„Kárpátoknak hegyaljába gyere ki…” Úti beszámoló Ukrajnából– első rész

A Visegrádi Szent György Lovagrend Vas Megyei Priorátusának tagjai, valamint hagyományőrzők, érdeklődők indultak el 2017. június 23-án /péntek/ hajnalban, hogy a három napos úton kutassák a 83-as gyalogezred egykori véres csatáinak színtereit, melyek Kiesvölgy, Határhegy, Ceremcha- magaslat körül zajlottak 1915. tavaszán. Másik célja a közel 2300 km számláló utazásnak az volt, hogy Szent Márton ereklyéjét elvigyék a legkeletibb, katonaszent tiszteletére szentelt templomokba: Skelivka, Simenivka.

A minden részletében megszervezett úton segítője volt a 6 fős csapatnak Strömpl András, aki a Lembergi Magyarok Kulturális Szövetségének tagja, s a Lemberg környéki katonatemetők kutatásával foglalkozik.
A határátlépés után Ungvár érintésével érkeztünk meg Kárpátokban található Csontos nevű településre, ahol a szükséges engedélyek és informálódás után indultunk Kiesvölgy felé, ami már az ukrán- lengyel határ közelében található.
Kiesvölgy település előtt az Uzsoki Nemzeti Park munkatársa várt bennünket, aki a délután folyamán kísérőnk volt, s egyben sok- sok történetet mesélt, illetve, mint botanikus a Kárpátok növényvilágáról is beszélt.
Kiesvölgy előtt a második világháborúban elhunyt közel negyven honvéd nyughelyénél emlékeztünk.
Kétórás, szinte végig meredeken emelkedő erdei úton haladtunk fel a Ceremcha- magaslatra, mely 1133 méter magasan található.
A magaslaton aztán végigtekintve egyértelművé vált, hogy 1915-ben miért is zajlottak véres harcok.
1915. március 30-án este, a Kárpátok előterét végérvényesen feladva, beljebb húzódott az arcvonal a Kárpátok főgerincére, az 1000 méter körüli utolsó védelmi vonalra. Április 7-én az oroszok nagy erőkkel támadva megvetették a lábukat a védelmi vonalak egyik legfontosabb pontján a Ceremcha magaslaton. Ennek az elvesztése veszélyesen fenyegette volna az Uzsoki-szorost. Április 11 -14-ig zajlott ezen a területen a harc. Erős orosz támadással vette kezdetét, amely az 1133 m magas Ceremcha magaslattól a 698 m magas pont felé, vagyis Határhegy nevű település felé irányult. Két napos eredménytelen ellentámadási kísérletek után a 83. gyalogezred harcbavetésével sikerült az oroszokat végre visszaszorítani, a régi állásokat elfoglalni, s biztosítani a Ceremcha magaslatot. Így a hadműveletekben szünet állt be, míg a frontvonal a május 2-án Gorlice térségében elindított támadással mozgásba lendült, s 4 nappal később itt az Uzsoki-hágó környékén is visszavonultak az oroszok.
A mai napig láthatók a lövészárkok, fedezékek maradványai, valamint a magaslat egy erdős szegletében a több, mint 1000 katonát rejtő temető, melyben bizonyosan az egykori Vas vármegye bakái is nyugszanak.
A helyet bejárva, s a temetőn végignézve egyértelmű volt, hogy, mivel a terület látogatása engedélyhez kötött, ezért biztosan nem látogatott. Így legalább a mi nemzeti szalagjaink emlékeztetnek a 100 évvel ezelőtti véres napokra. A Himnusz eléneklése után elindultunk vissza Kiesvölgy irányába, mely utat már szakadó esőben tettük meg.
Határhegy és Patkófalu között az egykori katonai térképeket összevetve azonosítottuk a frontvonalat, s a falubeliek útmutatása alapján még a lövészárkok maradványait is megtaláltuk. Azonban, mint megtudtuk egyik faluban sincs katonatemető. De Malomrét faluban találtunk első világháborúban elesett lengyel katona sírját, a helyiek azonban még emlékeztek rá, hogy valamikor volt ott magyar katona sírja is, de sajnos nem tudtuk megtalálni.
Jó volt azonban hallani közel 1000 kilométer megtétele után Csontos településen magyar szót. Valószínű azonban, hogy a ma már szórványban élő magyar kisebbség, s vele a magyar szó szép lassan kihal. Azért a meleg kézszorítás, és a mosoly a ráncos arcokon mindent megért. Egy-egy ilyen út több, mint kutakodás a múltban!
Utunkat tovább folytatva késő délután léptük át az Uzsoki- hágón a történelmi határt, ahol a katonai ellenőrzőpont után Starij Sambirba mentünk, hogy a „malenkij robotra” hurcolt magyarok emlékművénél, mely alatt közel 3000 fő nyugszik - csendesen emlékezzünk.
Közel 1200 kilométer megtétele után, mely nem éppen jó minőségű utakon át vezetett, értünk éjfél körül Lembergbe Galícia egykori fővárosába.
Egy biztos: Kárpátokon túl csakis úgy érdemes kutakodni, egyáltalán átmerészkedni, hogy valaki beszéli az ukrán nyelvet, ismeri a helyi viszonyokat. S ami még biztos: hiába minden tervezés, mert az adott pillanat és helyzet sok esetben mindent felülír!