Szombathelyi Egyházmegye

Fogjuk meg egymás kezét és fogjuk meg Krisztus kezét! - Egyházmegyei nemzetiségi találkozó

Nemzetiségi találkozó2018. június 9-re Kőszegfalvára hívta az Egyházmegye német, horvát és szlovén híveit Székely János püspök atya. 


Nemzetiségi találkozóPüspök atya által kiválasztott időpont egybe esett Kőszegfalva alapításának ünnepével. Erre az alkalomra sok száz hívő érkezett az Egyházmegye különböző településeiről. Délelőtt a program koszorúzással kezdődött a kitelepített német lakosság kitelepítésének emlékművénél. Püspök atya köszöntő, megemlékező szavai ezek voltak:

„... Azt gondolom, hogy két dolgot kellene elsősorban megtennünk: mindenekelőtt megtalálnunk egymás kezét! Rádöbbenni arra, hogy ami talán a múltban szembeállított bennünket, az elsősorban a nagyhatalmak érdekei voltak. Az ő játékszereiként, az ő érdekeinek kiszolgálóiként fordultunk egymással szembe. Ám valójában egymásnak testvérei vagyunk. Egymásnak legfőbb szövetségesei. Ebben a közös Kárpát-medencei világban csak együtt boldogulhatunk. Mennyire fontos lenne megtalálnunk egymás kezét.

Nemzetiségi találkozóA másik fontos dolog meg kellene találnunk Krisztus kezét! Ő az, aki igazán egybetart minket. Az európai kultúra gyökérzete a keresztény hit. Azok az értékek, melyek az Evangéliumból fakadnak. Martin Buber híres filozófus azt mondta, hogy egy kultúra addig él, amíg kapcsolatban áll azzal az éltető titokkal, amely létrehozta. Az európai kultúrát mindenekelőtt az Evangélium hozta létre. Ennek az evangéliumi forrásnak gyönyörű gyümölcsei támadtak. Innen fakad az európai jogrendszer, a klasszikus művészetek, az ingyenes iskolák, a kórházak, a szociális háló. Az a szép és élhető világ, amit nagyon sokfelől a Földünkön irigyelnek. Talán nagyképűség nélkül mondhatjuk, jelenleg Földünk legszebb és legélhetőbb része Európa. Ennek az oka egészen egyértelműen az, hogy Krisztus Evangéliuma ezt a földet megtermékenyítette. Ez a forrás, gyönyörű gyümölcsöket hozott. Meg kellene ragadnunk Krisztus kezét! Ehhez a forráshoz hűségesnek kellene lennünk! Izaiás próféta azt írta: „Ha nem hisztek, nem maradhattok meg!” (Iz 7,9) Mennyire igaz ez a mai Európára! Ha nem tudunk hinni, nincs jövőnk. Ha nem tudunk hinni, ha ettől a forrástól elvágjuk magunkat, kultúráink kiszáradnak, elhalnak, elpusztulnak. A mai napnak talán ez a legfőbb üzenete: Fogjuk meg egymás kezét és fogjuk meg Krisztus kezét! ...”

 

Nemzetiségi találkozóA megemlékezés utáni szentmise kétnyelvű volt, de az énekeket a hívek három nyelven énekelték.

Püspök atya a szentmise elején horvátul, németül és szlovén nyelven köszöntötte a híveket ezekkel a szavakkal:

„Kedves horvát, német, szlovén Hívek és minden Megjelent!

 

Nemzetiségi találkozóNagy öröm számomra, hogy elfogadták meghívásomat és ilyen szép számmal eljöttek az első egyházmegyei nemzetiségi napra. Külön köszönöm a kőszegfalvi híveknek és polgárainak, hogy helyet adtak falualapítási ünnepükön ezen az alkalommal. Szeretném, ha hagyomány teremtődne és lehetőség lenne évről-évre találkozni, mindig más-más településen. Köszönöm, hogy megőrzik nyelvüket, kultúrájukat és hitüket! Az anyanyelv, a kultúra a Teremtő Isten által adott értékek. Az ember, aki történelmi és társas lény, csak a saját kultúráján és anyanyelvén keresztül tudja teljes módon megélni az emberségét. A nemzeti kultúrák megszüntetése, összekeverése nem a Teremtő akarata szerint való.

