Szombathelyi Egyházmegye

Szécshenyi 2020 - Európai Szociális Alap

In memoriam Keszei Sándorné

2006. február 27.Keszei Sándorné, Pusztai Irma a Zala megyei Csernecen született 1927-ben. A szülői ház ablakai a muraszemenyei templomra néztek. A gyenge fizikumú kislány a hat elemi után a polgárit Nagykanizsán végezte. Neki négy év helyett három is elég volt, hogy kiváló eredménnyel fejezze be. Ezt követően a Notre Dame nővérek zalaegerszegi tanítóképzőjének hallgatója lett. A háború megszakította tanulmányait, a harmadik évben az iskola hadikórházzá vált. Önállóan tanultak, havonta beszámoltak. A tanítói oklevelet még kézhez sem vette, amikor a muraszemenyei jegyző tanítani hívta, mert a falu tanítója, Keszei Sándor, bevonult. Szükség volt a munkájára, amit boldog örömmel vállalt el, miközben a szomszéd tanteremben még hadiszállás működött. Ez volt az az idő, amikor száraz mészdarabokkal írtak a fekete táblára.

1947-ben élete kiteljesedett, házasságot kötött Keszei Sándor kántortanítóval. A fiatal pár Letenyén az egyedutai tagiskolájába került, hogy itt szolgálják település lakosságát. Nagy szeretettel fogadták őket, közös erővel felújították az iskolát, s ők a tanításnak, a nevelésnek éltek.

Ma már tudjuk, hogy ott, akkor lelkes és céltudatos munka kezdődött el. A tanító házaspár szellemi műhelyében megszülettek a hétköznapi csodák. Maguk köré gyűjtötte a felnőtteket és a gyerekeket. Emlékezzünk és köszönjük meg a sok szép élményt, amit az általuk vezetett irodalmi színpad adott sokak számára. Emlékezzünk a járási, a megyei, sőt országos bemutatókra, ahol a helyi fiatalok a határőrség katonáival arattak emlékezetes sikereket, s közben jó magyarokká nevelődtek. Felejthetetlen, ahogy a régi értékek mentésébe fogtak. Szekerekkel hordták össze a régi tárgyakat, amelyeket a nagykanizsai múzeum őrzött meg.

Irmus néni a régi szőttesek és hímzések szerelmese lett. Szakkörein generációk nőttek fel. Százával kerültek ki keze alól párnák, terítők és falvédők. Maga volt a tiszta forrás, nem engedte, hogy más anyaggal, hamis mintákkal készüljön a munka. Így alakult meg a megye legelső és legnagyobb múlttal rendelkező népi díszítőművészeti köre. Nemcsak Letenyén és a környéken, de Nagykanizsán is vezetett szakköröket. Ő képezte ki a szakkörvezetőket is. Közben a megye egész területén felügyelte a szakmai munkát.

A szorgos, dolgos élet munkáját számos elismerés és kitüntetés jelzi:
Kiváló Tanító: 1973.
Állami Díj: 1975.
Pedagógus Szolgálati Emlékérem: 1985.
A Népművészet Mestere: 1981.
Pro Urbe díj Letenyén: 1993.
A Zala Megyei Közgyűlés Alkotói Díja: 1996.
Aranydiploma: 1997.

2006. február 27-én vett tőle örök búcsút Letenye lakossága. A város polgármestere ismertette nagyszerű életpályáját. Végtelen türelemmel, szeretettel végzett pedagógiai munkáját az általános iskola jelenlegi igazgatója mutatta be. Németh Károly plébános pedig vallásosságáról emlékezett meg, valamint arról, hogy az élet sok csapása ellenére, és súlyos betegségében miként tudott másokat vigasztalni.
Aigner Géza