Szombathelyi Egyházmegye

Szécshenyi 2020 - Európai Szociális Alap

Táncmeditáció Szombathelyen

Táncmeditáció2017. október 14-én „Tánc-imára” hívták a Martineumba mindazokat, akik szerették volna a testüket és lelküket Isten jelenlétébe helyezni az imagesztusok és a tánc segítségével. Megnyílni Isten felé, önmaguk felé és embertársaik felé. Így mindent Őhozzá vinni. 

Lelkinapunk vezetője Csókási Anna, Sacré Coeur nővér volt.

 

Egy táncmeditációs nap margójára

-          köszönet Anna nővérnek a vezetésért -

„Amikor mozdulok, az olyan, mint egy ima, egy felajánlás. Felajánlom a fejem a táncnak. Átadom a vállam a táncnak; a könyökeim, a kezeim, a gerincem, a térdeim, a lábfejeim, az egész lényem; a csontjaim, a vérem, a megtapasztalásaim, a szenvedésem...Beleadom mindezt a mozgásba, és azt mondom: vedd el, tégy velem, amit akarsz, oldozz fel!” (Gabrielle Roth)

TáncmeditációEgy nap a tánc, a csend és az ima jegyében. Nagy ígéret és még nagyobb ajándék volt.

Számomra a mozgás, a tánc mindig is az élet mély és hathatós megközelítési módja volt. Egy módszer, ami hozzáfér emberi természetem valós mélységeihez, az elmém letisztításának, lecsendesítésének, az imám előkészítésének megfelelő eszköze. A tánc a létezés végtelen áradatával való azonosság érzése, számomra az egyik legmélyebb kapcsolódás Istenhez. Felülkerekedés az  „ egyedül vagyok, különálló vagyok ”érzésén. Hisz egymásba fonódó kezeink benn tartanak bennünket a körben s ha el is engedjük egymást, újra ott az összekapcsolódás lehetősége s a végtelenségig keringhetünk a kör középpontja körül. Távolodás- közeledés a kör középpontjához, a Világossághoz, a Fényhez, ami maga Jézus. Mindennapi életünk szimbólumai a térben és a táncban. Ahogy elsodornak a feladatok, a hétköznapok, vagy a nehéz döntések, ugyanakkor, ahogy visszavár a középpont és megadja minden táncnak az irányát, közép-, vagy nyugvópontját.  Még ha távolra is sodródtam, visszafordulhatok, látom a Fényt és megadja nekem az irányt, a visszatérés lehetőségét, a feloldozást.

A táncban az egység megteremtése a testnél kezdődik. Az elme energiáinak összpontosítása a tánclépésekben finom szinten harmonizálja, feloldja, lecsendesíti a hétköznapi, zilált elmét s egy mély belső egységhez vezet el. Istenhez. Ahol csend van, béke és nyugalom. Életünk lényege a tökéletes lelki nyugalom, a teljes boldogság és a feltétel nélküli szeretet. Minden csendben megtett tánclépés közelebb visz ehhez az állapothoz és Istenhez.

Az ima nemcsak a léleké. Az elmondott ima a léleké, de a testem imája a mozdulatban van. Amikor ott vagyok a mozdulatban, a lábujjamtól a fejem búbjáig, ott és akkor csoda történik: csak egy pillanatra,de megpihenhetek  az örökkévalóban...amikor az ég felé emelem a kezem vagy meghajlok és a földre borulok, amikor mozdul, táncol a testem is, akkor vagyok teljesen jelen az imában. 

A táncmeditációban test és lélek egységre talál. Eleinte a feje után megy az ember, aztán megtanul a teste és a szíve után. .. csak aki a szíve után megy, az hallja meg a hangot: merre rendeltetett mennie. A fej sok mindent tud. De nem mindent. Amikor szívből teszem a dolgom: szívből mozdulok, a szívem mozdítja a testem, akkor teszem azt, amire hívva vagyok erre a világra. Akkor illeszkedem bele az Isteni Gondviselés tenyerébe, szándékába.  S ekkor élhetem meg egyedül az egység élményét...azt, hogy belesimulok a nagy tervbe, a nagy Egészbe s ugyanolyan értékes része lehetek, mint a másik. Ha elfogadom az áramlást, együtt áramlok a pillanattal, a tánccal, a lélegzetemmel, az élettel. Ha bekapcsolódom ebbe az isteni áramlásba, már nem a saját erőmből teszem a dolgom, nem fogy a saját erőm, az enyém összeadódik a Közössel és egymást emeljük, egymást visszük tovább. Sodródom. Töltődöm. Emelkedek. Bekapcsolódom. Mint mikor a vízcsepp találkozik az óceánnal...már nem vízcsepp, hanem az óceán része, maga az óceán. Megtér. Hazatalál. Egybeolvad. Mederbe jut. S ott és akkor már mind-egy. S mindegy, hogy a test vagy a lélek imája hozta. Odaért. A teljes önátadás: ez a tánc imája, ami elvisz az Óceánba...hogy ne legyek árva, ne legyek csak önmagam, csak önmagamnak.

Szöveg: Lovász Adrienn (Sárvár, Szt. László Katolikus Általános Iskola)