Szombathelyi Egyházmegye

Hivatásébresztő lelkinap

2006. október 30-31.A hivatásébresztő lelkinappal az volt a célunk, hogy összegyűjtsük azokat a fiúkat, akik a hivatásgondozó lelkigyakorlataink hűséges résztvevői voltak az előző 3 és fél évben, valamint azokat, akik kiutaztak nyáron a római nemzetközi ministráns-találkozóra, de még nem volt velük más kapcsolatunk és meghívtuk egyházmegyénk kispapjait is erre az őszi találkozóra.
Azért akartunk találkozni, hogy fórumot teremtsünk azon fiatalok részére, akik a papi hivatás ajándékát, csíráját hordozzák szívükben, hiszen ezek a találkozások megerősíthetik a bizonytalankodókat. Az életünk örömeinek, küzdelmeinek megosztása megtaníthatnak az egymásért való imádságra és a közösségi életre. Ezt fedeztük fel, ez tette tartalmassá az őszi szünet első napjait, mondhatom mind a 31 résztvevő számára.

Az elmélkedések, az ismerkedés, a Veres András püspök atyával való személyes és közvetlen találkozás kispapokra, papokra érdeklődő fiatalokra egyaránt nagy hatással volt. Mindez azt szolgálja, hogy ne egy megfestett kép éljen a papságról a fiatalokban, hanem a valósággal találkozzanak.

„Krisztus ma is, holnap is, egész keresztény életünkben, minden nap szeretné átváltoztatni életünket az Ő akarata és parancsai szerinti életté. Krisztus mindig annyit tud átváltoztatni belőlünk, amennyit odaadunk neki; ha mindent adunk, akkor mindent átváltoztat. Brenner János atya merte egész életét felajánlani az Istennek, aki át is változtatta a vértanúság pálmájára, az életáldozat nagy kincsévé az ő felajánlását. Ez az Istennek való teljes odaadottság, ráhagyatkozás, az Ő akaratában való megnyugvás teszi különösen is értékessé a pap életét, és minden keresztény életét” - mondta Németh Norbert atya a bevezető elmélkedésben.

A lelkinap témáját a közelgő Brenner János-emlékév adta az őszi találkozónak: Brenner János, mint a papi hivatás vértanúja – Császár István atya, mint Brenner atya egyik legjobb ismerője szólt erről a témáról mélyen és bátorítva, hogy mi is elinduljunk a szentté válás útján. István atya Brenner János lelki-naplójából idézett, amit útravalóként mindenki hazavitt és szívébe zárt.

II. János Pál pápa gondolataiból Bodorkós Imre atya állított össze egy nagyon tartalmas szentségimádási órát.

Dr. Martos Levente Balázs atya a hamarosan elkezdődő Brenner János-emlékév kapcsán a jubileumi év egyéni életünkben, a közösségi életben és az egyházmegye életében betöltött fontosságáról beszélt, aminek célja mind jobban megismerni János atya életét és egyre jobban követni az ő életpéldáját, hűségét, egyház-szeretetét és bátor szolgálatát.

Veres András püspök atya a papi hivatás iránt érdeklődő fiúkat bátorította saját élettapasztalatainak megosztásával arra, hogy Jézushoz tartozni, Őt szolgálni öröm és boldogság. Elmondta, hogy nem ígér könnyű és kényelmes életet a leendő papoknak, de garantálja, hogy megtapasztalhatják ők is és a már felszentelt papok is, hogy a papi élet az teljes és boldog élet, illetve azt is, hogy szükség van az ő szolgálatukra, jelenlétükre és imádságukra.

A pap egy átlagos ember, akit rendkívüli szolgálatra hívtak!
A papság nem karrier.
A papság nem egy kényelmes életre szóló életbiztosítás.
A papság nem előnyök megszerzése, hanem szolgálat.
Urunk, azt mondta, hogy
nem azért jött, hogy neki szolgáljanak,
hanem, hogy ő szolgáljon. (Mk 10,45)
A papság annyit jelent, hogy
életünk minden napján belépünk a Szentek Szentjébe
imádni és dicsőíteni az Istent,
imádkozni és könyörögni
az Egyház nevében az Egyházért.
A papság annyi, mint egy életet eltölteni
mások lábának a megmosásával,
napról-napra hordozni a hívek gondjait,
segíteni őket bajaikban,
szenvedni a szenvedőkkel,
együtt örülni az örvendezőkkel.
(Basil Hume bíboros)


Beszélgetés Veres András püspökkel


Közös szentmise

Németh Norbert