Anya-fia hétvége a Martineumban
Hagyományteremtő szándékkal rendezték meg február első hétvégéjén – február 2-4. között – a Martineum Felnőttképző Akadémián az „Anya-fia hétvégét”, ahová 10-16 év közötti fiúkat vártak édesanyjuk kíséretében, hogy felejthetetlen napokat töltsenek együtt kettesben, kiszakadva a hétköznapi lét szorításából.
A pénteki, ismerkedéssel töltött szép este után bizalommal nyugtáztuk, hogy közel egykorú gyermekeink különösebb segítség és ösztökélés nélkül jó barátságot kötöttek. Az estét vidám játékok és komolyabb, lelki programok (pl.: imaösvény) tarkították, amelyek remek közös élménnyé váltak anyák és fiak számára egyaránt. Hála a kitűnő szervezésnek, gördülékenyen haladtunk az egymás felé vezető úton.
A szombati nap első felében mentálhigiénés szakember vezetésével közös és egyéni feladatok, beszélgetések segítségével próbáltuk megérteni, hogy milyen a jó szülő-gyermek kommunikáció, és lehetőségünk volt nekünk anyáknak ráébredni néhány gyakran elkövetett hibánkra, sémáinkra, amelyeket most felülbírálhattunk.
Az ebéd utáni idő tréfás és nagyon vidám része volt a „szelfivadászat”, amelynek során bizonyos, a városban található dolgokkal, személyekkel kellett közös szelfit készíteni. A szakadó eső ellenére sokat nevettünk, és igazán jó móka volt, ami még szorosabbá fűzte a köztünk lévő köteléket. A délután második felében közös munkálkodásra hívtak meg minket: a csokoládé gyártásának folyamatával ismerkedhettünk meg, illetve csokiszalámit kellett közösen készítenünk, amelyet aztán a családunk számára hazavihettünk. Élmény volt látni, ahogy kamasz fiaink egy szakács ügyességével alkotnak.
A szombat este vidám vetélkedővel zárult, amely mindannyiunk számára egyaránt tartogatott meglepetéseket. Az együttműködés, egymás megértésének, a másikra hangolódott, őszinte játéknak az ideje volt ez, amikor eddig rejtett képességek kerültek a felszínre. Gyermekeink legnagyobb élménye a kizárólag őrá való figyelés, a közös játék, az önfeledt nevetés voltak.
Vasárnap közös szentmisével ünnepeltük az Úr napját, végül a záró körben egyöntetűen arra a véleményre jutottunk, hogy szükségünk volna minél több ilyen együtt töltött időre. Javaslatot tettünk esetleg apa-lánya hétvége szervezésére is, gondolva otthon maradt szeretteink áldozatos segítségére is, amellyel lehetővé tették számunkra ezt a felejthetetlen hétvégét.
Hálásan köszönjük a Jóistennek és mindenkinek, akik hozzájárultak e kiváló program megvalósításához!