Szombathelyi Egyházmegye

Szécshenyi 2020 - Európai Szociális Alap

Piarista atyák látogatása Toronyban

Megemlékezés Lengyel János atyáraOktóber 14-én, dr. Lengyel  János atya halálának 50. évfordulója alkalmából engesztelő gyászmisét mutattak be a toronyi templomban.

Megemlékezés Lengyel János atyáraA szentmise kezdetén dr. Perger Gyula atya köszöntötte Ruppert József és Dragon Faragó Lajos piarista atyákat, akik Budapestről jöttek, hogy megemlékezzenek egykori rendtársukról.

A gyászmise főcelebránsa, Ruppert József atya homiliáját a piaristák megismertetésével kezdte. A rendet Spanyolországban alapította Kalazanci Szent József a XVI. században, fő feladatuk, karizmájuk a tanítás és a lelkipásztori szolgálat lett.

Lengyel János atya 1889-ben született Vasszécsenyben, édesapja az ebergényi uradalomban dolgozott intézőként. A jobb megélhetés reményében a századforduló környékén átköltöztek Ondódra, ahol édesapja kocsmát működtetett. Mélyen vallásos volt a család, a vasárnapi misék és a hittanra járás természetes a kis Jánosnak. Középiskolai tanulmányait a premontrei gimnáziumban végezte, majd 1908-ban kérte felvételét a piarista rendbe. Vácra küldték a noviciusi időre, majd Kecskeméten fejezte be gimnáziumi tanulmányait. Érettségi után, 19 évesen Kolozsvárra került egyetemre, ahol görög és latin szakot végzett, s ezzel párhuzamosan teológiai tanulmányokat is folytatott. Tanulmányai befejeztével, 25 évesen pappá szentelték és a rendi elöljárója Sátoraljaújhelyre küldte tanítani. Itt élte át az első világháború kemény éveit. Öt év újhelyi tartózkodás után Nagykanizsára került, ezután Vácon, Kecskeméten majd ismét Nagykanizsán tanított, ahol igazgatói kinevezést is kapott. János atya szerénysége, kedvessége, közvetlensége azonban nem tette alkalmassá az igazgatói posztra, ezért kérte elöljáróját, hogy mentse fel e megbízatása alól. Tanári munkája közben Szegeden doktori címet szerzett az egyetemen. Nagykanizsán élte át a második világháborút és itt érte őt 1948-ban az egyházi iskolák államosítása is. Mosonmagyaróvárra kerül, majd a szerzetesrendek feloszlatása után 1950-ben hazajött Toronyba és testvérénél élt. Kertészkedett, sokat olvasott a püspöki könyvtár könyveit is használva és a helyi lelkipásztort segítette ki. Megfosztva élt attól a hivatástól, amire az életét tette, a fiatalok szellemi és lelki oktatásától. A megfélemlítések miatt kerülnie kellett a nyilvános szereplést, leginkább a betegek látogatásában, gyóntatásában szolgálhatta a híveket. Az évek múltával romlott egészségi állapota, aranymiséjét otthon, a szobájában mondta családtagjai, barátai és néhány rendtársa jelenlétében. 1966. október 7-én halt meg, szülei mellé temették az ondódi temetőbe.

Bár hivatalosan nem tisztelhetjük a boldogok között János atyát, hisszük, hogy az örök boldogság már osztályrésze. Kérjük közbenjárását, hogy mi is eljuthassunk az Úr boldog színelátására - zárta emlékező gondolatait József atya. A legszentebb áldozat bemutatása után lehetőség nyílt a János atyával kapcsolatos személyes élmények megosztására.

Szöveg: Hoós Norbert – Képek: Hoós Flórián