Emlékezés Brenner János vértanúra a bécsi Collegium Pázmáneumban
A Nemzeti Gyásznapon, november 04-én, szombaton 18 órától Brenner János vértanúra emlékeztek a Pázmáneum dísztermében tartott rendezvényen.
Varga János rektor meghívására Ft. Brenner József nagyprépost úr, spirituális atya tartott előadást vértanú testvéréről (Katholische Kirche Pazmanisches Kollegium, Boltzmanngasse 14, 1090 Wien). Előtte, a 17 órakor kezdődött szentmisén és az ünnepségen közreműködött Sillye Jenő és fia, Sillye Gábor (gitár, ének). Varga János atya bevezetőjében az 1956-os forradalom és szabadságharc vérbe fojtásáról, leveréséről, a november 4-én történtekről szólt, valamint a Brenner János Emlékévről (1957 – 2017), a szombathelyi egyházmegyés vértanú pap életének és – Krisztus követésében haláláig szolgálatra kész – életáldozatának 60. évfordulójáról emlékezett meg.
Pázmány Péter esztergomi érsek 1619. január 10-én írta alá az intézet alapítólevelét, a Collegiumot 1624. május 25-én nyitották meg. Többszöri költözködés után, 1899-1900-ban épült fel a Pázmáneum új, jelenlegi épülete: négy emeletes, klasszicista stílusú palota (mellette az USA bécsi nagykövetsége működik). Az I. világháború után, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása és a Trianonban született döntés által megcsonkított nemzet tragédiája sajátos helyzetet teremtett a Pázmáneum számára is, külföldi szeminárium lett. A II. világháborúban az épületet nem érte találat. Mint egyházi intézmény, a svéd követség által kiállított védlevelet kapott, így nagyobb mértékű orosz megszállás sem következett be. 1953-ban a Szentszék ideiglenesen a bécsi érsek felügyelete alá rendelte. Az utolsó évfolyam 1963-ban végzett. 1971. október 23-án érkezett Mindszenty bíboros prímás a Pázmáneumba, és e házban élt haláláig (emléktábla jelöli a Pázmáneum oldalán). Innen indult lelkipásztori látogatásokra a világ számos helyére. 2001. december 29-én Sodano bíboros határozatával a Vatikán ismét visszaadta a joghatóságot a magyar prímásnak, az Esztergom-budapesti érseknek. Jelenleg tanulmányi és vendégházként működik, ill. zenei, irodalmi, művészeti eseményeknek, megemlékezéseknek, ünnepeknek is helyet ad; „a magyar egyház bécsi nagykövetsége”.Őrzi a nagy elődök által ránk hagyományozott, épített és szellemi örökséget.
A III. emeleten elhelyezkedő, egyszerű téglalap alaprajzú, kazettás famennyezetes kápolnát szecessziós és historizáló stílusban díszítették. Titulusa Jézus Szentséges Szíve. A vízszintesen kettéosztott szentélyfal felső részében a középen magas trónuson ülő Magyarok Nagyasszonya látható, előtte jobbról a koronát felajánló Szent István király, Imre herceg és Szent László, balról Szent Erzsébet, Gellért és Margit térdel. A trón alatt felirat: Patrona Hungariae ora pro nobis! A felső sarkokban a magyar címerből vett hármas halmon álló kettős kereszt és az alapító Pázmány Péter címerképe látható. Az alsó képen a szívét mutató Krisztus arany fénysugárban lebegő alakja látható angyalok körében. A képen átkígyózik a mondatszalag: „O cor amoris victima caeli perenne gaudium – discite a me quia mitis sum et humilis corde – mortalium solatium mortalium spes ultima” (Ó szerető szív, mennyei áldozat, örök örvendezés – tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű – halandóknak enyhülés, halandóknak utolsó remény). A kép két oldalán, balról Gonzaga Szent Alajos jezsuita szerzetes, jobbról Alocoque Szent Margit vizitációs nővér térdepel.
