A novai plébánia zarándoklata Bakonybélbe

Plébániánk 2011. július 2-át, szombatot jelölte meg ez év tavaszán a hagyományosnak mondható közös plébániai zarándoklat időpontjaként. Zarándoklatunkon Nova, Zágorhida, Zalatárnok, Barlahida és a 2007 óta lélekben még mindig kötődő Petrikeresztúr községek hívei vettek részt. Nováról 6 órakor indultunk útnak a nap fő célját jelentő Bakonybélbe, ahova imádságos lelkülettel érkeztünk meg. Bakonybél a Bakony szívében, annak legmagasabb hegyei között (Kőris-hegy 709 méter, Nagy-Somhegy 649 méter), egy gyönyörű völgykatlanban fekszik.

1018-ban Szent István király alapított monostort Szent Günther szerzetes javaslatára a Bakony kies völgyében, a mai Bakonybél környékén. E területen remetéskedett Imre herceg tanítása után Szent Gellért is.

Bakonybél híres monostorában 10 órai kezdettel orgonás szentmisén vettünk részt, melyet a zarándokútra bennünket elkísérő plébánosunk, Tóth András atya mutatott be a Sarlós Boldogasszony tiszteletére. A szentmise után alkalmunk nyílt a gyertyaöntő üzem meglátogatására is, ahol vendéglátónk elmesélte és megmutatta, milyen munkafázisokon megy át a gyertya, míg elkészül.

Gyengén szitáló esőben újra buszra ültünk, s a község határában, attól 1 km-re található Borostyán-kúthoz gurultunk, mely a hagyomány szerint a néhány évet itt remetéskedő, a magyar történelemben és Bakonybél történetében is fontos szerepet betöltő Szent Gellért és a béli monostort alapító Szent Günther emlékét őrzi. A Szentkút, annak környezete, a kis tavacska és a partján álló kápolna, a kálvária és a sziklás dombtető oldalában kialakított kis barlangban álló lourdes-i Szűzanya szobra mindnyájunkra nagy hatást gyakorolt. Meghatottságunkat a közben szitáló eső sem ronthatta el, mely aztán nemsokára el is állt és újra kisütött a nap.

Következő állomásunk Zirc, a Bakony fővárosa volt. Elsőként betértünk a város jelképeként is ismert, az elmúlt években belülről mesterien restaurált, gyönyörű ciszterci bazilikába, mely 1737-1752 között épült barokk stílusban. A freskókat restaurálták, és ennek során derült ki, hogy az idősnek festett arcok alatt eredetileg fiatal személyek arcai láthatók, a fehérre átfestett szobrok pedig arannyal vannak bevonva. A templom tervezője ismeretlen, a freskókat Wagmaister József, a Mária mennybevételét ábrázoló főoltárképet pedig Franz Anton Maulbertsch készítette.

A bazilika után kis csoportunk betért a monostor szárnyában található, híres műemlékkönyvtárba, az Országos Széchényi Könyvtár által üzemeltetett Reguly Antal Műemlékkönyvtárba is.

Rövid pihenés és a melegben jóleső fagylaltozást követően zarándokcsoportunk hazafelé indult, de azzal a tudattal, hogy még hátra van egy újabb szép program. Délután 4 óra körül érkeztünk meg a Bakonygyepestől néhány km-rel északra található, kis sváb zsáktelepülésre, Magyarpolányba. A falu a polányi Hosszúhegy és a Kálvária-hegy közti völgyben, és ezek lejtőin helyezkedik el.

A faluba érve vonzza a tekintetet a régi faluszerkezetet felidéző Petőfi utca. Az itt található 43 országos védettségű tornácos bakonyi parasztházon kívül további 40 helyi védelmet élvez. A műemlék utcát a bakonyi népi építkezésre jellemző boltozatos tornácú, mellvédes, oszlopos, hosszú kőházak alkotják, amelyek általában két házzal készültek a régi családi viszonyoknak megfelelően. Magyarpolányt majd száz védett épületével a Nemzeti Örökség részeként tartják számon. Műemlékeinek megőrzéséért és ápolásáért a közösséget Europa Nostra-díjjal jutalmazták 1993-ban.

A falu templomát Szent László király tiszteletére emelték az 1700-as évek közepén. Mára sajnos nagyon rossz állapotba került, de még így is elképzelhető, milyen gyönyörű kis ékszerdoboz lesz újra, ha valamikor sikerül teljesen helyreállítani. Egyik fő érdekessége az a ritkaságszámba menő Jézus ábrázolás, mely a mesterien faragott szószék tetején látható: a Szűzanya helyett maga Jézus tartja lábát a Gonoszt megtestesítő kígyón. Korábbi, személyes kapcsolatunknak köszönhetően maga a falu 83. életévében járó, a községben már 46 éve szolgáló plébánosa, Ebele Ferenc plébános úr mutatta meg a templomot, s magyarázta, mesélte el annak ábrázolásait, történetét. Az atyának ezúton is köszönjük kedvességét!

A templom után következett a falu jelképének is mondható, már messziről látható Kálvária, mely 1780 körül épült. A kálvária-hegy adja a természetes színterét a nemzetközi hírű Polányi Passiónak, amelyet 1993 óta minden évben bemutatnak a településen, az országban egyedüliként. Az öt, sátortetős stációban életnagyságú, festett faszobrok állnak. Ezek a fájdalmas rózsafüzér öt titkát jelenítik meg. A Kálváriára 153 lépcső vezet fel. A feljárónál áll a Fájdalmas Szűz 1901-ben emelt kőszobra, ugyanitt láthatjuk azt a keresztet, amelyet az Amerikába induló 107 polányi adományából állítottak, s ezért amerikai keresztnek is nevezik.

Zarándokcsoportunk magában erőt és bátorságot érző tagjai elindultunk felfele, fel a 153 lépcsőn át az egye stációknál megállva és elimádkozva a fájdalmas rózsafüzért. A tetőre felérve megtekintettük a Fájdalmas Szűz kápolnáját, melyet 1910-ben épített Weber zirci kőműves neogót stílusban. A kápolna külső oldalában található a Kálvária 6. állomása, a halotti lepellel takart Jézus. Az elmúlt években helyreállított kápolnában csapatunk megpihent: énekeltünk néhány szép dalt a Fájdalmas Anyához, aki az oltáron karjában tartja egyszülött gyermekét. A kápolnában szeptemberben, a Fájdalmas Szűzanya emléknapján szentmisét is mondanak. A Kálváriára felvezető hosszú lépcsősor okozta fáradtságot imádkozva, az egyes stációknál megállva nem is éreztük! Felérve megfoghatatlan az a látvány, mely elénk tárul: láthatjuk a falut, a környező hegyeket, a bakonyi tájat.

A Kálváriáról leérkezve csoportunkat Ebele Ferenc atya várta a templommal szinte egyidős plébánián, ahol kissé megpihenve, beszélgetve újabb csodálatos dolgokat láthattunk.

Zarándokcsoportunk fáradtan, de lelkiekben feltöltődve, lelki békét találva indult haza.