Együtt a pusztában – Ifjúsági lelkigyakorlat Pusztacsatáron
A Szombathelyi Egyházmegye sátras lelkigyakorlatot hirdetett fiatal felnőtteknek az július 27-29. között Pusztacsatárra. A pusztában együtt töltött 3 nap központi témáját a természetben való közösségi együttlét adta.
A közösségépítő sátorállítást követően az első nap lehetőségünk volt arra, hogy letegyük a lelkünket nyomó nehéz, visszahúzó köveket a szentgyónásban. Majd Óra Krisztián atya celebrálásával bemutatott tábori szentmise elbocsátó szavait követően együtt tekinthettük meg az oltár felett éppen akkor megjelent Holdfogyatkozást, amely méltó megkoronázása volt napunknak.
Másnap két elmélkedést hallgathattunk meg délelőtt, amelyet beszélgetésdömping követett. Az elmélkedések központi témáját adta a közösségben való együttlét, az egyén szerepe a közösségben, valamint a pusztaság, a kopárság és az oda való kivonulás. Nem maradhatott el, hogy ne gondolkodjunk közösen arról, hogy mikor tekintjük sikeresnek az emberi életünket. Ehhez Saint-Exupery azon véleményét hívtuk segítségül, hogy „nem eléggé időálló ez a templom, hiába gyűjtötte magába hosszú emberéletekbe került aranyos díszeinek és értékes tárgyainak sokaságát, számtalan nemzedék mézét, a zománcozott aranyokat, az aranyfüstös kegytárgyakat, amelyekre öreg kézművesek cserélték el lassan az életüket, a brokát terítőket, amelyeken egy hosszú életen át vakoskodott és vakult meg végül annyi öregasszony, hogy aztán összeaszva, köhécselve, a halál szelétől már megérintve ezt a királyi uszályt hagyják hátra maguk után [...] mind nem szolgál semmire, csupán arra, hogy megkapják érte a csere ellenértékét, ami tovább él, mint a test.”[1] Az 52. Eucharisztikus Kongresszusra való készület jegyében nem maradhatott el a katolikus közösségek nagy identitásteremtő erejéréről, az Eucharisztiára való kitérés sem.[2] Az elmélkedések gyakorlatba ültetésének jegyében közösségünk hozzálátott a közös főzéshez, amelyben mindenki megtalálhatta a számára megfelelő feladatot, ahol a leghasznosabban tud kiteljesedni a saját és társai javára. Majd délután következhettek a játékok, a kötetlen beszélgetések, az önismeretünket fejlesztő feladatok. Este Molnár János atya által celebrált szentmisén vehettünk részt, valamint egy szemlélődő, ignáci lelkigyakorlaton, ahol elképzelhettük, hogy milyen lehet Jézus korában élni, vele hajózni, őt megérinteni, vele beszélgetni, az Ő társaságában létezni...
Az este folyamán pedig Molnár János atya osztotta meg velünk gondolatait az élet esetlegességével kapcsolatban, segítségül hívva Mark Twaint is, aki csak úgy tudta elképzelni az első emberpárt, hogy „Ádám ezt írta Éva sírjára: AHOL Ő VOLT, OTT VOLT A PARADICSOM!”[3]
Másnap, Mikolás Attila atya szentmiséjét követően azzal a hálás tudattal bonthattunk tábort, hogy fiatal felnőttként, ha csak rövid időre is, de végre megadatott, hogy megengedjük magunknak, hogy elmegyünk egy korlátozott térerővel rendelkező helyre, Pusztacsatárra, ahol úgy vagyunk együtt közösségben egy jelentős Nagyboldogasszony kegyhelyen, hogy „a hétköznapi gondokat teljesen ki lehet zárni.”[4]
[1] Antoine de Saint -Exupery: Citadella. Lazi Könyvkiadó, Szeged, 2015, 32-33. pp.
[2] Babits Mihály: Eucharisztia című verse alapján. Forrás: http://epa.oszk.hu/00000/00022/00629/20102.htm (Utoljára letöltve: 2018. 07. 31.)
[3] Mark Twain: Ádám és Éva naplója. http://mek.oszk.hu/00500/00515/00515.htm (Utoljára letöltve: 2018. 07. 31.)
[4] A tábor egy résztvevője visszatekintésében.
