Kettős ünnep Nagyrákoson

Április 23-án megáldotta Márfi Gyula veszprémi érsek a felújított nagyrákosi templomot és a bérmálás szentségében részesítette a hittanulókat.

Varga Ottó esperes-plébánosunk felkérte Dr. Márfi Gyula veszprémi érsek urat, hogy szíveskedjék megáldani a felújított nagyrákosi műemléktemplomot, s egyben szentmise keretében megbérmálni az őrségi gyerekeket.

Elmondása szerint – „Püspök már évtizedek óta nem járt Nagyrákoson, érsek még erre sem nézett. Ezért nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy érsek úr elfogadta e kis létszámú – 78 fő – katolikus közösség meghívását, s április 23-án délután 3 órakor megáldotta az Őrség egyik leghíresebb felújított műemléktemplomát, s egyben megbérmálta gyermekeinket.

A nagyrákosi középkori eredetű templom kevéssé kutatott, de a szentélye és a hozzá kapcsolódó hajórész bizonnyal románkori, amit feltehetően a középkorban nyugati irányban bővítettek és tornyot építettek hozzá. Méretei arra utalnak, hogy a mezővárossá fejlődő Rákos plébániatemploma volt, melynek bizonyára voltak látványosabb, ma még fel nem tárt részletei is. A tömegével és belső terével azonban ma is a középkort idézi, a reformáció korából fennmaradt díszítőfestmény maradványai teszik egyedivé. Bemutatása és további kutatása az Őrség történeti és turisztikai képét nagyban gazdagítaná.

Évtizedeken keresztül lepusztult állapotban volt. Négy évvel ezelőtt kezdtünk bele e templom felújításába, mely több mint 20 millió forintba került. Ehhez közel 10 milliót nyertünk pályázat útján az MVH-tól, 6.300.000 pedig a Szombathelyi Egyházmegye támogatta, a többi önerő volt. Ezekből az összegekből sikerült megmentenünk az Őrség egyik leghíresebb műemlékét a Nagyrákosi Római Katolikus Templomot, melynek felújításában oroszlánrésze volt Györke Gyulánénak.

A templom Borromei Szent Károly tiszteletére lett szentelve, melynek oltárképét és stációképeit Dr. Kopriva Attila munkácsi festőművész a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, aki egyben személyes barátunk is, festette.”

A szentelés előtt Ipacs Bence püspöki szertartó úr felolvasta V. Németh Zsolt államtitkár úr, körzetünk országgyűlési képviselőjének köszöntő levelét, mivel külföldi elfoglaltsága miatt nem tudott részt venni ebben az ünnepi órában, ezért levélben köszöntötte az Érsek Urat és a kedves híveket az alábbiak szerint:

Főtisztelendő Érsek Úr! Kedves nagyrákosi Hívek! Kedves Vendégek!

Kell a templomnak a biztos alap, kellenek a stabil falak, kell a megerősített tetőszerkezet, az építéséhez, felújításához pedig elengedhetetlenek a tárgyi feltételek és az anyagi erőforrások. A szíve mélyén azonban mindenki tudja: nem kőből épülnek a templomok. Nem is téglából és habarcsból, még csak nem is európai uniós vagy egyházmegyei támogatásból.

Ha a Nagyrákosi Római Katolikus templom pusztán ezekből épült s újult volna meg, akkor nem volna más, mint egy kőhalom, egy élettelen építmény, ami véd ugyan a széltől és az esőtől, de nem védi meg a lelkünket. Ami benntartja a meleget, de nem fogja össze a közösségünket.

Ez a templom egy élő épület, a közösség tartja életben, amely időről-időre összefog, hogy szembeszálljon az idő vas fogával és megújítsa őt. Külsejében fizikai munkálatokkal, szellemiségében pedig lelki munkával.

Biztos vagyok benne, hogy az idei felújítás részleteit pontosan dokumentálták. Tudjuk, milyen a vakolat, miből vannak az ablakok, milyenek a tartógerendák. Mégis azt gondolom, hiába böngésznénk a statikai tervet, nem találnánk meg a valódi választ arra, hogy miért áll, miért él és virul a nagyrákosi templom ma is.

A választ valahol egészen máshol kell keresni. A közösség hűségében, amellyel szülőföldjükhöz ragaszkodnak; a törődésükben, amellyel egymás felé fordulnak; a büszkeségükben, amit hagyományaik felett éreznek; a munkaszeretetükben, amivel nekilátnak a feladataiknak; de mindenekelőtt az összetartásukban és a hitükben.

Hiszek abban, hogy amire odafigyelünk, amire időt szánunk, az meghálálja a törődést és a templomuk az elkövetkező években, évtizedekben bőségesen megszolgálja majd a ráfordított időt, pénzt, azáltal, hogy hitet, menedéket ad; lehetőséget teremt a találkozásra, a közös imára. Kívánom, hogy a jövőben ugyanilyen elhivatottan és eredményesen vigyázzák a kőtemplomukat és szívük templomát egyaránt!”

A bérmálási szentmise szabadtéren volt. Az első pünkösdkor az apostolok úgy érezték „mintha csak heves szélvész közeledett volna.... majd lángnyelvek jelentek meg....” Lángnyelvek nekünk nem jelentek meg, de heves szélvész az volt.