Szombathelyi Egyházmegye

Szécshenyi 2020 - Európai Szociális Alap

Dr. Veres András megyéspüspök körlevele az Új Evangelizáció Évére

Dr. Veres András megyéspüspökKrisztusban Kedves Testvérek! A békesség, a jóság és a szeretet Istene adjon mindnyájunknak boldog új esztendőt! Az év első napján az Ő áldását kérve szeretnék szólni az egyházmegye papjaihoz és híveihez. Semmilyen szempontból sem problémátlan esztendőt tudhatunk magunk mögött. Mégis, minden nehézség ellenére – vagy éppen azok megtapasztalása miatt – hívő emberként hálás szívvel mondunk köszönetet Istennek, hogy az elmúlt esztendőben is győzedelmeskedni tudtunk minden nehézségen és bajon. Bajaink okát keresve tényszerűen kell megállapítanunk, hogy sok ember kapzsisága vezetett oda, hogy ma jó néhány embertársunknak napi problémát jelent, hogyan biztosítsa szerettei és önmaga megélhetését. Igaza van Szent Pálnak: Minden baj forrása a pénz utáni sóvárgás (1Tim ).

Meggyőződéssel állítom – s ezzel biztosan nem vagyok egyedül –, hogy napjaink gazdasági válsága mögött egy sokkal súlyosabb probléma rejlik, egy óriási erkölcsi válság, amely a hit válságából ered. Ezért ebben a sorsdöntő időben az Egyháznak – bár látszólag sokak részéről elutasításban van része – rendkívül nagy feladata van. Ahogy a Krisztus utáni V. század végén, a politikai és társadalmi összeomlás közepette, egyedül a keresztények tudták megőrizni és továbbadni a minden ember javát szolgáló erkölcsi értékeket, úgy ma is csak a keresztények tudnak a krisztusi evangélium alapján, egy reményteli jövőt mutatni.

Jézus Krisztus, minden ember megváltója, mennybemenetelekor határozott, ma is érvényben lévő utasítást adott övéinek: Menjetek (tehát), tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére (Mt 28,19). Hála Istennek, az Egyház mindig komolyan vette ezt a jézusi küldést, és akadtak is mindig, akik egész életüket az evangelizáció ügyének szentelték. Ma mégis úgy tapasztaljuk, hogy nagyon kevés ember életében mutatkozik a hit életformáló erőnek. Egyházmegyénk pap költője, Toronyi István a XIX. században írta: Emberek! Életünkből az Isten elveszett. Így van ez ma is! De vajon miért történhetett meg mindez?

Az okok keresésében gyakran hivatkozunk az ateista diktatúra pusztítására, s ez teljesen helyénvaló. De ne csak a külső körülményekben keressük az okokat, hanem sokkal mélyebbre kell jutnunk a probléma valós okainak a feltárásában, hiszen számtalan kortársunk hősies hite és helytállása bizonyítja, hogy történhetett volna ez másképpen is. Sokaknak ugyanis sikerült megőrizni Isten és Egyház iránti szeretetüket, és sem bensőleg, sem külsőleg nem alkudtak meg a testet és lelket nyomorgató hatalommal. Valósabb tehát a helyzetértékelésünk, ha őszintén bevalljuk, hogy a mai vallástalanság hátterében az is ott rejlik, hogy sok keresztény hűtlennek bizonyult a vallásos életben és a hit továbbadásában. Vagyis nem mondhatják az Apostollal: sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők … el nem szakíthat(nak) bennünket Isten szeretetétől (Róm 8,38-39). Sajnos, nagy számban voltak, akiket a félelem, a karrier vagy a nagyobb földi javak utáni vágy elszakított Istentől. De ezáltal az ő gyermekeiknek és a következő nemzedékeknek már esélye sem volt arra, hogy a családban eljussanak Isten ismeretére és szeretetére. Egy ilyen állapotban, a politikai és társadalmi változások közepette, a napjainkat sújtó materialista, hedonista és konzum életszemlélet nem találkozott ellenállással, könnyen meghódította az emberek szívét, megmételyezte gondolkodásukat és érzésvilágukat. Ez a valóság! Ma adottak a külső lehetőségek a vallás szabad gyakorlására, de hiányzik az Istennel való személyes, belső kapcsolat, amelyből a vallásosság táplálkozik.

Mindezek és sok minden más is közrejátszott abban, hogy XVI. Benedek pápa ez év októberére összehívta a Püspöki Szinódust, hogy az új evangelizálás ügyéről tárgyaljanak. E pápai rendelkezés mögötti szándékot megértve 2012. január 1-jétől a Szombathelyi Egyházmegyében meghirdetem az Új Evangelizáció Évét. Reményeim szerint, ez egyrészt új lendületet fog adni a Jézus által óhajtott, s immár kétezer éve tartó evangelizációs munkának, másrészt jó felkészülés lesz a Hit Évére, amelyet Szentatyánk 2012. október 11-étől 2013. Krisztus Király vasárnapjáig hirdetett meg.

