Emlékezés Tibola Imre nagyprépostra
A nemrég elhunyt Tibola Imre atyára emlékezünk prof. dr. Széll Kálmán írásával.
Híveit, paptársait és barátait szomorúan, bár nem váratlanul érte a hír, hogy Tibola Imre nagyprépostot, október 10-én az Úr magához szólította.
Nehéz időkben, szegény családban 1930-ban Körmenden született. Kicsi gyermekként részt vett Boldog Batthyány László temetésén, akinek szelleme életre szólóan rabul ejtette. Az Úr hívó szavát követve a papi hivatást választotta. Tanulmányait a legnehezebb Rákosi korszakban végezte, ami után 1954. június 20-án Kovács Sándor püspök pappá szentelte. Az egyházüldözés félelmet keltő légkörében a szombathelyi Szent Erzsébet Plébánián volt káplán, majd az 1956-os forradalomban való aktív részvétele miatt az ÁVO letartóztatta, megkínozta, bebörtönözte. Súlyos betegen szabadult. Kitiltották a Szombathelyi Egyházmegyéből, Budapesten a Józsefvárosban kisegítő kápláni beosztással kellett beérnie, majd 1958-ban elfoglalhatta boncföldei plébánosi hivatalát. Rendőri felügyelet alatt állva eleinte jobbára gyalog, később kismotoron, sokszor nyakig érő sárban járta a zalai dombokat, végzett hitoktatói munkát, s a lehetőségekhez képest ellátta lelkipásztori teendőit. Többször akarták beszervezni, de soha nem állt kötélnek, a békepapi mozgalomba sem kapcsolódott be. Közben nyelveket tanult, teológiai, főként egyházjogi és gazdasági vonalon képezte magát. Püspöke 1972-től 1974-ig a Gazdasági Hivatal vezetésével bízta meg, ahonnét a – volt ferences - Szent Erzsébet Plébániára került, ahol 1989-ig működött. A ferences rend visszatérte után 1989-ben került a szombathelyi székesegyházi főplébánia élére. 1999-ben nagyprépost, 2001-ben pedig címzetes pecöli apát lett, végül 2007-ben került nyugállományba.
Plébánosként aktívan részt vett a Székesegyház felújításában. A főplébánia udvarán kialakította a Batthyányról elnevezett közösségi házat. Gondja volt a betegekre: a rokkantak miséjét évente megszervezte, ahogy a siketek és nagyothallók jeltolmácsolásos szentmiséit is. Különösen a szívén viselte a daganatos betegeket, akiknek rendszeres látogatását jó példával elöl járva megszervezte. Batthyány László boldoggá avatásában oroszlánrészt vállalt. Elgondolása szerint alakult meg a Keresztény Egészségügyiek Batthyány Társasága, amelynek egyházi elnöke s egyik fő mozgató rúgója lett. A Szentháromság szobor főtéri visszahelyezése is nagyrészt az ő érdeme. Több könyv mellett Batthyány imakilencedet írt, amit számos nyelvre lefordítottak.
Isten még megengedte, hogy gyémánt miséit elmondhatta. Bár gazdag életművet vallhatott magáénak, voltak még írnivaló tervei. Ám a kopogtatás nélkül beállító betegség erre már nem adott lehetőséget. Önmagával szemben is igényes, dolgos papi élete példaként szolgálhatott híveinek és paptestvéreinek. Élete alkonyán hosszú, ágyban fekvő betegségében a külvilággal már csak részben tudott kapcsolatot tartani, ám nem tudhatjuk, hogy mit élt át. Az Irgalmasság Évében megkönyörült rajta az Úr, és magához szólította. Ünnepélyes gyászmisét és temetést követően a Székesegyház papi kriptájába helyezték. Paptársai, hívei és barátai szomorú szívvel búcsúznak, imádkoznak érte és a boldog feltámadás reményében békességes nyugodalmat kívánnak neki.
Szöveg: Prof. Dr. Széll Kálmán