Kondákor Gyula atyára emlékeztek Lentiben

Lentiben, a Szent Mihály-templomban 2018. május 14-én, az öt éve az örök hazába távozott Kondákor Gyula atyára emlékeztek.

A szentmisét Végi Csaba esperesplébános mutatta be, az oltárnál szolgáltak még a Lenti Esperesi Kerület papjai, Gyula atya egykori káplánjai, továbbá az ő példája nyomán papi hivatást választó plébánosok. A templom padjait pedig megtöltötték az őt tisztelő, reá emlékező hívek sokasága.

A szentmise prédikációjában Németh Csaba atya a mindig mosolygó Gyula atya emlékét idézte meg nekünk, aki még betegsége és szenvedése idején is tudott vigaszt nyújtani a hozzá fordulóknak. Mi valamennyien, akik ismerhettük őt, őrizünk a szívünkben egy-egy vele kapcsolatos szép emléket, melyből erőt és vigasztalást nyerhetünk még most, halála után öt évvel később is. Gyula atya földi élete minden pillanatában hirdette híveinek, hogy „Az Úr színe előtt járok...” (Zsolt,116,9), mivel a felséges Isten dicsérete volt számára az első és mindent meghatározó cél. Papi szolgálata során soha nem tévesztette ezt szem elöl, derűs szívvel követte az Urat és erre buzdította a reábízottakat is. Mert hitte azt, amit később síremlékére is felíratott: „Úr Jézus legszebb életút. Tenálad lelkünk révbe jut. Hogy benned bízni mily nagy jó. A földön nincsen arra szó!” (ÉE, 140.)

A szívünkben őrizve emlékét tudjuk, hogy Gyula atya már biztosan megérkezett a „révbe”, ugyanakkor hálát kell adnunk a Jóistennek azért a sok jóért és kegyelemért, melyben ő általa mi is részesülhettünk.

Gyula atya nagyon szerette a Szűzanyát és ragaszkodott szülőföldjéhez, a szépséges zalai tájhoz, így a megemlékező szentmise végén közösen énekeltük:

„Dombos Zala zengő dala feléd száll most, Boldogasszony a te neved legyen áldott!”