Különös érzés volt arra gondolni, hogy élete utolsó éveit itt töltötte Mindszenty József hercegprímás, és ebben a kápolnában misézett a bíboros - hontalan magyarként – bécsi tartózkodása idején.
A kápolnából a misén résztvevők és az újabb érkezők, összesen kb. félszázan a díszteremben érdeklődéssel várták a meghirdetett programot. Varga János rektor úr köszöntötte a gitáros és énekes közreműködő Sillye-párost (apa és fia), valamint Brenner József atyát. Ismételten felemlegette a Nemzeti Gyásznapot és az ehhez kapcsolódó megtorlás vértanú áldozatát.
József atya előadását azzal kezdte, hogy a 60 évvel ezelőtti vasárnap reggel, V. éves kispapként a Győri Szeminárium ablakából az épület körül orosz tankokat láttak, s azok csövüket feléjük irányították. Ekkor és így szembesültek az 1956-os forradalom és szabadságharc idegen túlerővel történő vérbe fojtásáról. Majd következett a megtorlás, a méltatlan megalázások sora, az elnémítás, a megfélemlítés és az egyház újbóli üldözése. Utóbbiak része volt testvérbátyja, János meggyilkolása 1957. december 15-én éjszaka, melyről évtizedekig hallgatni kellett. A nyomozás színjáték volt, mindenki gyanúsított volt. Hosszú évekig ún. koncepciós perek zajlottak, de tettesek a mai napig kiderítetlenek maradtak. Halála és a kvázi nyomozás körülményei egyértelművé tették, hogy megölése része az egyház és a hívők megfélemlítésére rendezett akcióknak. Csak 1989. után kereshette fel ő is a vértanúság helyszíneit, amit ma már emlékkereszt és kápolna jelöl. Az évtizedekkel megkésett kutatások és elemzések, a történtek szakértői rekonstruálása nem hagy kétséget az előre megtervezett, a „hatalom” által véghezvitt gyilkossági tényről, mint ahogy csaknem teljes bizonyossággal (de jogilag nem bizonyíthatóan!) meg lehetne nevezni az ebben résztvevőket is.
János atya minden áldozatra készen állt a hívekért, különösen rajongott a gyermekekért és az ifjúságért, de szerette az embereket, nem volt személyválogató. Tevékenységét – különösen a fiatalokkal tartott kapcsolatát - az akkori hatalom rossz szemmel nézte. János atya tisztában volt azzal, hogy a papi hivatás gyakorlása ebben az időben Magyarországon emberpróbáló feladat. Plébánosa, dr. Kozma Ferenc jó példát adott és méltó munkatársnak tekintette. Őt is meghurcolták.
Befejezésül a kanonizáció folyamatáról és az ügy jelenlegi állapotáról adott számot: a boldoggá avatási eljárás 1999-ben kezdődött meg és 2008. július 31-én az egyházmegyei vizsgálati szakasz véget ért, aztán Rómában folytatódott. Információk és reményeink szerint az utolsó stációjánál tart az ügy. Emlékét a Szombathelyi Egyházmegyében számos helyen és módon őrzik .
A feszült figyelemmel kísért előadását követő hallgatói megszólalások, kérdések még tovább bővítették a Brenner János vértanúságáról feltártakat és az azóta történteket. Brenner János elsőfogadalmas ciszterci szerzetes, Szentgotthárd - rábakethelyi káplán (1955-ben történt pappá szentelése utáni első és egyetlen állomáshelye), az 1956-os forradalmat követő egyházüldözés vértanúja!
A vendéglátó Varga János atya nemcsak megköszönte az előadó fáradozását, hanem megemlékezett arról is, hogy Brenner József atya idén ünnepelte 60. éves papi jubileumát és gyémántmisés áldást kért a jelenlevőkre.
A kötött program befejeződését követően a kápolna és előadóterem előtti térben (és Mindszenty bíboros egykori lakosztálya közelében) állófogadást adtak a szervezők, és itt folytatódott a személyesebb hangvételű érdeklődés és a 60 évvel ezelőtti események emberi életekben és sorsokban hozott következményeiről.
Szöveg: Dr. Pácz Miklós