Gondolatok Szent István vértanú ünnepére - Dr. Takács Gyula atya elmélkedése
„Íme, a mai ünnep így egészíti ki a karácsony ünneplését. Karácsonykor Jézusnak, a betlehemi Kisdednek a születését ünnepeljük, Ő a tanúja Isten szeretetének. Most pedig a mi egész hívő életünket értjük meg. A mi egész hívő életünk abban áll, hogy odamegyünk a betlehemi jászol elé, és leborulunk előtte. Ez a leborulás a mi hitünk, a mi hívő életünk, és e leborulással igent mondunk: Igen, Te vagy a Szeretet, igen, Te valóban szeretsz bennünket, mi pedig kinyitjuk a szívünket előtted, Te itt vagy velünk, mi pedig Tehozzád hűségesek maradunk, mi hiszünk benned és imádunk Téged.”
Isten Örök Igéje emberré született.
Azért jött el közénk, hogy tanúságot tegyen.
Azért jött el közénk, hogy Isten hozzánk szóló beszélgetése legyen.
Jézus tanúságot tesz a Szeretetről, Istenről, hogy Ő emberszerető, hogy Ő irgalmas hozzánk: Jézus Isten szeretetének tanúja.
Isten régtől és sokféle módon szólt az emberekhez, beszélt az embereknek a szeretetéről.
Most ebben a végső korszakban azonban egészen különleges módon szól hozzánk.
Úgy szól hozzánk, hogy nem egyszerű szavakkal, nem puszta beszéddel, hanem az Ő Örök Igéje jelenlétével szólít meg bennünket.
Jézus úgy szól Isten szeretetéről, hogy Ő maga Isten, Ő maga ez a végtelen Szeretet.
És úgy szól a Szeretetről, hogy itt van velünk, a jelenlétével. Ez karácsony lényege.
Karácsonykor tehát azt ünnepeljük, hogy eljött a világba Isten Örök Igéje, hogy tanúságot tegyen az igazságnak arról a titokzatos teljességéről, amely titokzatos teljesség abban áll, hogy Isten a Szeretet, és hogy Isten szeret minket mindvégig.
A mi hitünk pedig tanúságtétel Jézus tanúsága mellett.
Amikor hiszünk, akkor igaznak ismerjük el azt a tanúságot, amely tanúság megtörtént Jézusban.
Amikor hiszünk, akkor Isten szeretetét igaznak tartjuk.
A hitünkkel mi odaállunk Jézus elé, a hitünkkel kitárjuk a szívünket Isten Örök Igéje előtt, és befogadjuk a szívünkbe, az életünkbe.
A hitünkkel mi edénye leszünk annak a jelenlétnek, amely jelenlétet Jézus valósít meg közöttünk, velünk van minden nap, mint Isten szeretetének valósága és teljessége.
A hitünkkel mi a magunk jelenlétét tesszük Hozzá ehhez a jelenléthez.
Isten itt van velünk és mi Istennel vagyunk.
Isten itt van velünk - ez történik a karácsony ünneplésében, mi pedig odaállunk Isten elé, Vele vagyunk, hiszünk benne.
A mai ünnep, karácsony másodnapja ezt a magatartást állítja elénk Szent István vértanú példájában.
Szent István a hívő, mondhatjuk így: első a hívők között, a hívők példaképe.
Ő az első vértanú, és vérének hullásával tanúságot tett, hogy ő hisz Isten szeretetében, hogy ő ott áll Jézus jelenlétében.
Hisz abban, hogy Jézus, az Isten szeretetének valósága eljött, és itt van.
Mi mindannyian a hitünkkel ugyanezt tesszük, ezért mindannyiunk hívő életének a lényegét látjuk Szent István vértanú eszményképében.
Tanúságot teszünk, tanúságot Jézus tanúsága mellett.
Isten minden rég elmondott szavára, minden ígéretére igent mondott az Örök Igében, aki eljött.
Ő a valóságos Igen, a megjelent Szeretet.
Mi pedig a hitünkkel mondunk igent erre az Igenre, Isten Igenjére, a hitünkkel mondunk igent Isten szeretetére.
Íme, a mai ünnep így egészíti ki a karácsony ünneplését.
Karácsonykor Jézusnak, a betlehemi Kisdednek a születését ünnepeljük, Ő a tanúja Isten szeretetének. Most pedig a mi egész hívő életünket értjük meg.
A mi egész hívő életünk abban áll, hogy odamegyünk a betlehemi jászol elé, és leborulunk előtte.
Ez a leborulás a mi hitünk, a mi hívő életünk, és e leborulással igent mondunk: Igen, Te vagy a Szeretet, igen, Te valóban szeretsz bennünket, mi pedig kinyitjuk a szívünket előtted, Te itt vagy velünk, mi pedig Tehozzád hűségesek maradunk, mi hiszünk benned és imádunk Téged.
Ámen.
2024. december 26. Takács Gyula plébános atya
