrehajtott csodák (a víz borrá változtatása,- a kenyérszaporítás,- betegek gyógyítása, - halottak föltámasztása) hatására tömegek tolongtak Jézus körül,de amikor a csodáit beszüntette (például: nem szaporított több kenyeret), a tömegek kihátráltak, az Olajfák hegyén még tanítványai is magára hagyták (vö. Mk 14,50)
És a tanítványok mégis elindultak hirdetni az evangéliumot. Igehirdetésük centrumában – Jézus szenvedése és kereszthalála mellett – elsősorban a feltámadásról szóló tanúságtételek álltak (vö.ApCsel 10,39-43; 1 Kor 15,3-9;1Jn 1,1).
Ha Jézus nem támad fel a halálból és nem győzi meg tanítványait, a kereszténység nem születhetett volna meg.
A hit birtoklásához mégis elengedhetetlen a Szentlélek Isten „megvilágosító és megerősítő kegyelme”. „De azt sem mondhatja senki: ’Jézus az Úr’, csak a Szentlélek által” (1Kor 12,3).
Előadását, egy fiatalon elhunyt ferences atya (Tóth Ede) imájából vett költeménnyel zárta:
Köszönöm, Uram, hogy hitet adtál,
Mélyet, komolyat, élőt és szépet,
Tudok örülni minden jónak,
s felnőtt szívvel imádlak Téged.
Az élet verhet, ostorozhat,
De nem gyűr le a gyötrő bánat,
Vérző szívvel, de nem csüggedve
küldöm Hozzád hő imámat.
Nekem vesztett reményem nincsen,
és nincsen átkozódó hangom.
Kezem támasztom a keresztnek,
S az élet súlyát állom, tartom.
„Köszönöm, Uram, hogy hitet adtál,
Mélyet, komolyat, égőt és szépet,
Mert így az élet minden kínja,
Égbe húzó, szent ígéret. Ámen.
Szöveg: Dr. Márfi Gyula, Szigeti Lajosné