Mindenféle evangelizációs tevékenység csak megfelelő imádságos lelkülettel és imádságos háttérrel lehet eredményes. Aki az imádság által Istennel személyes kapcsolatban áll, az állandó késztetést érez arra, hogy hitét másokkal is megossza, hogy másokat is elvigyen Jézushoz. Másfél év távlatából is megindítóan szép élményként él bennem az az esemény, amelyben Argentínában volt részem. Egy misszionárius atya meghívására érkeztem oda. A település nagy kiterjedése miatt a plébánia területén sok kisebb kápolna van, ahová misézni jár az atya. Mindjárt az első este, ahová misézni mentünk – már nagyon sötét volt az utcán, csak a kápolna és a házak ablakából szűrődött ki valamennyi fény –, a kápolnában egyetlen idős urat és egy sereg gyermeket találtunk. Mint kiderült, ez az idős úr a település legnagyobb üzemének volt az alapítója és egyben igazgatója. Most 82 éves és már a fiai viszik tovább a vállalkozást, ő pedig a település ezen nagyon szegény részén minden szentmise előtt összegyűjti a gyermekeket, hogy együtt imádkozzák a rózsafüzért. Úgy kb. félóra múlva, a mise kezdetére megérkeztek a gyermekek szülei is, akik akkor érkeztek haza a munkából. Csodálatos volt a szentmise!

Az evangelizálásnak ez a formája is milyen szép lenne közösségeink életében! Kedves Nagyszülők, gondolkodjanak el rajta! Ugyanakkor ebbe az imádságos tevékenységbe, amely az evangelizáció egyik legfontosabb eleme, az otthon lévő idős vagy beteg testvéreink is bekapcsolódhatnak.

Nagy Szent Gergely pápa, amikor Jézus intézkedésére emlékezik, aki kettesével küldte tanítványait, arra a következtetésre jut, hogy a szóbeli igehirdetés csak akkor lehet hiteles, ha azok, akik az evangéliumot hirdetik, életpéldájukkal és jó testvéri kapcsolatukkal is tanúsítják szavaik hitelességét. Ezért Egyházunk mindig nagy gondot fordított arra is, hogy a hitnek legyenek látható jelei. Vagyis magát a karitász tevékenységet is egyfajta evangelizációnak tekintette. Egészen biztos, hogy korunkban, amikor nagyon sok ember szenved mások vagy saját maga önző életvitele miatt, rendkívül nagy meggyőző ereje van a testvéri szeretet megtapasztalásának. Jézus is az ilyen tanúságtételre kérte követőit: A ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat (Mt 5,16)!

Jézus tisztában volt azzal is, hogy küldötteinek elutasításban, ellenséges megnyilvánulásban, sőt üldözésben lesz része az evangélium miatt. Ezért küldte őket úgy, mint bárányokat a farkasok közé (Lk 10,3). Jézus küldöttségében járni sohasem volt sikertörténet, miként ma sem. A legújabb módszer szerint Jézus ügyének ellenségei, a keresztény értékek elutasítói, a krisztuskövetők hibáit és bűneit a média segítségével felnagyítják, hogy így tegyék hiteltelenné – az egyes ember gyengeségének ürügyén – az egész Egyház működését. De e támadások miatt nem ijedünk meg, és nem esünk kétségbe. Jézus jövendölése bátorít bennünket: Ha (tehát) engem üldöztek, titeket is üldözni fognak (Jn 15,20).

Végül, kedves Testvérek, szabad legyen mindnyájunk közös felelősségére utalnom. A jövő keresztény nemzedéke olyan lesz, amilyennek neveljük. Tudom, hogy nagyon sok Testvérem eddig is sokat tett az evangélium terjesztéséért, de ebben az esztendőben, az Új Evangelizáció Évében, tegyünk még többet, mint eddig. Tudjuk, és meggyőződéssel valljuk, hogy mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül. De hogyan hívhatják segítségül, amíg nem hisznek benne? S hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak? S hogyan halljanak róla, ha nincs, aki hirdesse? (Róm 10, 13-14). Imádkozzunk tehát új papi és szerzetesi hivatásokért, folytassuk a családokért végzett közös imádságunkat, és megújítva keresztelési fogadalmunkat, kötelezzük el magunkat újra az evangélium szerinti életre! Mert minél több életszentségre törekvő keresztény lesz napjainkban, annál inkább remélhetjük, hogy az utánunk jövő nemzedék is nagy számban fogja az egyedül üdvözítő krisztusi életet választani. Mert ha szent a búza zsengéje, szent lesz a kenyér is, s ha szent a gyökér, szentek az ágak is (Róm 11,16).

A napkeleti bölcseket vezető csillag vezessen mindnyájunkat a közénk született betlehemi Gyermekhez, aki az Emmánuel, a velünk lakó Isten! Adja Isten, hogy az év folyamán másokat is minél nagyobb számban hozzá tudjunk vezetni!