Szombathelyi Egyházmegye

Isten emberré lett. Isten fénye, a Teremtő fénye beragyott a világba, a családjainkba, az életünkbe - Éjféli szentmise Szombathelyen a Székesegyházban

Éjféli szentmiseKrisztus által maga az Isten lépett a világba és ajándékozta nekünk önmagát, mondta a szombathelyi Székesegyházban tartott éjféli, ünnepi szentmisén dr. Székely János szombathelyi megyéspüspök. Arra kérte az embereket, engedjék be Krisztust az életükbe.

December 25-én Isten Fiának, Jézus Krisztusnak földi születését ünnepeljük. Az örömünnep tárgya a megtestesült Ige földi születése a Boldogságos Szűz Máriától Betlehemben. E születés az üdvtörténet központi eseménye, mert aki született, nemcsak egy az emberek közül, hanem Ő az Atyától a Szentháromságban az idő kezdete előtt születő Fiú. A megváltó Jézus születése mindenki számára üdvösséget hoz, aki engedi, hogy lelkében a kegyelem által megszülethessék.

Antiochus pogány kalendáriuma december 25. napját a Nap (Napisten) születésnapjának nevezi. Aurelianus császár (270–275) elrendelte, hogy december 25-én birodalma egész területén ünnepet tartsanak a „legyőzhetetlen Nap” (sol invictus) tiszteletére. I. Gyula pápa 350-ben december 25-ét nyilvánította Jézus születésének napjává. Az ünnep új tartalmának szimbolikus magyarázata szerint karácsony Jézusnak, a világ Világosságának születésnapja. A december 25-i ünnepről szóló első adatokkal tehát a IV. században találkozunk, valamint Rómában az V. század elején az állam is elismeri karácsony ünnepét.

A karácsony ünnepéhez különböző szokások kapcsolódnak, mint a betlehemezés, a karácsonyfa-állítás és az ostyahordás.

A betlehemezés Jézus születésének, a Betlehemben történteknek megjelenítése, dramatikus játék. Főbb jelenetei a szálláskeresés, amelyben a várandós Mária és József szállást keresnek, illetve a pásztorjáték, aminek főszereplői a pásztorok, akiknek az angyal hírül adta a Megváltó születését, és akik elmentek az újszülött Jézushoz, hogy neki ajándékot vigyenek.

Az első jászolt Assisi Szent Ferenc állította fel 1223-ban, egy grecciói templomban. A betlehemi jászol segít megértenünk Karácsony titkát, mert az isteni Fiú alázatáról és irgalmas jóságáról beszél, aki „noha gazdag volt, szegénnyé lett” (2Kor 8,9) értünk. Szegénysége gazdaggá teszi azt, aki befogadja. A karácsony örömet és békét hoz mindazoknak, akik a betlehemi pásztorokhoz hasonlóan meghallgatják az angyal szavát: „Ez lesz a jel: találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket” (Lk 2,12). Szép szokás kis betlehemet állítani a karácsonya alá.

A karácsonyfa Isten ajándékozó szeretetének szimbóluma. Örökzöldje az örökkévalóságra, háromszög-formája a Szentháromságra utal, ágai a keresztet idézik. A karácsonyfa gyertyái a született Világosságnak, díszei pedig az örök dicsőségnek jelei. A fa tetején a karácsonyi csillag azt fejezi ki, hogy a karácsonyfát állító ember otthona ugyanaz a betlehemi barlang lett, mely fölött megállt az újszülött Jézusra mutató csillag.

Az ostyahordás és az ostyatörés ősi felvidéki népszokása szorosan kötődik a karácsonyi ünnepkörhöz. Régen advent utolsó hetében a harangozó és a kántor ostyát süttetett és azt vitték házról házra a gyermekek, miközben ezt énekelték: „Békësséghirdető Istennek angyala, ki a pásztorokat útbaigazíjja, hogy mënjenek gyorsan Bëtlehem városba, ott találják majd a Jézust a jászolba, hogy karácsony napját érhessék kentëk is!”

Ez az ostya egy kb. 15 cm átmérőjű kerek lapocska (oplátky, oplatek), amelyből a karácsony ünnepi vacsora előtt a család minden egyes tagja kap egyet, s mielőtt az étkek elfogyasztásához kezdenének, a népszokás szerint egymástól bocsánatot kérnek az eltelt esztendőben elkövetett vétkeikért. Az ostyatörés hangja, mely betölti a szobát ilyenkor, a „szeretet legszebb zenéje”.

