Cursillos adventi lelki nap a Szombathely-Oladi Fatimai Szűzanya templomban

December 3-án adventi lelkigyakorlatot tartottak Szombathelyen, a Fatimai Szűzanya tiszteletére szentelt templomban, a helyi cursillos közösségnek.

December harmadikának reggelén templomunk közösségi házában cursillista testvéreimmel adventi lelki napra gyülekeztünk. Lelki vezetőnk Tóth Zoltán SVD verbita atya volt, aki Kőszegről a Szent Imre Missziósházból jött el hozzánk. Templomunk plébánosa Gaál Sándor atya a lelki napunkat megelőző estén szent misét mutatott be, cursillos közösségünknek templomunk oratóriumában, segítve ezzel a lelki napra való készületünket.

Kalkuttai Szent Teréz anya gondolataival kértük a Szentlélek megvilágosító kegyelmét lelki napunkra, kérve, hogy nyissa meg szívünket, lelkünket az irgalmas szeretetre és, hogy Zoltán atya tanítása az irgalmas szeretet virágát teremje és növelje bennünk.

Napunkat a szombat reggeli dicséret imádságával kezdtük az oratóriumban, majd meggyújtottuk az adventi koszorún a 2. gyertyát.

Zoltán atyától a délelőtt folyamán két előadást hallhattunk, Krisztus irántunk való irgalmas szeretetéről, és a mi embertársaink iránti irgalmas szeretetünkről.

Mindent irgalomból kapok, s ha ezt felismerem, akkor tudok igazán örülni. Isten mindig ott van mellettem és irgalmas hozzám, csakhogy nem úgy irgalmas, ahogy azt én akarom - hallottuk Zoltán atyától. Ki tudom mondani: „Legyen meg a Te akaratod! Elfogadom!”? Mit jelent számomra, hogy legyen meg a Te akaratod? Mi az én akaratom? Tette fel a kérdéseket az előadásokat követő kiscsoportos beszélgetéshez Zoltán atya első előadásának végén.

Nekünk, mint Isten, élő Egyházának, mindig szeretettel kellene az emberek felé fordulni. Tegyük fel magunknak a kérdést, hogyan fogadjuk azokat, akik még távol élnek az Egyháztól, Krisztustól? Mennyi idő kellett nekem ahhoz, hogy eljussak a hitben oda, ahova eljutottam? Lehet, hogy már sokkal előbbre kellene lennem? Ne sértődjek meg, ha negatív reakciót kapok embertársamtól, nem tudhatom, hogy Ő hol áll a hitének útján. A mi feladatunk, hogy tanúságot tegyünk Krisztusról, hogy beszéljünk Krisztusról. Isten kegyelme pedig majd megteszi, amire még szükség van.

Mi az életemnek a lényege? Hogyan ajándék az én életem? Ki az én lelki gyermekem, akiért felelősnek érzem magam? - kérdésekkel zárta Zoltán atya második előadását, mi pedig a kiscsoportos beszélgetések során, e gondolatébresztő kérdések mentén folytattuk a beszélgetést.

Ebéd után vezetett imádság keretében töltöttünk el egy órát Krisztussal. A vele töltött imádságos csendben felkészülhettünk a szentgyónásra.

Zoltán atya a gyóntatás után az irgalmasság órájában szentmisét mutatott be, melyen mindannyian részt vettük templomunk oratóriumában.

A szentmise után hálát adtunk a Szentháromságos egy Istennek, azért az ajándékért, hogy egy rövid időre életünkből kizárhattuk a külvilág zaját. Azt a világot, ahol nagyon sokszor a boldogságot, elsősorban az anyagi javak megszerzésében keressük. Azt a világot, amelyben hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az egymás iránti szeretetünk, megbecsülésünk, hálánk kifejezésére szolgáló ajándékot, az anyagi világ dolgaiban keressük. Pedig az igazán maradandó értékkel bíró ajándék a világon a legkisebb fáradsággal és anyagi értelemben véve a legolcsóbban megszerezhető és odaajándékozható. Ilyen ajándék az egymás iránti őszinte szeretet, a jó szívvel egymás felé nyújtott segítő kéz, az egymásért elmondott imádság, egy-egy vigasztaló szó, jó tanács, egymásra emelt mosolytól derűs tekintet. Ettől leszünk gazdagok, ettől leszünk igazán boldogok.