Szombathelyi Egyházmegye

"Párbeszédben a teológia és a pszichológia" - Záróelőadás

Párbeszédben a teológia és a pszichológiaMájus 7-én volt a "Párbeszédben a teológia és a pszichológia" c. előadássorozat záróelőadása amely a "Szimbólumaink, ünnepeink értelme és értéke - Hogyan válik megfoghatóvá a megfoghatatlan az életünkben?" címet viselte.

Az előadás első felében az ünnepek és rítusok eredetéről beszélt Éger Csaba pszichológus. "A közös ünneplés - ritualizálás - alapvető emberi szükséglet amely segíti a közösséget a kollektív tudat kialakításában, biztosítja a stabilitást és elősegíti a változásokat." ismerteti Éger, Émile Durkheim - a rítuskutatás egyik legmahatározóbb ősatyja - nyomán. Már az ősember is felismeri, hogy erősíteni kell a törzs egységét (kollektív tudatát), mert egység hiányában a törzs szétszakadhat és a leselkedő veszélyek ellen elveszítheti védekezőképességét. Hasonlóan az ősemberhez, a XXI. századi embernek is törekednie kell a közösségei egészséges működésére. Ellenkező esetben szétesnek a családok, megjelenik a magány és elvész pszichés védekezőképesség.

Ahhoz azonban, hogy az ünnepek céljukat érhessék, és a fent említett egészséges működést elősegíthessék, bizonyos feltételeknek teljesülnie kell. Ebből az egyik, hogy ünnepeink nem egy időpillanatba sűrűsödnek bele, hanem egy folyamatot testesítenek meg. Így része az ünnepnek a készület, az ünnep megülése és az ünnepből való visszatérés a mindennapokba is. Ha valamely elem kimarad, az ünnep elveszíti erejét. "Mintha a mosogatógépre gondolnánk. Be kell pakolni, el kell indítani a prorgramot és ki kell pakolni. Bármelyik elem marad ki, nem fogja tudni a célját  - megtisztítani a koszos edényeket az újabb használat érdekében – elérni." - ismerteti Éger Caba.

Az ünnephez tartoznak "külsőségek" amelyek szintén a cél elérését szoglálják. Ennek megfelelően van az ünnepeknek - kimondott vagy kimondatlan - forgatókönyvük is, amely rögzíti a szerepeket, kellékeket, helyszíneket és egyéb tudnivalókat. Ezek ugyan felesleges külsőségnek tűnhetnek, de hiányuk esetén nehezebben válik ünneppé az ünnep.

Gazdag és színes életérzés a liturgiát ünneplő, szimbólumokkal élő ember élete.“ - folytatta a téma teológiai hátterét kifejtve Dr. Németh Norbert atya.

Teljesítménytől teljesítményig, vagy ünneptől ünnepig élünk?“ – tette fel a kérdést Norbert atya. A rítusok segítik az embert eljutni arra a felismerésre, hogy az ünneptől ünnepig érdemes csak élni. Érdemes megtanulnunk az életét megünnepelni (nem pusztán a teljesítményeket), és ebből az élményből a jövő felé lendülni.

A liturgiában megünneplem azt, aki vagyok és nem azt, amit teszek, nem azt, amit birtoklok. A liturgikus ünnep meghív, hogy a jelen állapotomban találkozzam a felém közelítő Istennel. Az ember megtanulhatja, hogy Isten előtt nem kell viselkednie, magát eljátszania.

Az ünnep örömmé vált létezés.” O. Clément-et idézve zárta gondolatait Norbert atya.

Az előadás utolsó negyedében az ünnepek mindennapi, mindenkit érintő jelentőségéről beszél a pszichológus. Felhívja a figyelmet, hogy a változást elősegítő ünnepeink – például házasságkötés, diplomaosztó – nem degradálandó a „csak egy papír” címet viselő mindennapos rutinná. Ezen életesemények fontos és jelentős változást hoznak az ünnepelt és az ünneplő közösség életébe. Egy házasságkötés esetében a fiúnak el kell búcsúznia édesanyjától, és az édesanyának el kell tudnia engedni fiát. Ez nem mindig egyszerű, mert a rendszer (jelen esetben család) a megszokott és biztonságos egyensúlyra törekszik, és a változásnak ellen akar állni. Amennyiben nem mindenki számára jól látható és tapintható a változás (például a házasságkötés megünneplésén keresztül), úgy nehezebben alkalmazkodnak a rendszer tagjai ahhoz. A nem mindenki által élt vagy elfogadott változások pedig súlyos konfliktusok forrásaivá válhatnak, mint például az anyós-após kihívásoknak köre. A pszichológus folytatja, hogy a gyász hasonló fontossággal bír. Életünk folyamán elveszíthetjük szerettünket, munkahelyünket, lakhelyünket, barátságot vagy egyéb számunkra fontos értéket. A veszteség megsebzi lelkünket, és a keletkező sebet tisztítani, gyógyítani érdemes. Mindezt annak érdekében, hogy a seb szépen be tudjon hegedni, ne pedig gennyes fekélyként keserítse életünket. Ezen gyógyító munka egyik eszköze lehet az ünneplés. Nem vidám és örömteli ünnep, hanem gyászos és fájdalmas rítus. Segít bennünket, hogy a fájdalomban keletkező érzéseink felszínre tudjanak kerülni, és ne a lelkünkben pangva okozzanak egyre nagyobb feszültséget.

Zárógondolatként az ünnepek identitásképző és értékközvetítő szerepéről hallhattak a jelenlevők. Szülőként, tanárként, vezetőként fontos, hogy a ránk bízottaknak közvetíteni tudjuk az általunk értékként megtapasztalt életelemeket. „A szó elszáll, az ünnep megmarad.” - mondja Éger, utalva arra, hogy egy élményszerűen megélt ünnep mélyebben raktározódik el az ember emlékezetében, mint a sokszor elismételt mondatok. Így akár az ünneplő ember életének irányadó tapasztalatává is válhat.

A teljes előadás itt nézhető, hallgatható végig: https://sek.videotorium.hu/hu/recordings/21321