Fraknói Vilmos-díjat kapott Brenner József és Gyürki László atya
Az Emberi Erőforrások Minisztériumában Balogh Zoltán miniszter 2013. november 28-án Fraknói Vilmos-díjjal tüntette ki Brenner József nyugalmazott általános helynököt, a veszprémi szeminárium spirituálisát, valamint dr. Gyürki László pápai prelátust, nyugalmazott plébánost. Török József és Sághy Marianne laudációját alább olvashatják. A Szombathelyi Egyházmegyét Császár István általános helynök és dr. Perger Gyula plébános, püspöki referens képviselték.
Az egykori címzetes püspökről, történetíróról elnevezett díjat halálának évfordulója alkalmából a magyar vallási élet megújulásának és a teológiai oktatás fejlődésének előmozdításáért, illetve kiemelkedő teológiai, filozófiai vagy egyháztörténelmi munkásságért kaphatják az elismerésben részesülők.
A díjátadó ünnepségen az egyházügyekért is felelős miniszter beszédében hangsúlyozta: „Olyan tudósokat köszöntünk ma, akik ismerik a kemény szellemi munkát, és ismerik azt is, hogy ez nincs ellentmondásban a hit bizonyosságra törekvésével. A hit és a tudomány egymásnak segítő testvérei, nem pedig ellenfelei. Ha összekötjük e kettőt, azzal nem csak a tudósok, hanem a közösség is jól jár” – tette hozzá.
Dr. Török József laudációja Brenner József atyáról:
Fraknói Vilmos még kispap volt, amikor a MTA jeligés pályázatán történelmi értekezésével első díjat s vele 100 aranyat nyert. A jeligés borítékok felbontására a délutáni séta ideje alatt ment el, s mert az elhúzódott, alaposan elkésve ért vissza akkori otthonába, a Budapesti Központi Papnevelő Intézetbe. A szigorú elöljárók távollétében már kizárták a kispapok közül a késés miatt, és ő igazolásul a zsebkendőjébe kötött 100 aranyat vette elő, kérvén, ne bocsássák el a növendékpapok közül.
A Fraknói Vilmos-díjjal kitüntetett Brenner József szombathelyi egyházmegyés pap, 15 éven át általános helynök nyugállományba vonulta óta tartózkodik kispapok körében a veszprémi érseki papnevelő intézetben, azok lelkiatyjaként. Minden bizonnyal a másfél száz esztendővel korábbi szemináriumi elöljárók hirtelen szigora távol áll tőle, ám az is igaz, hogy a mai kispapok sem igen pályázhatnak a MTA által meghirdetett tudományos kutatásokban való részvételre.
Hozzá kell tenni, hogy Fraknói Vilmos kivételes talentumokkal megáldott ember volt, és öregségében töretlen tudományos múltra tekinthetett vissza, de a Katolikus Egyházban a talentumok különfélék, a lelki adományok úgyszintén, s azokat is lehetséges és szükséges a magyar Egyház és a papra bízott hívek javára kamatoztatni. Brenner Józsefet a Gondviselés bőségesen ellátta lelki adományokkal, talentumokkal. Mindenek előtt a család tekinthető gondviselésszerű ajándéknak, amelybe két bátyja után született Szombathelyen, 1935-ben.
Édesapja, Brenner József gépészmérnök a nagyhírű Brenner Tóbiás szombathelyi polgármester fia volt. Bár két nagybátyja papként szolgált, ő a világi életet választotta, hogy később majd mindhárom fia megérezze és elfogadja a papi hivatást. A Brenner család keresztény légkörét – amelyben a papi hivatások megérlelődtek – az édesapa és az édesanya, Wranovich Julianna együttesen biztosították. Ekkor még nem sejthették, hogy az egyik papi hivatás majd vértanúsággal jár. Az elsőszülött Brenner László Tóbiás egyúttal a ciszterci szerzetesi hivatást is vállalta, de a szerzetesrendek erőszakos, állami feloszlatása ezt derékba törte. Brenner József, a legkisebb Brenner fiú is ciszterci akart lenni, harmadiknak a középső, János, a későbbi vértanú is meghallotta az Úr hívó szavát és így írt öccsének: „…meggondoltam magam, én is pap leszek.” Az lett, de csak néhány évig, mert 1957 decemberében, papi kötelességének teljesítése közben meggyilkolták.
Brenner József és bátyja, László, átmentették vértanú fivérük emlékét a szabadabb világba. Igaz, ennek ára volt: Brenner József 1989-ig csak káplán lehetett, plébános nem. Állandóan figyelték a világi hatóságok, ám a vértanú bátyról szóló visszaemlékezések ezalatt minden külső körülmény ellenére folyamatosan gyarapodtak. Ezért lehetett a boldoggá avatási aktákat oly gyorsan és alaposan, minden tudományos bírálatot kiálló minőségben összeállítani és Rómába eljuttatni.
Most, a várakozás idejében Brenner József kanonok, nyugalmazott helynök életművét mérlegre téve megállapíthatjuk, hogy hűséges, nehéz körülmények között is helytálló papi életével és vértanú fivére emlékének átmentésével a jelen és a jövő magyar Katolikus Egyházáért, s áttételesen a jövő magyarságáért dolgozott egész papi életében. Ez az életmű és annak írott része a vértanú fivérről, Brenner Jánosról méltóvá teszi őt a Fraknói Vilmosról nevezett díj átvételére.