 

Illyés Gyula írja: „A szél kihívásaira a fa a gyökereivel válaszol.” Gyökereink a kereszténység, nyelvünk, kultúránk! Őrizzék, ápolják, adják tovább a következő generációknak! Mint az egyházmegye püspöke minden tőlem telhetőt megtéve támogatom ebben a törekvésükben Egyházmegyénk nemzeti kisebbségeit.”

 

Püspök atyával együtt koncelebrált az Egyházmegye több papja. Püspök atya homíliájában a következőket mondta:

 

Nemzetiségi találkozó„A Biblia leírja, hogy amikor Jeremiás prófétát elfogták és ciszternába dobták, akkor egy idegen segített rajta. Kockáztatva az életét, éjszaka odament és kiszabadította. A Biblia azt is elmondja, hogy amikor Krisztus tíz leprást meggyógyított, egyetlenegy volt, aki visszament, hogy hálát adjon. Egy idegen, egy szamaritánus. Igen gyakran annak szívében van hála, aki kisebbségben él. Különleges értékek erősödnek meg a kisebbségben élő közösségek lelkében. Még jobban kapaszkodnak a gyökereikbe, az identitásukba. Értékes számukra az anyanyelvük, az őseik hite. Talán nem véletlen, sokan így mondják és én is így érzem, hogy jelenleg magyarságunk szíve elsősorban a határainkon túl dobog erősen... A Szombathelyi Egyházmegyének úgy gondolom, nagyon nagy kincse, hogy vannak nemzeti kisebbségeink. Ezek a közösségek Egyházmegyénknek különleges értékei. Ott van a különböző nemzetiségeknek a hite, a szeretete a történelmükben. Elég csak a szlovén kisebbség részéről Kühár Flórisra, vagy a nagy horvátjainkra: Zrínyi Miklósra, a szigetvári hősre és Jurisics Miklósra, Kőszeg hős védőjére gondolnunk. És ott vannak a nagyszerű, tehetséges és szentéletű németek-svábok is újra és újra a magyar múltunkban. Rengeteg nevet lehetne említeni, de csak hogy néhány érdekességet mondjak: a legnagyobb magyar, Széchenyi István jobban tudott németül, mint magyarul. A boldoggá avatott Batthyány-Strattman László a naplóját németül írta. A családban nagyon sok német nagymama, nagynéni, rokon volt, így a család anyanyelve a német volt. De gondolhatunk a 20. század szentéletű embereire Mindszenty József valaha Pehm József, német gyökerű családból született. Boldog Brenner János, amint a neve is mondja, szintén német gyökerű családból született. Rengeteg kincset kaptunk az itteni németségtől. Hazánknak óriási kincsei a nemzeti kisebbségek. Mintha jobban ragaszkodnának hitükhöz.

Nemzetiségi találkozóEgyik legelső utam az Egyházmegyében Szentpéterfa volt és teljesen váratlanul, semmifajta bejelentés nem volt, benéztem a templomba. Horvátul gyönyörűen mondták hétköznap délután a rózsafüzért. Tamás atya mondja, hogy hétköznapon is általában ott vannak ötvenen-hatvanan a szentmisén. Kevés ilyen települése van az Egyházmegyénknek, ahol a hit ennyire fontos. Néha még a magyarságukat is jobban ápolják a kisebbségek, mint mi. Nagyon megdöbbentő élményem volt a kettős állampolgárságról szóló népszavazáskor 2004-ben. Az egyik leglelkesebb ember, aki kampányolt amellett, hogy szavazzuk meg a kettős állampolgárság lehetőségét a határon túli magyar testvéreinknek, az egy horvát pap volt. Amikor látta, hogy a népszavazás nem sikerült, teljesen el volt keseredve. Nem is értette, hogy ezek a magyarok mit gondolnak, hogyan élnek, mit éreznek. Néha még a magyar hazához való hűség is nagyobb egy-egy kisebbségi közösségben. A mai napon szeretnénk ezért hálát adni.

Nemzetiségi találkozóA mai nap üzenete kettős: Fogjuk meg egymás kezét! Döbbenjünk rá, hogy egymásnak testvérei vagyunk. Ebben a közös hazában, közös Közép-Európában csak együtt tudunk boldogulni. A nagyhatalmak játékszereként fordultunk néha egymással szembe, de valójában egymásnak a legfontosabb szövetségesei vagyunk.

