Híres szombathelyi nők - A szombathelyi domonkos nővérek 1905-1950. - Könyvbemutató
2018. április 18-án mutatták be Szombathelyen a Híres szombathelyi nők sorozat legújabb kötetét. A domonkos rendi nővérek életébe pillanthatunk bele a írásokon, fényképeken keresztül az 1905-ös szombathelyi letelepedésüktől az 1950-es rendi feloszlatásig.
Több szerző vállalta magára a feladatot, hogy az eseményekben gazdag 45 évet, no és persze az előzményeket, feltárják és megírják. A kutatásokból kiderült, hogy már a 19. század végén megfogalmazódott a gondolat, hogy a városba hívják a nővéreket. Erről meg is kezdődtek a tárgyalások, ám nem vezettek sikerre. Kőszegen viszont befogadták a nővéreket. 1905-ben viszont óriási lelkesedés és több ezer ember várta a nővéreket Szombathelyen. A kolostor mellett felépített iskolába szívesen íratták gyermekeiket az emberek. A könyvben olvasható visszaemlékezések alapján pedig tudjuk: az egykori diákok mindig szívesen idézték fel iskolás emlékeiket, kiemelve: mindig érezték a nővérek szerető gondoskodását.
Harangozó Bertalan kormánymegbízott beszédében hangsúlyozta: hosszú évtizedekig nem lehetett nyilvánosan beszélni, írni a domonkos nővérek szombathelyi történetéről, mert a kommunista diktatúra maradéktalanul kitörölte volna a kortársak, az utódok emlékezetéből ezt a közösséget is és azt a lelki-szellemi örökséget, ami a keresztény hitben és a nemzet iránti elkötelezettségben gyökerezik. De ez nem sikerült nekik.
Székely János megyéspüspök kiemelte: bár sokan azt gondolják, hogy az Egyházban a férfiak fontosak - papok, a pápa-, de ez csak a felszínen igaz. Hiszen pl. az Egyház a lehető legnagyobb tiszteletet Szűz Máriának adja. Krisztus keresztje alatt is asszonyok álltak, a bátor férfiak - János apostol kivételével - elfutottak. A feltámadás első tanúi is nők voltak. Az Egyházat is Anyaszentegyháznak hívjuk, emlékeztetett rá Püspök atya. A nővérek életéből áldás fakadt itt Szombathelyen, az emberek életében kitörölhetetlen nyomokat hagytak a nővérekkel való találkozások. A könyv arról is tanúságot tesz, hogy a gyermek a legnagyobb kincs amit Isten a családnak, városnak, társadalomnak ad, hangsúlyozta Székely János. A könyv egy olyan korról is beszél, amikor természetes volt, hogy a gyermeknek a lehető legjobb nevelést adják: erkölcsre, tisztaságra, becsületességre, nagylelkűségre, hitre oktassák őket, mondta Székely János. Dr. Takátsné dr. Tenki Mária a sorozat ötletgazdája méltatta a kötetet, majd Melega Miklós levéltárigazgató mutatta be röviden a könyvet, kiemelve az egyes fejezetek érdekességeit.
