Premontreisek dél-lengyelországi barangolása

A szombathelyi Premontrei Gimnázium diákjai Dél-Lengyelországban kirándultak.

Már a tavalyi tanév végén meghirdetett, erősen történelmi töltetű kirándulási lehetőséggel a végzős diákjainkat szólítottuk meg. Utazásunk állomásai a Dél-Lengyelország területén található Oświęcim (Auschwitz), Krakkó és Zakopane városai. Mind a négy végzős osztályból nagyon sok tanuló jelezte részvételi szándékát, így hamar betelt az összes férőhely. A gondos előkészítési szakaszba bevontuk a résztvevőket is, akik vállalták, hogy egy-egy nevezetességből felkészülnek annyira, hogy társaikat kalauzolni tudják.

Október 20-án a hajnali órákban elindultunk Auschwitz irányába. Célunkhoz közeledve már a buszon egy rövid történelmi összefoglalót hallottak a diákok. A látogatást Auschwitz II. (Birkenau) táborban kezdtük, amelynek bejárata felett található az őrtorony, a mellette lévő vasúti sínek pedig az egykori vonatok megérkezését mutatják. Megnéztük a felrobbantott krematórium épületét, majd egy kis tónál megálltunk imádkozni. A tó partján egyforma, fekete emlékkövek négy nyelven hirdetik: „körülöttünk százezrek hamvából van a föld, a meder”. Ezután az „Egy nap a táborban” visszaemlékezést olvasta fel az egyik diákunk, és átmentünk az Auschwitz I. táborba. Itt magyar idegenvezető segítségével léptünk át az „ARBEIT MACHT FREI” kapun. Sorra végignéztük és meghallgattuk azt a folyamatot, amit a táborba érkezettek átéltek. A személyes tárgyakat bemutató kiállítások és a különböző képeken látott boldogtalan gyerekek arca néhány diákunknál egy-egy könnycsepp megjelenését idézte elő. Az emlékhelyen utoljára a 18-as számú magyar barakkot, a halálfalat és a krematóriumot, gázkamrát tekintettük meg.

A tábori negatív élmények ellensúlyozásaként a Krakkó felé tartó úton, ismertettük a híres városi legendákat: Krakus és sárkány, a krakkói trombitaszó, az elvarázsolt galambok, a Mária-templom tornyai. Szállásunk elfoglalása és az egyetemi negyedben elfogyasztott közös vacsora után éjszakai városnézésen vettünk részt. A Fő-tér, amely Krakkó szíve, még este tíz órakor is lüktetett: számtalan kávézó, étterem, lovas kocsik, mutatványosok tarkították a teret. Egymás után végigjártuk a nevezetességeket: Szent-Adalbert templom, Posztócsarnok, Mária-templom, Flórián kapu, Barbakán.

A következő napon talán a legszebb épületegyüttessel büszkélkedő, a Visztula fölé magasodó királyi várba, a Wawelbe, kezdtük meg kulturális sétánkat. A várdomb épületegyüttesét több bástyatorony díszíti, ennek ellenére a leggyönyörűbb a Szent Szaniszló-székesegyház, amely a lengyel királyi udvar temetkezési helye. Mielőtt beléptünk a templomba, beazonosítottuk különböző tornyait, és egy diákunktól megismertük a főbejárat felett láncon függő csontok legendáját. Ezután a királyi palotát vettük szemügyre, amelynek meghatározó egysége a reneszánsz stílusban épült többszintes árkáddal körbeölelt belső udvar. A várból egy barlangon keresztül, a folyóparton lévő sárkányszoborhoz jutottunk, ahol az elkészített csoportkép lett a krakkói városnézésünk záróakkordja.

A várost elhagyva rögtön egy újabb UNESCO világörökség részét képező helyszínre, a wieliczkai sóbányába érkeztünk. A bánya magyar vonatkozása, hogy IV. Béla királyunk lánya, Kinga alapította. Látogatásunk során több kamrán keresztül jutottunk el a 135,6 méteres mélységbe. A legemlékezetesebb rész a Szent Kinga-kápolna, ahol minden szobrot sóból készítettek, és szentmiséket, koncerteket is tartanak. A mélységből a liftekkel érkeztünk a felszínre, ami izgalmas befejezése a sok különleges látnivalónak.

A bányalátogatás után már Zakopanera hangolódtunk. Utunkat hegyek szegélyezték, hiszen vészesen közeledtek a Magas-Tátra csúcsai. A település erkélyes, egymás fölé magasodó tetőzetű, zsindelyes, szép fafaragású házai, olyan érzést keltettek bennünk, mintha meseországban járnánk. A hegyre a Gubalowka siklóval mentünk fel, így a városi panorámát felülről is megcsodálhattuk. Innen már látható a Lengyel-Tátra egyik leghíresebb csúcsa, az 1894 méter magas Giewont, azaz az Alvó-Lovag. Nevét onnan kapta, hogy északi irányból olyannak tűnik, mint egy fekvő ember oldalnézetből. Persze ehhez is fűződik legenda, amely úgy tartja, hogy ha a hegyvidéken lakó embereket nagy veszély fenyegeti, akkor a lovag felébred, és a segítségükre siet. Miután visszaérkeztünk a sikló induló állomásához, tanulóink vásároltak a helyi piacon. Így valaki sajtot, sokan a helyi tejkaramellát, a krówkát vagy éppen a hideg időre való hangolódás miatt egy sapkát szereztek be. A városnézés után buszra szálltunk és elindultunk Szombathelyre.

A barangolás remélhetőleg hozzájárult a gimnáziumi évek élménnyel való megtöltéséhez. Azt, hogy ebből a kirándulásból egy Auschwitzi szomorú tabló, egy krakkói legenda, a wieliczkai bányalátogatás vagy a zakopanei felvonó élménye marad-e meg tartós emlékként diákjainkban, remélhetőleg megtudjuk majd egyszer, ha a gyerekeiket is tanítani fogjuk...