Emlékhely szentelés Nagylengyelen

Nagylengyel egykori plébánosának, a 2005-ben elhunyt dr. Cseke József atyának állított a település önkormányzata és hívő közössége emlékművet, amelynek avató és szentelő ünnepségére 2011. április 17-én került sor. Cseke József atya (1937. november 30. – 2005. április 20.) 1962-ben történt pappá szentelését követően káplánként Vasváron, Körmenden és Zalaegerszegen, majd 1971-től haláláig Nagylengyelen szolgálta az Urat és híveit. Nagylengyeli plébánosként nevelte és vezette nagylengyeli, bazitai, babosdöbrétei, gombosszegi, iborfiai, kaptafalui, ormándlaki, gombosszegi, petrikeresztúri és rámi híveit – vagy ahogy ő szokta mondani, galambocskáit – mindennapjaikban és zarándoklataikon, nem egyszer akár az örök városba vezető útjukon.

Erről a nagy, áldozatos, határtalan türelmet és szeretet igénylő munkásságról emlékezett meg Nagylengyel Önkormányzata és hívei, amikor elhatározták, hogy hat évvel a nagy plébános halálát követően emlékhelyet állítanak neki a község temetőjében. Az emlékhely dr. Cseke József atya szeretett templomára tekint.

Az április 17-én délután 16 órai kezdettel megtartott avató és szentelő ünnepségen sokan képviseltették magukat: helybeliek, a társközségekből érkezett hívek és régi barátok, valamint az atya hozzátartozói. Az ünnepséget Scheiber Ildikó, Nagylengyel polgármestere nyitotta meg a meghatottságtól el-elcsukló hangon elmondott bevezető szavaival.

Ezután Illés Csaba nagylengyeli pedagógus, a gellénházi plébánia egyházközségének világi elnöke beszélt az elhunyt plébános legfőbb tulajdonságairól, melyekkel belopta magát a hívek szívébe, megemlékezett az elmúlt évekről, a ministrálásokról és az atya, valamint a hívek között kialakult szeretetteljes kapcsolatról. Beszélt alázatosságáról is, megemlékezett arról, hogy az atya nem szégyellt elnézést kérni akár a szentmise keretében is azért, ha netán néha valamivel megbántott valakit.

Rába Imre gellénházi plébános úr szentírási részletet olvasott fel az Úr Jézus Krisztus szenvedéstörténetéből, majd a régi jó barát, paptestvér, Tüske József volt lenti esperes, jelenleg tornyiszentmiklósi plébános emlékezett meg Cseke Józsefről. Mesélt barátságukról, annak kezdeteiről – amikor megismerkedett Cseke József körmendi káplánnal –, megemlékezett az atya alázatos szolgálatáról, s elmondott egy régi, a körmendi kórházban beteglátogatás során megtörtént megmosolyogtató történetet is, mely hűen visszaadta az atya éles és humoros gondolkodásmódját.

Rába Imre plébános úr e gondolatokat követően áldotta meg az emlékhelyet. Ezután Jakabné Somogyi Éva felolvasásában meghallgathattuk a József atya temetésekor született megható, családi verset, elköszönést. Az ünnepséget Tüske József plébános úr ünnepélyes áldását követően az atya családja, testvére részéről elhangzott köszönő szavak zárták.

Köszönet illeti Nagylengyel Önkormányzatát és a híveket e szép emlékhely kialakításáért, s legfőképp azért, amiről ez az emlékhely tanúskodik: nem felejtették el József atyát! Azt a József atyát, ki ismerte a mondást, s a szerint élte mindennapjait és terelgette, oktatta, nevelte, vezette híveit: „A hívek nem léphetnek a mennyek országába lelkipásztoruk nélkül, de a lelkipásztor sem a hívei nélkül!” Ismerve Cseke József atya lelkipásztori és emberi munkásságát bízvást állíthatjuk, hogy nem hiába fáradozott, hazatért mennyei Atyja országába! Rajtunk, a híveken a sor, hogy minden nehézséggel sikeresen megküzdve mi is követhessük őt! Ehhez kívánok mindenkinek hitet, reményt, szeretetet, felelősségteljes kitartást és emlékezést: nézzünk fel néha az égre, ahonnét József atya letekintve ránk még mindig együtt sír és nevet híveivel, és közbenjár értük.