A mai nap másik üzenete: Fogjuk meg a Teremtő Isten, Krisztus kezét! Ő az, Aki jövőt ad nekünk. A történelem ura, Krisztus. Ő az Alfa és az Omega, a Világ sorsa az Ő kezében van. Annak a népnek, annak a kontinensnek van jövője, aki Őrá épít. Nem adatott más név az ég alatt, akiben üdvözülhetnénk. A híres ókeresztény egyházatya Tertullianus írta: „az ember (a lélek) természete szerint keresztény”. A teremtő Isten alkotott minket. Minden ember a szíve mélyén Krisztusra vágyik, az Ő szeretetére, örömhírére. Ha Őrá építünk, akkor van jövőnk.

 

Mennyire fontos lenne megfognunk Krisztus kezét! Erről ír Wass Albert a Nagypénteki sirató című versében:
 

Elmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk,
messzi út porából köpönyeget veszünk...
Nem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta.
Így dalolják Magyarhonban talán Mohács óta.
Véreim! Véreim! Országútak népe!
Sokszázéves Nagypénteknek
soha sem lesz vége?
Egyik napon Tamás vagyunk,
másik napon Júdás vagyunk,
kakasszónál Péter vagyunk.
Átokverte, szerencsétlen
nagypéntekes nemzet vagyunk.
Golgotáról Golgotára
hurcoljuk a keresztfákat.
mindég kettőt, soh'se hármat.
Egyet felállítunk jobbról,
egyet felállítunk balról,
s amiként a világ halad:
egyszer jobbról, egyszer balról
fölhúzzuk rá a latrokat.
Kurucokat, labancokat,
közülünk a legjobbakat,
mindég csak a legjobbakat.
Majd, ahogy az idő telik,
mint ki dolgát jól végezte:
Nagypéntektől Nagypéntekig
térdelünk a kereszt alatt
húsvéti csodára lesve.
Egyszer a jobbszélső alatt,
másszor a balszélső alatt,
éppen csak hogy a középső,
az igazi, üres marad.
Nincsen is keresztfánk közbül,
nem térdel ott senki, senki.
A mi magyar Nagypéntekünk
évszázadok sora óta
évszázadok sora óta
ezért nem tud Húsvét lenni.
Így lettünk országút népe,
idegen föld csavargója,
pásztortalan jószág-féle.
Tamással hitetlenkedő,
kakasszóra péterkedő,
júdáscsókkal kereskedő.
Soha-soha békességgel
Krisztus-Úrban szövetkező.
Te kerülsz föl? Bujdosom én.
Én vagyok fönt? Bujdosol Te.
Egynek közülünk az útja
mindég kivisz idegenbe.
Bizony, jól mondja a nóta,
hogy elmegyünk, el-elmegyünk,
messzi nagy útakra megyünk.
Messzi nagy útak porából
bizony, köpönyeget veszünk.
S ebben a nagy köpönyegben,
sok-sok súlyos köpönyegben
bizony pajtás, mondom Néked:
rendre, rendre mind elveszünk.

 

„Tudunk –e odatérdelni a középső keresztfa elé, Krisztushoz kiáltani? A nemzetünknek, közösségünknek, családjainknak Ő az egyetlen jövője! Egymás kezét csak Őbenne találjuk meg, általa lehetünk testvérek.

Amikor azt mondjuk, hogy vissza kellene találnunk a forráshoz, a kereszténységhez, ez nem valami avítt tradícionalizmust jelent. Nem régi kövekhez szeretnénk hűségesek lenni, hanem az élet forrásához. A teremtőhöz, aki alkotta a Mindenséget. Ha nem tudunk Őbenne élni, Hozzá menni, akkor nincsen jövőnk. Amikor ezt meg tudjuk tenni, akkor ámulva látjuk, hogy van.”

 

A szentmisét követően közös ebéd volt, majd a nemzetiségi csoportok kultúrműsorral kedveskedtek a megjelenteknek. Püspök atya szeretné, ha minden évben, valamelyik nemzeti kisebbség adna helyet ennek a találkozásnak, hogy újra és újra megfogjuk egymás és Krisztus kezét ezen a napon.

Szöveg és fotó: Maurer Péter