Szombathelyi Egyházmegye

Szécshenyi 2020 - Európai Szociális Alap

Gondolatok Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepére - Dr. Takács Gyula atya elmélkedése

gyertyaszentelo-boldogasszony-2025„Szeretetként élve, odaadva életünket az Isten kezébe, megyünk bátran, és nem lesz félelem a szívünkben, hiszen a szeretet elűzte a félelmeket. Megyünk a végtelen Szeretet emésztő Tüzébe, az örökké égő élő Lángba, és benne mindörökké égünk, és mindörökké élünk.”

Ki tudja majd elviselni jövetele napját?
Ki állhat meg az Ő színe előtt, amikor megjelenik?
A próféta kérdését mi is tegyük fel önmagunknak.
Jézus, íme, megérkezik. Jön, és olyan Ő valóban, mint a tűz.
Olyan, amilyen az olvasztó kemence lángja, amilyen a gyertyaláng.
Jézus úgy jön, amilyen a szeretet. A Szeretet lobogó Tüze Ő, Ő az Áldozat. Önmagát adja oda.
Azért adja oda önmagát, mert úgy szeretett bennünket, hogy önmagának sem kegyelmezett.
Mert úgy szeretett bennünket, hogy a Szeretet emésztő Tüze áldozattá tette Őt érettünk.
És Őelőtte, az Áldozat lobogó Tüze előtt, a Szeretet emésztő lángjának színében ki állhat meg?
Hogyan léphetünk az Ő színe elé? Egészen egyszerűen.
Csak lángra kell lobbanni a mi szívünkben is a szeretetnek, csak szeretetként kell odamennünk a Szeretet elé, csak oda kell adnunk nekünk is az életünket egészen maradéktalanul az Ő kezébe. 
Áldozattá kell lennünk az Istennek. Apró, kicsi lángok, apró, kicsi fohászok, Isten szeretetei.
Apró, kicsi lángok, a Szeretet fényének ragyogásai a világban.
Szelídségek és békék, irgalmak és megbocsátások, - ez a mi áldozattá váló életünk.
És akkor, ha föllobban a gyertya lángja, ha önmagunkat áldozatként adjuk oda, ha a Szeretet tüzében odaadott áldozatként megyünk Krisztus elébe, akkor Ő tetszéssel fogad minket, hiszen önmagára ismer mibennünk.
Egészen kicsinyben, egészen parányian, mégis a végtelen Szeretet emésztő tüzéhez hasonlíthatóan, lángként, a Szeretetben áldozattá váltan.
És ekkor úgy néz reánk, mint testvérre, és nem szégyell minket, hanem megvall bennünket testvérének.
Nem mondja nekünk: Idegenek vagytok, távozzatok tőlem.
Nem mondja nekünk: Nem ismerlek titeket. Nem mondja: szolgák; azt mondja: testvérek.
És testvérként vall meg bennünket Ő, e lobogó Láng. 
A Szeretet emésztő Tüze testvérként vall meg bennünket az Atya színe előtt.
Ő a Szeretet.
És odavisz - nem szégyenkezve - az Atyához. És az Atya is látva életünket, látva a lobogó lángot, látva, hogy szeretetben áldozattá lett az életünk, hogy odaadtuk az Ő kezébe, az Atya is tetszéssel fogad minket, befogad a Szeretet, mert szeretetté váltan hozzá hasonlítóan érkezünk Hozzá.
Ki mehet tehát az Úr elébe? Ki állhat meg az Ő színe előtt?
Ki közelíthet a Szeretethez, a Lánghoz, az emésztő Tűzhöz?
A szeretet mehet Hozzá.
Szeretetként élve, odaadva életünket az Isten kezébe, megyünk bátran, és nem lesz félelem a szívünkben, hiszen a szeretet elűzte a félelmeket.
Megyünk a végtelen Szeretet emésztő Tüzébe, az örökké égő élő Lángba, és benne mindörökké égünk, és mindörökké élünk.
Ámen.
2025. február 2. Takács Gyula plébános atya