Michael Wallace Banach érsek, magyarországi apostoli nuncius homíliája Boldog Batthyány-Strattmann László emléknapján Körmenden
Január 22-én, Boldog Batthyány László liturgikus emléknapján Michael Wallace Banach érsek, magyarországi apostoli nuncius mondott szentbeszédet a körmendi Szent Erzsébet-templomban bemutatott szentmisén. Beszédét változtatás nélkül közüljük.
1. Bevezetés. Mint tudjátok, én vagyok az apostoli nuncius, a Szentatya személyes képviselője Magyarországon. Ferenc pápa nevében köszöntelek benneteket, biztosítva benneteket közelségéről és imáiról. Ferenc pápa szívből adja rátok atyai áldását. Köszöntöm továbbá püspökötöket, Főtisztelendő Székely Jánost, Főtisztelendő Fekete Szabolcs Benedek szombathelyi segédpüspököt és plébánosotokat, Kiss László atyát.
Különösen megindító számomra, hogy Boldog Batthyány Strattmann László, köztiszteletben álló szemsebész halálának 94. évfordulóján Körmend városában mutathatom be a Szent Eucharisztiát, ahol praxisa volt, és ahol kórházat alapított birtokának egyik szárnyában.
A mai ünnep tulajdonképpen a szemekről szól. Szent Lukács a mai evangéliumban, Szent Erzsébet, plébániátok védőszentje és Boldog László pedig életükben arra tanítanak minket, hogy milyen fontos Krisztus szemébe nézni, engedni, hogy Krisztus a mi szemünkbe nézzen, és mi is mások szemébe nézzünk. Néhány szó mindkét szentről, illetve boldogról.
2. A vak koldus (így könyörgött): „Uram, add, hogy lássak!” A mai evangéliumban a Bartimeus néven ismert vak ember, amikor felfedezte, hogy a názáreti Jézus halad el mellette, kiáltozni kezdett. Jézus magához hívta őt. Így kezdődik a keresztény tanítványság: egy Jézusnak adott személyes válasszal. Jézus ugyanazt a kérdést tette fel a vak koldusnak, melyet Jakabnak és Jánosnak is feltett, amikor azok túlzó nagyravágyásukban hozzá fordultak kérésükkel: „Mit akarsz, mit tegyek érted?” (Lk 18,41; Jn 10,36). Ez a kérdés mindig lehetőséget adott Jézus hallgatóinak, hogy megmutassák valódi énjüket. Bartimeus pontosan tudta, mit akar Jézustól: a látását: „Uram, hogy lássak!” (Lk 18,41). Jézus megjutalmazta a hitét. A ragyogó nap, a Jerikóban álló kecses pálmafák, a kék égen sikló madarak, a gyönyörű világ, mindezt csodálattal fogadta be, amikor követte Jézust az úton.
Bartimeus mindazok szimbóluma, akik Krisztushoz akarnak jönni. Vak koldus volt, akinek nem voltak saját erőforrásai, csak egyetlen szüksége, mellyel hozzá fordulhatott, és nem volt semmije, amit cserébe ajándékul felajánlhatott volna. Mások azt mondták neki, hogy jöjjön Jézushoz, és ő félretéve a félelmeit, nyomban meg is tette ezt. Jézus belenézett a vak szemébe és meggyógyította. Bartimeus helyreállított látásával Jézus szemébe nézett, és észrevette, hogy mennyi minden van még, amit látni lehetne.
3. Szent Erzsébet: “Uram, add, hogy lássak!” Ugyanúgy, mint Szent Erzsébet, plébániátok védőszentje. Ismeritek a történetét. Egy király lányaként az udvari élet kényelmében, fényűző és kiváltságos környezetben nőtt fel. Mégis, amikor Krisztus szemébe nézett, és hagyta, hogy tekintete átjárja az övét, ez a tekintet megérintette és átalakította. Úgy érezte, hogy a világi gazdagság és hiúság taszítja, és arra törekedett, hogy lemondjon ezekről, és gondoskodjon a szükséget szenvedőkről. Így nemcsak vagyonát adta el, hanem egész életét a szegények, leprások és betegek szolgálatában töltötte, személyesen gondoskodott róluk, sőt a saját vállán hordozta őket. Szent Pál a Kolosszeiekhez írt levélben melyet néhány perccel ezelőtt olvastunk fel, ezt így fejezte ki: „Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet. ... Legfőként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke.” (Kol 3, 12.14).
Amikor Jézus szemébe nézünk, és engedjük, hogy szemei találkozzanak a tekintetünkkel, megtapasztaljuk azt a nagy szeretetet, amelyet irántunk érez. A kapott szeretet emléke feléleszti a reményt, és arra ösztönzi az embereket, hogy új útra lépjenek az életben. Még a fájdalom és a szenvedés közepette is, ha megkaptuk a szeretet balzsamát, megtaláljuk a bátorságot, hogy tovább haladjunk: megtaláljuk az erőt ahhoz, hogy higgyünk: nincs minden veszve, és lehetséges egy másmilyen jövő. A szeretet, amelyet Jézus ad nekünk, és amelynek gyakorlását parancsolja nekünk, segíthet gyökerestül kiirtani az önzés gonoszságát és a közömbösség csapását a társadalomból, városainkból és lakóhelyeinkről, és feléleszteni a reményt egy új, igazságosabb és testvériesebb világ iránt, ahol mindenki otthon érezheti magát.
