A Szily János Cserkészcsapat szentgyörgyvölgyi tábora

A Brenner Iskola cserkészcsapata, a 387. számú Szily János cserkészcsapat idén az őrségi Szentgyörgyvölgy falu katolikus temploma melletti erdős területen táborozott. A tábor július 16-tól 26-ig tartott, 32 fő részvételével, 3 felnőtt vezetővel. Munkánkat segítette csapatunk régi tagja, Hergovich Katalin és Süle Beatrix is. Táborunk keretmeséje szerint a Szent György-szigetnél szenvedtünk hajótörést, és itt kezdtük meg új otthonunk megteremtését.

Első nap felépült a konyha, a közösségi sátrak, a lakósátrak, az illemhelyek és a fürdők. Délutánra már állt a zászlórúd, és az út menti, kidöntött fakeresztet is felállították a fiúk a templom előtti alakuló téren. Nagy segítségünkre volt a felszerelés összeállításában, beszerzésében, szállításában és az előre nem látott akadályok elhárításában Szőnyi Péter, akit kineveztünk hajóácsnak. A második nap a tábori építmények, kerítések, a kalózos keretmeséhez kapcsolódó árbocok és a táborkapu felállításával telt. De maradt idő kézműveskedni is. Az elkövetkező két napon mindenki elkészítette a kincsesládáját, a kalózkalapját, szemkötőjét, kendőjét és tábori festett pólóját. Harmadik nap átmentünk a szomszédos Márokföldre, ahol a kalandparkban kipróbálhatták az ügyes matrózok, hogyan kell a magasban köteleken, hágcsókon mozogni. Nagy népszerűségnek örvendett a méta, amit sokszor űztek a táborlakók a templom előtti területen. Szinte minden nap volt lehetőség egy kis közös beszélgetésre reggeli után és vacsora előtt, amikor körbeültünk az árnyas fák alatt, és mindig egy megadott témáról folyt a „kalózcsevej”. Jó volt egymás véleményét, gondolatait vagy élményeit meghallgatni és a sajátunkat megosztani. Minden este, a vacsora után a táborparancsnok - a keretmese szerinti Fekete Gyöngy kalózhajó kapitánya, Ezüst Koponya - kihozta különleges kincsesládáját. A cserkész-kalózok izgatottan várták a zsákmányosztást, kinek-kinek aznapi érdemei, tevékenysége szerint. Az éjjeli őrség izgalmas szolgálatát mindig más-más őrs végezte, melynek során őzzel, szarvassal, nyúllal és vaddisznóval is találkoztak, valamint hallották az éjszakai állatok életének (időnként félelmetes) hangjait és csodálták a teliholdas, tiszta éjszakákon a gyönyörű csillagos égboltot, melynek felfedezésében a csillagnéző tábortűz is segítette őket.

Pénteken a délelőtti falutúra célja a falu felfedezése és a helybeliekkel való kapcsolatteremtés volt. Három csoportban indul el a hat őrs, feladatuk volt meghatározott helyek és személyek megkeresése. Dalos és fegyelmezett cserkészeink örömteli perceket szereztek a helybelieknek. Természetesen nem maradt ki a programból a híres, festett fakazettás református templom megtekintése sem. Hajószakácsunk is sok helybelivel felvette a kapcsolatot, így megtudtuk, hol lehet friss tojást kapni, merre ne menjünk az erdei utakon és hogy mikor jár a faluban a fagylaltárus autója. Ezen a napon jöttek meg a két legifjabb kiscserkész őrs tagjai is. Másnap, szombaton a helyi fazekas mestert, Csótár Rezsőt látogattuk meg, akinél mindenki korongozhatott egyet, és az elkészült cserépedényt hazavihettük. Épp időben értünk át Velemérbe, ahol még megnézhettük a Szentháromság-templom különleges fényjátékát. Hazafelé ismét betértünk Rezső bácsihoz, és szép perceket szereztünk neki cserkészdalainkkal, a Cserkészindulóval és csapatunk indulójával, valamint csatakiáltásainkkal.

Vasárnap nyílt napot tartottunk, amikor sok szülő jött el, és tekintett bele tábori életünkbe és a halászlével teli kondérunkba, majd délután kettő órakor részt vettünk a szentmisén, melyet Páli Zoltán csesztregi plébános mutatott be. A délutáni programot egy kicsit megzavarta az eső, de a táborozók már előre felkészültek egy komolyabb viharra. A vihar hajnalban tört ki, de semmi komolyabb kárt nem okozott. A táborozók és a sátrak kiállták a próbát. Hétfőn a délelőtt újabb kézműves tevékenységekkel folytatódott, délután pedig – a keretmese szerint – missziós atyák kötöttek ki szigetünkön. A lelki táplálékra éhes kalózokhoz Kovács Richárd és Óra Krisztián atyák, valamint Horváth Márk kántor érkezett, akik szintén csapatunk tagjai. Szavaikkal próbáltak minket jobb belátásra téríteni. Példaképet állítottak elénk Kaszap István személyében, és a közösség és az Eucharisztia erejéről beszéltek nekünk. Közben mozgásos énekekkel tartották fenn a jóra fogékony kalózok figyelmét. A Jóisten biztosította számunkra a szép időt, így a táborkereszt előtt felállított, újonnan készült tábori oltárunkon mutatták be a tábori szentmisét. Az oltárt hajószakácsunk, id. Nagylaki András öregcserkész készítette. Kedden a csapatjátékok napja volt, kalmárjátékot és hadijátékot játszottunk, majd megérkezett a táborba a fagylaltárus autó. A játékban és a nagy melegben megfáradt táborlakóknak jól esett a hideg fagyi. Szerdán délelőtt a csesztregi szabadidőparkban strandoltunk, majd hazatérve vidám, játékos kalóz keretmesés akadályversenyen ügyeskedtek a cserkészek, amelyet kalóz ruhákban küzdöttek végig. Az esti zsákmányosztás után összesítettük a cserkészek tábori teljesítményét. Az eredmény alapján mindenki olyannyira aktívan vette ki a részét a napi szolgálatokban és egymás segítésében, hogy a csapatmunka és az egyéni szolgálat által megérdemelte a „Jó kalóz” különpróba-jelvényt, amin a koponyát a liliom, a csontokat egy keresztbe tett svájci bicska és őrsi zászló váltotta fel.

Az utolsó este, mint minden más napon is, tábortűzzel zártuk a napot. Ez a tábortűz azonban sokkal nagyobb volt, mint az előzőek. Sokat énekeltünk, és az őrsök előadták a tábor legemlékezetesebb, legvidámabb pillanatait. Az utolsó napon, csütörtökön a táborbontás maradt hátra, amit közösen végeztünk. A táborzáró zászlólevonáson utoljára énekeltük el a kalózos tábori indulót, melyhez a tábor során a Katica őrs tagjai számtalan új versszakot írtak, megénekelve a tábor valamennyi lakójának jellemző tulajdonságait, tetteit. (A rövidebb változat a youtube csatornán elérhető.) A tizenegy nap után fáradtan, de élményekkel gazdagon tértünk haza.

Hálásan köszönjük mindazoknak az anyagi támogatását, akik lehetővé tették csapatunk idei táborának megrendezését, valamint a lelki támogatást azoknak, akik imáikkal, szentmisékkel közbenjártak értünk!