Dr. Gombocz Károly és Virág Lászlóné vehette át idén "A test és a lélek orvosa-Boldog Batthyány László-díjat
Dr. Gombocz Károly, a Zala Vármegyei Szent Rafael Kórház Szívsebészeti Osztály Aneszteziológiai és Intenzív terápiás részleg vezetője és Virág Lászlóné, a szombathelyi Markusovszky Kórház nyugalmazott sugárterápiás asszisztense vehette át idén a Szombathelyi Egyházmegye által alapított „A test és a lélek orvosa - Boldog Batthyány László díj”–at. Az ünnepségre, a hagyományoknak megfelelően, Körmenden került sor január 22-én.
Boldog Batthyány László halálának napja az egészségügyben dolgozók találkozója a Szombathelyi Egyházmegyében. Ezen a napon adják át a Székely János megyéspüspök által 2018-ban alapított „A test és a lélek orvosa-Boldog Batthyány László-díjat. 2021 óta nem csak orvosoknak adományozza az Egyházmegye a díjat, hanem olyan egészségügyi dolgozóknak is, akiknek munkája nélkülözhetetlen a gyógyítás területén.
A hagyományoknak megfelelően a körmendi Batthyány Örökségközpont Színháztermében került sor a díj átadójára. Beszédében Szabó Barna polgármester kiemelte: Batthyány László példát mutatott arra, hogy az orvosi hivatás nem csupán szakma, hanem az emberek szolgálata is. Batthyány László élete arra emlékeztet minket, hogy az orvosi hivatás a legmagasabb szintű emberi, keresztény szeretetet követeli.
Beszédet mondott Michael Wallace Banach érsek, apostoli nuncius is, aki hangsúlyozta: „Önök kiváltságos helyzetben vannak, amikor megérinthetik Isten egy gyermekét földi létének egy különleges, döntő pillanatában, amikor az egykor büszke test szétesik, vagy az egykor erős szellem megtörik, amikor félelem szorongatja a szívet, vagy amikor az ember egyedül van mezítelen énjével. Itt van Getszemáné; itt van egy másik Krisztus, aki vért izzad, aki megkínzott útját járja a Kálváriára, talán az égre kiáltva: „Ne hagyj meghalni!” Az a feladatuk, hogy Istentől kapott ajándékukkal dolgozzanak, segítsék ezt az egyedülálló, megismételhetetlen embert Krisztussal Jeruzsálembe vánszorogni. A betegek számára önök válnak Krisztussá; önök lesznek az életük, talán mélyebben, mint gondolnák.” Michael Wallace Banach kitért rá: a szenvedést nem tudjuk megmagyarázni. Annak akkor lesz értelme egy beteg számára ha Krisztus megmutatja nekik arcát.
„Krisztus meg tudja mutatni az arcát önök nélkül, de könnyebb lesz látni őt, ha azt az arcot megláthatjuk az önökében, ha Krisztus szemeinek pillantása találkozik a miénkkel az önök szeme pillantásában. Mindenkinek könnyebb lesz, ha a betegeket olyan orvosok és nővérek, egészségügyi szakemberek veszik körül, akik többsége részben vagy egészben osztja a látásmódomat. Ha önök lesznek azok, akik érzik, hogy betegeik mit tapasztalnak meg: egy elmozdulást az életből az életbe, de a sötétségen keresztül, amit még csak elképzelni sem tudnak. Ha betegeitek életének támaszai között van egy kereszt, amely emlékezteti őket arra, hogy kínjuk, akárcsak Krisztusé, nem elvesztegetett, hogy ők is elmormolhassák: „Ez az én testem, amely értetek adatott” (Lk 22,19). Ez pedig reményt ad, azt a „reményt, amely nem csal meg” (Róm 5,5).”
Az apostoli nuncius arra kérte az egészségügyben dolgozókat, hogy a hozzáértésük mellett együttérzéssel forduljanak a betegekhez, valamint örömöt vigyenek életükbe.
Michael Wallace Banach érsek, apostoli nuncius beszédét teljes terjedelmében elolvashatják itt.
Nuncius atyát követően dr. Berdál Mária, sebész, a celldömölki kórház nyugalmazott igazgatója osztotta meg gondolatait a hit és az orvoslás kapcsolátáról, és arról, hogy életében, orvosi hivatásában hogyan tapasztalta meg Isten gondviselését.
Ezt követte a díjak átadása. Idén dr. Gombocz Károly, a Zala Vármegyei Szent Rafael Kórház Szívsebészeti Osztály Aneszteziológiai és Intenzív terápiás részleg vezetője és Virág Lászlóné, a szombathelyi Markusovszky Kórház nyugalmazott sugárterápiás asszisztense vehette át a díjat.
