Szombathelyi Egyházmegye

Szécshenyi 2020 - Európai Szociális Alap

Két kerékkel a Szentkútra

2004. április 3.A szenvedés megindítja az embert. Megváltónk szenvedéseire emlékezünk akkor, amikor keresztutat járunk, önmegtagadást végzünk. Mi is hoztunk áldozatot azért, hogy közösségben emlékezhessünk Jézus gyötrelmeire. Kerékpárral látogattunk el a Szentkútra. Igaz, az útra a kirándulás izgalma is csábított minket.
2004. április 3-án, szombat délelőtt a Székesegyház elől indult a Szombathelyi Püspöki Általános Iskolai 7. osztályos hittanosaiból álló kis csapatunk. Aznap nagyon jó idő volt, így pólóban is tekerhettünk. A túrát hitoktatónk, Perger Gyula atya szervezte, ő is velünk tartott.

Körülbelül huszonöten lehettünk, fiúk-lányok vegyesen, mind a hetedik évfolyamból. Vittünk magunkkal tányérokat, kanalakat, kenyeret és üdítőt is az ebédhez. A foci és a röplabda sem hiányzott.
A Szentkút mellett található a keresztút és egy Lourdes-i barlang. Mikor odaértünk, egy budapesti csoport már járta a stációkat. Gyuszi atya kiosztotta az elmélkedéseket, s hamarosan mi is elkezdtük a keresztutat. Énekkel vonultunk egyik állomástól a másikig, és közös imádsággal emlékeztünk a Koponya-hegyen történtekre. A tizenkettedik stáció előtt néhány percre elcsendesedtünk. Hitoktatónk kérésére meghalt szeretteinkre gondoltunk. A keresztút után beültünk a kápolnába, ahol Gyuszi atya mesélt a templom történetéről. Megmutatta a különleges rózsafüzért is, amely hímes tojásokból készült.


Két kerékkel a Szentkútra


Ez után következett az ebéd. Egyesek padon, mások pokrócon ülve fogyasztották el a bográcsban főtt gulyást. Utólag is köszönjük a finom étket Kálmán bácsinak és Frigyes bácsinak, vendéglátóinknak!
A délután akadályversennyel folytatódott. Tanáraink négy csoportra osztottak minket, öt helyszínen, különböző feladatokkal várták a versenyzőket. Hittanból, énekből, magyarból kaptunk tréfás feladatokat, s nem maradhatott el a testmozgás sem. Nagyon sokat nevettünk a mulatságos kérdéseken, válaszokon. A küzdelem nagyon szoros volt, a csapatom egy pontot veszített, de már csak másodikak lettünk. A lényeg, hogy nagyon jól szórakoztunk. Köszönjük Kati néninek, Gizi néninek, Gyuszi atyának és a két Éva néninek ezeket a vidám perceket! Elbúcsúztunk a házigazdáktól, és elindult a biciklisor. Fáradtan, mégis boldogan érkeztünk vissza a Nagytemplom elé.

Köszönjük mindenkinek, hogy ilyen sokrétű, gazdag programban vehettünk részt, és kérjük tanárainktól, hogy még sok ilyen napot tervezzenek, mert együtt lenni jó!
Kósa Rita