Minden porta annyi ostyát kapott, ahányan ott éltek, plusz még hármat – egyet a karácsonyfára, egy másikat, hogy szögezzék föl a mestergerendára figyelmeztetésül – maradjon velük egész esztendőben karácsony békessége –, s a harmadikat pótlásul az esetleg összetört ostyák helyett.

December 25-e, karácsony, a család bensőséges ünnepe. A családtagoktól körülvett karácsonyi asztal a hívő ember számára az oltár jelképe és a család egységének és összetartozásának is szimbóluma. Az ünnep alkalom arra, hogy felismerjük és elfogadjuk Isten minden embert megérintő szeretetét, amely átragyog a betlehemi éjszaka ridegségén és meghitté változtatja azt.

Engedjük, hogy megragadja szívünket karácsony lényege, hogy Isten emberré lett, azaz belépett világunkba. Isten kisgyermekként érkezik közénk, aki „született Szűz Máriától”: megszületett a világ Megváltója! Forrás: www.katolikus.hu

 

A karácsonyi éjféli szentmisét a szombathelyi Székesegyházban mutatta be dr. Székely János. Szentbeszédében megyéspüspök atya visszautalt a felolvasott evangéliumi szakaszra, amelyben Augusztus császár rendeletéről, a népszámlásáról hallottunk. Mint mondta: azzal egyidőben, hogy a Római Birodalom hatalmi gépezete beindult, hogy a császár akaratát végrehajtsák, a júdeai Betlehemben egy szegényes barlangistállóban egy védtelen, gyönge gyermek a világra jött: ez a gyermek szeretni tanította a világot.

Amikor felnőtt megtanította a világnak, hogy Isten Atyánk, aki számára minden ember értékes. Ez a gyermek amikor felnőtt sok időt töltött Isten imádásával és megtanított szeretni egymást. Nem elítélni jött a világot, hanem felemelni és meggyógyítani, emelte ki Székely János.

Krisztusban és által maga az élő Isten lépett a világra és ajándékozta nekünk önmagát, hangsúlyozta megyéspüspök atya. Azóta Augusztus császár birodalma régen összeomlott. Nem érdekel senkit mennyi adót szedett össze és mire költötte. Az az ország viszont amit ez a gyermek alapított elpusztíthatatlan és él. Országának nem lesz soha vége. A császár birodalmánál sokkal hatalmasabb erő jelent meg benne.

Dr. Székely János úgy fogalmazott: karácsony arra hív minden embert, hogy az igazi teremtő erőt engedjük be az életünkbe. A betlehemi gyermek arra tanít, hogy az igazi kincs nem az emberek zsebében hanem szívében van. Az igazi boldogság, amikor valaki megtanul adni, szeretni. Az igazi erő nem az erőszak, hanem a szeretet hatalma.

Karácsony arra tanít, hogy ez a világ szeretetből lett, az Atya, Fiú, Szentlélek szeretetéből. És mi emberek arra születtünk, hogy megtanuljunk szeretni .

Isten önmagát ajándékozza a világnak, átölel minket Krisztusban. Közel akar kerülni hozzánk.  Isten nélkül az életünk csonka, sebzett, töredékes. Isten nélkül a világ csonka, beteljesülés nélküli a történelmünk.

Sok ember úgy gondolja, hogy Isten felesleges, a templom, a biblia felesleges.  De ezzel elvágják a szálakat amik a Teremtőhöz köti az életüket. Enélkül a kapocs nélkül az emberi élet minden szála összekuszálódik: az is ami összekötötte a házastársakat, az is ami összekötötte a generációkat, nemzeteket. Karácsony napjai arra is tanítanak, hogy nem felesleges időt szánni Istenre, egymásra, az ünnepre. Kössük össze újra a szálakat amik az éggel kötik össze életünket, mert ez tartja meg az életünk többi szálát is.

Jézus az évnek ezeket a napjait meghódította, betöltötte az ő békéjével. Éljünk úgy, hogy ne csak ezekben a napokban töltsön be minket jósága, békéje. Hívjuk meg otthonainkba, nehézségeinkbe.

Legyen Krisztus a mi szívünk királya. Tegyük elszakíthatatlanná szálat mai hozzá köt és győzzük le a világ minden sötétségét az ő szelídségével, fényével, zárta szentbeszédét dr. Székely János megyéspüspök.

Az éjféli szentmise visszanézhető az alábbi webhelyen itt.