Gombocz Károly a Zala Megyei Kórházban 1993-ban kezdett dolgozni, majd a Szívsebészeti Osztály megalakulásától, 1994-től a Szívsebészeti Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás részlegen dolgozik, amelynek 2007 óta vezetője. Főorvos úr életében, de munkájában is a hit és a vallásosság kiemelt helyet foglal el. Lelkiismeretesen, őszinte hivatástudattal végzi a rábízott betegek gyógyítását, nemcsak a beteg testre figyel, hanem az egész emberre, a lelkére is. Végső stádiumban lévő betegekhez több esetbe ő hívja a kórházlelkészt, fontosnak tartja, hogy szentségekkel megerősítve távozzanak e földi létből. 2000-től tíz éven át a zalaegerszegi Jézus Szíve Plébánia képviselőtestületének világi elnöke volt. 2020-tól a teskándi Szent Család Plébánia képviselőtestületi munkájában vesz részt, ahol szintén világi elnöknek választották. A helyi Karitász Csoportonak is vezetője lett.
Virág Lászlóné azon kevesek közé tartozik, akinek az általános iskola elvégzése után kristály tisztán kirajzolódott az Úr akarata, hogy az egészségügyben kell szolgálnia. Szombathelyen az Egészségügyi Szakközépiskolában érettségizett 1975-ben. Sopronban az Állami Szív Szanatóriumban kezdte meg pályafutását. 1986 októberében került a Markusovszky kórház onkológiai osztályának sugárterápiás részlegére asszisztensnek. Minden területen otthonosan érzete magát, de ez a feladat és szolgálat lett számára az igazi.
Kollégái így vélekednek róla: „Bettiben motivált, megbízható, pontos, munkájára igényes kolléganőt ismerhettünk meg. Alázattal, figyelemmel oktatta, tanította a pályakezdő, fiatal kollégákat. Évtizedes szakmai tapasztalata, betegek iránti figyelme, tisztelete, segítőkészsége példamutató volt mindannyiunk számára. Jókedve, derűs kacagása vidámságot hozott a mindennapokban. Nyitott volt az új dolgok iránt, folyamatosan képezte magát.”
Dr. Gombocz Károly és Virág Lászlóné méltatását teljes terjedelmében itt olvashatják.
Az ünnepség a Szent Erzsébet-templomban folytatódott, ahol a Batthyány-család tagjai is megjelentek a korábbi évek díjazottjaival együtt. Kiss László plébános köszöntötte Michael Wallace Banach érsek, apostoli nunciust, aki szentbeszédében kiemelte: a mai ünnep a szemekről szól. Ezt olvassuk az evangéliumban és erre tanít Szent Erzsébet és Boldog Batthány László. Arra tanítanak, hogy milyen fontos, hogy Krisztus szemébe nézzünk, és belenézzünk a másik ember szemébe is. Megérezzük Krisztus szeretetét ha belenézünk a szemébe és erőt kapunk az életünk folytatásához, erőt, hogy új útra lépjünk. Erőt kapunk, hogy higyjük: nincs minden veszve, van remény egy új jövőre. Krisztus szeretete segíthet kiírtani az önzést, a közömbösséget a társadalomból, a városokból, lakóhelyeinkről és felélesztheti a reményt egy új, igazságosabb és testvériesebb világ iránt, ahol mindenki otthon érezheti magát.
Ez volt Batthyány László víziója is, aki kórházat hozott létre Körmdenen, a szegényeket ingyen kezelte, mindössze egy imát kért tőlük. Erejét az Eucharisztiából merítette. Batthyány László élete példa mindannyiunk számára: bele kell néznünk az emberek szemébe, be kell töltenünk az emberek szívét. A jótékonyság sokkal több mint anyagi, társadalmi segítség. Az egész emberhez van köze. Arra törekszik, hogy az embert újra talpraállítsa Jézus szeretetével. Azzal a szeretettel amely segít nekik visszanyerni szépségüket, méltóságukat. A szereteszolgálat végzése azt jelenti, hogy van bátorságunk az emberek szemébe nézni. Nem segíthetünk másokon ha félrenézünk, nem segíthetünk távolról, érintés nélkül. Az orvosnak meg kell érinteni a betegét és nézni. Így elkezdik az utazást a szükséget szenvedővel és ez ráébreszt minket arra, hogy mennyire szükségünk van az Úr tekintetére és érintésére. Batthyány László élete arra hív minket, hogy továbbra is nézzünk Krisztus szemébe, engedjük, hogy Krisztus gyógyító érintésével felénk jöjjön és mi is mások szemébe nézzünk, hangsúlyozta az apostoli nuncius, akinek szentbeszédét teljes terjedelmében elolvashatják itt.
A szentmise végén Kiss László plébános imádkozott Batthyány László ereklyéje előtt, majd Soltész Miklós egyházügyi államtitkár mondott beszédet amiben kiemelte: Batthyány László beteg szemeket gyógyított, de a hit szemeit is gyógyította. Amikor ünnepeljük azokat akik díjat kaptak, akkor figyelmeztetni kell magunkat, hogy óriási feladata van a keresztény közösségnek: a lelkeket gyógyítsuk és segítsük keresztény emberként.