4. Boldog Batthyány Strattmann László: “Uram, add, hogy lássak!” Ez Boldog Batthyány Strattmann László víziója is. Ismeritek az ő történetét is. Családapa és orvos - sebész és szemész, nemes családjának gazdag örökségét használta fel a szegények ingyenes ellátására és két kórház építésére. Több mint 3000 szürkehályog-műtétet hajtott végre. A „szegények orvosaként” ismerték, és a szegények özönlöttek hozzá segítséget és tanácsot kérve. Ingyen kezelte őket; orvosi kezelésük és kórházi tartózkodásuk „díjaként” arra kérte őket, hogy imádkozzanak érte egy Miatyánkot. A gyógyszerek felírása is ingyenes volt, és amellett, hogy orvosi kezelést nyújtott nekik, gyakran anyagi segítséggel is támogatta őket. Legfőbb érdeklődési köre nem az anyagi javak voltak; még kevésbé a siker és a karrier volt életének célja. Ezt tanította és élte meg a családjában, és így ő volt a hit legjobb tanítója a gyermekei számára. Lelki energiáját az Eucharisztiából merítve sokaknak mutatta meg életének és küldetésének forrását, akiket az isteni Gondviselés hozzá vezetett.
Éppen az Eucharisztiában nézett Boldog Batthyány-Strattmann László Krisztus szerető szemébe, és engedte, hogy Krisztus szerető, irgalmas és könyörületes tekintete átjárja saját tekintetét. Amikor szemünk találkozik Krisztuséval, és engedjük, hogy szemei mélyen a miénkbe nézzenek, megtapasztaljuk, hogy Ő meggyógyítja szívünket és kapcsolatainkat, mert az emberek belülről épülnek újjá. Ha egyszer felismerjük, hogy Isten szemében mindig szeretve és áldottak vagyunk, akkor valóban láthatunk. Boldog Batthyány-Strattmann László élete és példája tanulság mindannyiunk és az egész Egyház számára: bele kell néznünk az emberek szemébe, be kell töltenünk az emberek szívét! A jótékonyság sokkal több, mint anyagi és társadalmi segítség. Boldog László ezt jól megértette. Az egész emberhez van köze; arra törekszik, hogy az embereket újra talpra állítsa Jézus szeretetével: azzal a szeretettel, amely segít nekik visszanyerni szépségüket és méltóságukat. A szeretetszolgálat végzése azt jelenti, hogy van bátorságunk az emberek szemébe nézni. Nem segíthetünk másoknak, ha félrenézünk. A szeretetszolgálathoz bátorság is kell: nem tudunk távolról segíteni, érintés nélkül. Az orvosnak meg kell érintenie betegeit. Megérinteni és nézni. Ily módon, megérintve és szemlélve elkezdjük az utazást a szükséget szenvedőkkel. Ez pedig ráébreszt minket arra, hogy nekünk magunknak mennyire szükségünk van az Úr tekintetére és érintésére. Boldog Batthyány-Strattmann László élete arra hív minket, hogy továbbra is nézzünk Krisztus szemébe, engedjük, hogy Krisztus gyógyító érintésével felénk nyúljon, és mások szemébe nézzünk.
Ferenc pápa magyarországi látogatása 2023. április 29-én, szombaton magában foglalt egy magánlátogatást a 2022-ben elhunyt Fehér Anna nővér által alapított Boldog Batthyány-Strattmann Lászlóról elnevezett Vakok Központjában. Öröksége a róla elnevezett Vakok Központján keresztül él tovább, amely továbbra is segíti a látássérült gyermekeket Magyarországon. A megtiszteltetés, hogy Ferenc pápa meglátogatta a központot, hangsúlyozza Boldog László munkájának fontosságát, és inspirációként szolgál azok számára, akik a szegényeket és a kirekesztetteket szolgálják.
5. A halála előtti napon Dr. Batthyány-Strattmann László megkérte családját: „Vigyetek ki az erkélyre, hogy kikiálthassam az egész világnak, hogy Isten jó!” Ez az én buzgó imám és kívánságom mindannyiunk számára. Soha ne fáradjunk bele abba, hogy Krisztus szemébe nézzünk. Merítsünk állandó békességet abból, hogy engedjük, Krisztus a szemünkbe nézzen. Nézzünk együttérző szemmel szenvedő testvéreink szemébe! Ha így teszünk, mi is felkiálthatunk Boldog Lászlóval: „Vigyetek ki az erkélyre, hogy kikiálthassam az egész világnak, hogy Isten jó!”
Így legyen! Ámen!