Szombathelyi Egyházmegye

Szécshenyi 2020 - Európai Szociális Alap

Kereszténység Indonéziában – KÉSZ előadás Körmenden

Előadás KörmendenIsmételten egy érdekes összejövetelnek lehettek szem-és fültanúi azok a körmendi és a környező településekről érkező keresztények, akik részt vettek a jelenleg Vasváron szolgálatot teljesítő Ghie Marselinus verbita szerzetes – KÉSZ által szervezett - vetített képes előadásán. Az Indonéz származású atya ugyanis szülőhazájában jelen lévő kereszténységet mutatta be.


Előadás Körmenden A bibliai gondolatok és az orgonajáték után Marselinus atya vette át a szót. Fotókkal illusztrálva elsőként Indonézia földrajzi, természeti és építészeti jellegzetességeibe engedett bepillantást, majd a kulturális és vallási sokszínűségről is szólt. Az előadó elmondta: hazájában a 88 százaléknyi muszlim vallású ember mellett mindössze ötmillió katolikus él. Csodával határos módon ott működik az „élet párbeszédje”, hiszen – leszámítva az elenyésző számú radikális csoportot – tisztelettel vannak egymás iránt, és békességben élnek egymással. A kereszténység a 16. század körül alakult ki, portugál missziósoknak köszönhetően. Először domonkos, majd jezsuita, végül verbita szerzetesek érkeztek Indonéziába, és (hála Istennek) sok ezer embert térítettek meg. Hogy mi volt a titkuk? Talán az, hogy közel voltak a jóistenhez, keményen dolgoztak és példát mutattak az embereknek.

„A kereszténység kialakulása előtt ún. természeti vallás volt jellemző Indonéziára, ami azt jelentette, hogy egy nagy kő vagy fa előtt imádkoztak, végeztek különböző szertartásokat. Ők még nem ismerték Istent, nem tudták ki teremtette őket – de hittek egy Mindenhatóban. Sajnos manapság ennek az ellenkezője figyelhető meg: tisztelet a kivételnek, de sokan tudják, hogy Isten létezik, mégsem hisznek benne.” – folytatta Marselinus atya.

A lelkipásztor ezután az ottani tapasztalatait osztotta meg a jelenlévőkkel. Hangsúlyozta: Indonéziában az egy településen élő családok közösségekre tagolódnak, és rengetek vallási vagy egyéb szabadidős programot terveznek maguknak. Mivel (Magyarországgal ellentétben) a központ, a találkozási hely nem a plébánián, hanem a családoknál van, ezért számos esemény (igeliturgia, bűnbánati liturgia, rózsafüzér) helyszíne leginkább a családi ház és annak környéke.

Az előadó végül családjáról, és papi hivatásához vezető útról árult el érdekességeket. Az összejövetel folyamán a vasvári szerzetes többször gitárt ragadott és indonéz – illetve magyar nyelvű énekkel tette könnyedebbé, vidám hangulatúvá a rendezvényt.

Szöveg: Vilics Eszter-Fotó: Bedőcs Gyula