Főhajtás Esterházy János előtt

2018. március 18-án a szombathelyi Bolyai Gimnázium diákjai, pedagógusok, Székely János megyéspüspök és Orsós Zoltán csákánydoroszlói plébános kíséretében Alsóbodokra utaztak, hogy a helyi magyarokkal ünnepeljék a forradalom kitörését és emlékezzenek Esterházy Jánosra.

Minden évben útnak indul egy maroknyi csapat (bolyaisok, szombathelyiek, diákok, szülők, barátok...), hogy együtt ünnepelje március 15-két az alsóbodoki testvériskolával. Az idén március 18-án történt az utazás Zoboraljára, hogy az ottani magyarokkal együtt emlékezzünk a ’48-as forradalomra és Esterházy János felvidéki mártírsorsú politikusra.

Hóban, csúszós, jeges úton indult buszunk a 200 km-es útnak. Szlovákiába érve, Komáromot elhagyva a havazásnak és a havas tájnak nyoma sem volt. Velük tartott dr. Székely János megyés püspök és Orsós Zoltán csákánydoroszlói plébános is.

A nyitrai temetőben Erdősi Imre sírjánál az 1849. február 5-i branyiszkói csata hős papjának tettét idézték fel. A koszorúzás előtt Novák Henrietta 10. c osztályos tanuló Petőfi Sándor: Tiszteljétek a közkatonákat! című versét szavalta el. Vers és az előadó olyan csodálatosan egységben volt, amely mindannyiunkat megérintett, s így nem csupán a hely szelleme csalt könnyeket a szemekbe. A szemközti börtön falainál pedig a később is ártatlanul meghurcolt magyarokra és sorstársaikra emlékeztek.

Ez után Pográny község felé vettük az irányt, ahol fejet hajtottunk Esterházy János emléktáblája előtt, itt Dr. Molnár Imre emlékező beszédét hallhattuk. És ismét magyar nemzeti színnel átfont koszorúk lepték el az emlékművet.

Pogrányból Alsóbodokra vezetett utunk. Felsétáltunk a stációk, Esterházy János keresztútja mellett a 2017. szeptember 16-án, ünnepélyes keretek között felavatott Szent Kereszt felmagasztalása templomba. Itt Zoboralja egy kis zsákfalujában, Alsóbodokon tavaly óta zarándokhely működik, melynek két fő eleme az Esterházy János börtönbéli szenvedéseit megörökítő keresztút, valamint a templom, melynek sziklakápolnájában helyezték el – hatvan évvel halála után – végső nyughelyére Esterházy Jánost. Gubik László beszéde és a koszorúzások után kezdődött az ünnepi főpapi szentmise.

Dr. Székely János megyés püspök atya egész nap velünk volt, a fenti helyszíneken is részt vett a közös ünneplésben. A Főpásztor szentbeszédében történelmi tablóba foglalta Esterházy János politikai pályáját és életáldozatát. Példaképnek állította a felvidéki és az egész Kárpát-medencei magyarság elé tetteit, rendíthetetlen hitét, kivételes emberségét, személyiségének sorstársaira gyakorolt hatását. Kiemelte, hogy a mai globalizálódó világban is léteznek alapvető fundamentumok: az istenhit, a család, a haza, a föld és a közösség egyaránt fontos értékek, megtartó erők.

Novák Heni, Dobos Dominik a 10. c-ből, valamint Horváth Áron a 9.a-ból felolvasásukkal aktív résztvevői voltak a szentmisének. Meghatóan szép szertartás volt, ahol közösen ünnepelt egy busznyi szombathelyi és ahogyan kint fogalmaznak, egy maroknyi zoboraljai ember. Felemelő pillanat volt hallani püspök atyát, amint a himnusz egy részletét szavalta el és még felemelőbb volt hallani ezután a csordultig megtelt kis "templomban" összegyűlt tömeg közös énekét. A misét Paulisz Boldizsár és dr. Molnár Imre köszönő szavai zárták.

A mise után megtekintettük az Esterházy János emlékének kialakított múzeumot. A múzeum bejáratánál áll egy tábla, melynek szövege a következő:
A tárlatot dr Molnár Imre Esterházy Jánosról írt művei alapján
Paulisz Boldizsár,
az Esterházy János Szülőföldjéért egyesület elnöke,
valamint az ELTE Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium
(Szombathely) pedagógusai tervezték és készítették:
Károly Frigyes nyugalmazott igazgató,
Kukor Ferenc igazgatóhelyettes,
Kocsis Zsolt tanár.
A szövegeket Jósa Judit (Szombathely) könyvszerkesztő gondozta.
Nyomdai munkák:
Luce Innocente Kft. (Szombathely), ügyvezető igazgató: Horváth Balázs

A program zárásaként Paulisz Boldizsár szót kért, amelyben megköszönte püspök atyának, hogy elfogadta a meghívást, mert ez rendkívül sokat jelentett a zoboraljai szórvány magyarságnak, és egy Esterházy éremmel ajándékozta meg őt. Kérte, hogy a Püspök úr is legyen szószólója az Esterházy Jánosra való emlékezésnek, mártíromsága elismertetésének. Paulisz Boldizsár őszinte szavai, csillogó tekintete, kedves mosolya és kifogyhatatlan lelkesedése mindannyiunknak erőt adhat. Hite, ereje, kitartása, a magyarsága példaértékű.

Végezetül mindenkinek adott egy apró ajándékot, egy kis emlékérmet, melynek egyik oldalán Esterházy János a másik oldalán a felavatott templom látható. Azt gondolom, nem ez volt csupán az egyetlen ajándék, amit vasárnap kaptunk, a legnagyobbat minden résztvevő a lelkében hozta haza.