Dr. Sághy Marianne laudációja dr. Gyürki László atyáról:
Akinek a Szentírás az élete
Dr. Gyürki László szegény földművescsalád első gyermekeként 1932-ben született a Vas megyei Egyházasrádócon. Már kisgyermekként is pap szeretett volna lenni, de az öt gyermeket nevelő szülőknek nem telt fiuk taníttatására. A Bibliával mégis megismertették, ezt írta: „Első találkozásom a Szentírással édesanyám olcsó kiadású újszövetségi Szentírásával kezdődött. Édesanyám ezt még leány korában vásárolta csekély fizetéséből, két pengőért. Ezt forgatgattam egészen korán, kisiskolás koromban. Nagy öröm volt számomra, amikor megtaláltam benne a vasárnap felolvasott evangéliumi szakaszt. Mivel eléggé elszakadt és szétesett, újra beköttettem. Ezüstmisémen, 1982-ben ebből olvasta fel a szentleckét Károly testvérem.”
„Az Ószövetség iránti érdeklődésem szintén édesanyámmal kapcsolatos. Karácsonyi ajándékként kapta a család Radó Polikárp A Biblia története a magyar nép számára című kiadványát. Nagy érdeklődéssel olvastam az ószövetségi történeteket, amelyek izgalmasak voltak számomra. Sámson történeténél magától kinyílt a könyv, olyan sokszor elolvastam. Később, mint ministráns, felfedeztem a plébánia könyvtárában a teljes Szentírást Tárkányi Béla fordításában még régies nyelven.”
Szakos Gyula püspöki titkár segítségével került be a szombathelyi püspökvárba, ahonnan kijárt a premontrei gimnáziumba. Ezekre az időkre és biblikusi pályájának kezdetére így emlékszik vissza: „Alig 12 éves koromban kerültem Szombathelyre a kisszemináriumba. A szeminárium rektora Géfin Gyula buzdított bennünket, hogy tanuljunk meg kívülről egy-egy fejezetet Máté evangéliumából. Ha felmondtunk neki egy fejezetet, könyvet kaptunk tőle.”
Tanulmányait 1952 után a győri papneveldében folytatta és a budapesti központi szemináriumban fejezte be. Itt az exegézist héber és görög eredetiből tanulták. Aistleitner professzornál külön óraként ósémi paleográfiát hallgattott. 1957. június 23-án szentelte pappá dr. Kovács Sándor szombathelyi megyéspüspök. Ekkorra már letette a licenciátust is, hogy teljesen a szentírástanulmányokra koncentrálhasson. Licencia és doktori disszertációját is biblikus témából írta. Ebben az időben kerültek elő a qumráni leletek, amelyek lázba hozták a Biblia szakembereit. Érdeklődéssel kísérték a teológushallgatók is, amit tanáraiktól megtudhattak, de szakirodalomhoz nem jutottak, legfeljebb Szörényi professzor írásait olvashatták a Vigília folyóiratban.
Bármilyen eldugott helyre tették is lelkipásztornak, Isten és a nép szolgálata és a Biblia tanulmányozása mindenütt lehetséges volt számára. Miként újmisés jelmondata is jelezte: „Mindent az Evangéliumért teszek, hogy abban részem legyen.” (1 Kor 9,23)
1969-ben készült el az új magyar szentírásfordítás, amelybe hét ószövetségi könyvet – Bírák, Ezdrás, Nehemiás,Tóbiás, Judit, Eszter könyve és Ezekiel próféta – fordított az akkor Olaszfán plébános Gyürki László.
A hetvenes években jutott el Rómába, a Biblikus Intézetbe. A Szentföld az ötödik evangélium a szentatyák szerint. Kilenc alkalommal jutott el a Szentföldre. Végigjárta azokat a helyeket is, amelyek Szent Pál életével és működésével kapcsolatosak. Nemcsak a földrajzi szent helyeket ismeri, de a szentírási helyek között is olyan otthonosan mozog, mint a szülőföldjén. Ezreket bátorított a sok kincset, nagy gazdagságot ígérő utazásra: a Szentírás megismerésére. Máig sokan indulnak útnak kezükben a Bibliával, könyvjelzőként az ő útmutatását, Bibliaolvasó beosztását használva. Útjairól számos sikeres könyvet publikált már a hetvenes évektől a legutóbbi esztendőkig, kézen fogva és útitársul híva minden olvasóját, minden hallgatóját. Plébánosként és tanárként szentírásmagyarázói és hitoktatói tevékenységével ezrekkel érttette és szerettette meg Isten igéjét.
A Hittudományi Főiskolán különórákat tartott bibliai archeológiából. A világiak számára indult tanfolyamon a Hittudományi Főiskolán 1978-82 között Ószövetségi szentírástudományt tanított Budapesten. Ugyancsak Szentírástudományt tanított a Szombathelyi Teológiai Tanfolyamon valamint a Szombathelyi Hittanárképző Főiskolán is. A teológia tanfolyamnak Szombathelyen és Zalaegerszegen kezdettől fogva igazgatója volt.
1974 óta kereste fel a Szent Pál apostollal kapcsolatos helyeket is. Ötször járt Görögországban, kétszer Törökországban, eljutott Damaszkuszba is. Járt kétszer Máltán, több alkalommal Szicília szigetén, és Krétán. Ezen útjai alapján készültek könyvei a nemzetek Apostoláról.
Helytörténeti kutatásokat is végzett Faludi Ferenc körmendi vonatkozásaival kapcsolatban. Jelentősek Batthyány-Strattmann László életével és munkásságával kapcsolatos kutatásai. Körmendi plébánosként a nagy körmendi szemorvos kultuszának megteremtésében hatalmas munkát végzett: könyvek és kisebb írások sorát publikálta, előadások tucatjait tartotta, kiállítást rendezett, a hercegorvos emlékére templomot építtetett Körmenden és a boldoggá avatási eljárás ügyvédi posztját is betöltötte. A mártír sorsú Brenner János boldoggá avatási ügyének posztulátora.
