„Össze tudod még rakni a Margitszigetet?” – Lutor Katalin és Rozmán Kristóf műsora
A Szombathelyi Egyházmegyei Könyvtár teremkönyvtára adott otthont 2016. április 21-én a Genius Savariensis Szabadegyetem irodalmi estjének. „Össze tudod még rakni a Margitszigetet?” címmel Lutor Katalin és Rozmán Kristóf előadásában hallhatott a közönség egy remek összeállítást.
A fiatal művészek számára nem volt ismeretlen az Egyházmegyei Könyvtár „színpada” mivel a nagyérdemű közönség már mindkettőjüket láthatta korábban, viszont közös produkciójukra ez idáig várni kellett. Dr. Fűzfa Balázs bevezetőjében méltatta az előadókat és modern Janus-ként a múltba és a jövőbe is tekintett. Elmondta, hogy az előadás a Költészet Hete epilógusának is tekinthető. A Költészet Napjának apropóján szóba került József Attila jelentősége és szellemiségének megismertetése az ifjúsággal. Ahogy már megszokhattuk Tanár úrtól, igyekszik felhívni a hallgatóság figyelmét irodalmi rendezvényekre, így említést tett az április 23-i balatonfüredi Kis Könyvfesztiválról is.
A versek összeállítása precízségről árulkodik. Többszörösen is felfedezhető a keretes szerkezet. Egyrészt az előadók részéről, hiszen Lutor Katalin kezdte és zárta az előadást. Másrészt, ha a szerzők sorrendjét vesszük górcső alá, akkor Nemes Nagy Ágnes és Babits Mihály nevével találkozunk. A költőnő tanulmánykötetet jelentetett meg Babitsról „A hegyi költő” címmel. Az előadás címe is érdekes, hiszen Márai verse szerepel a repertoárban, azonban egy alapvetően prózai műfajban jeleskedő alkotótól ritka az effajta mély érzelmekkel fűtött lírai mű, mint a Halotti beszéd. Egyszerre mutatja a világ értékromlását és érzékelteti milyen Magyarnak lenni a Hazán kívül.
A fiatal művészek előadásmódja igazán magával ragadó és meghökkentő volt. Az emelkedett hangulatú közönség figyelme pattanásig feszült. Az előadók stílusukban teljesen eltérő képet formáltak, mégis tökéletesen egészítették ki egymást. Rozmán Kristófnál érdekes volt a kevés mozgás, megfontoltság, kimértség, mégis az arcmimika rezdüléseivel megragadta a befogadó figyelmét. Lutor Katalinnál a hevesebb gesztusok játéka és a fiatalos hév adott kontrasztot. Közös műsorról lévén szó nem maradhatott el természetesen a társas produkció sem: Petőfi Sándor „Reszket a bokor mert ...” c. művét hallhattuk tőlük.
József Attiláról már a bevezetésben is esett szó, viszont a szerzők listájában érdekes módon találkozhatunk a nevével (József Attila MIX). Rozmán Kristóftól hangzottak el ismert József Attila részletek, azonban az igényes szerkesztői munkának köszönhetően nem külön idézetek groteszk összefűzésének tűntek, sokkal inkább egy olyan versnek mely önállóan is megállja a helyét. Részleteket hallhattunk többek között a „Tiszta szívvel”; „Kései sirató” és „Nagyon fáj” c. versekből. Egészen különleges élménnyel gazdagodott a közönség. Reméljük, hogy nem utoljára hallhattuk az előadók kollektív produkcióját és lesz folytatása ennek a gyümölcsöző szakmai kapcsolatnak.
Nemes Nagy Ágnes: Fák
Nagy László: Záróra, fejlövés
Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú
Radnóti Miklós: Nem tudhatom
Ady Endre: Héja-nász az avaron
Petőfi Sándor: Reszket a bokor mert ...
Karinthy Frigyes: Előszó
Vörösmarty Mihály: Előszó
Márai Sándor: Halotti beszéd
Weöres Sándor: Ének a határtalanról
Tóth Árpád: A Palace-ban
Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani
József Attila MIX (Rozmán Kristóf előadásában)
Babits Mihály: A lírikus epilógja
