Szombathelyi Egyházmegye

Szécshenyi 2020 - Európai Szociális Alap

Mariazell premontreis szemmel

MariazellA Premontrei Gimnázium végzős 12.D osztálya örömmel fogadta a hírt, amely szerint buszos kirándulást kapunk ajándékba iskolánktól a sokak által már gyalog is többször megjárt zarándokhelyre, Mariazellbe. Szép számmal akadtak olyanok, akik nem voltak még erre, s miután gyors látogatást tettünk a híres Lindt csokigyár boltjában, csodás napsütés közepette értünk a hegyek ölelte faluba.

MariazellA templomban közösen elmondott ima és megemlékezés után az osztály keresztutat járt a kálvárián, melynek stációit a diákok maguk választották ki osztályfőnöki órán. Felemelő és szép emlék marad mindannyiunknak ez a közös élmény, mint ahogy az is, ahogy a hegy tetejére érve végigpillantottunk a lábunk előtt elterülő Alpokon. A szabadprogram lehetőség nyújtott mindenkinek, hogy kedvére felfedezhesse a falut vagy tegyen egy sétát a kijelölt túraútvonalak egyikén.

A hazaúton közös énekléssel múlattuk az időt és jó volt megélni a vidámságot, a végzősök utolsó kirándulásának zarándokörömét. Köszönet az ajándékért az iskolának!

 

Farkas Zsuzsa, osztályfőnök

 

Mariazellbe megérkezve ugyanaz a gyönyörű látvány fogadott, amely a két évvel korábbi tantestületi kiránduláson. A gyerekeket szintén lenyűgözte a kilátás. Első állomásunk a templom volt. Itt kollégám, a 12.D osztályfőnöke, közös imára hívta össze a tanulókat. Ezt az imát nem csak a szeretteinkért, hanem elsősorban elhunyt kollégánkért/barátunkért, Maros-Kiss Adriennért ajánlottuk fel. Örültem ennek a gesztusnak, mert ahogy beléptünk a templomba, az első gondolatom éppen az volt, hogy azon a bizonyos kiránduláson még ő is köztünk volt.

MariazellA közös imát a keresztút követte, amely nagyon pozitív élmény volt számomra. Együtt jártuk végig a stációkat a tanulócsoporttal. Minden állomás címét más-más diák ismertette, kiegészítve a saját gondolataival. Lélekemelő volt számomra látni, hogy a XXI. századi diákság hogyan viszi át a krisztusi tanításokat saját életébe, és hogy mennyire személyesnek tudja megélni azokat. A keresztút után rövid városnézés, majd a hazaút következett. Jó hangulatban telt a kirándulás. Szombathely felé közeledve a nap történései kavarogtak a fejemben, és ahogy néztem a bóbiskoló diákokat, a közös élmények, a lelki közösség, amely által az iskola kovácsol minket eggyé, Wass Albert szavait juttatták eszembe: „Együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség.” Mi sem állhatna közelebb ennél a gondolatnál a Premontrei szellemiségéhez?

 

Kiss Márton, történelemtanár