Rómában jártak a Szombathelyi Egyházmegye ministránsai
2018. július 28. és augusztus 4. között rendezték meg a 12. Nemzetközi Római Ministránszarándoklatot. A Szombathelyi Egyházmegyéből is vettek részt fiatalok a találkozón. Élménybeszámoló és vélemények olvashatók a következő sorokban.
1. nap – hétfő
A város még javában aludta édes álmát, amikor a Székesegyház előtt kisebb-nagyobb csoportokban érkeztek meg fiatalok szülők kíséretében. Az álmos arcok elárulták, hogy nem vagyunk hozzászokva a hajnali kelésekhez. De a közös út várásának izgalmai sok derűt csaltak a fáradt arcokra.
Megérkezett a busz, csomagokkal rohantuk meg a rakodóteret, a bőröndök mellett sorakoztak a hazai falatok és a rengeteg ásványvizes flakon. Tudtuk, hogy hőség lesz...
Császár István helynök atya kérte ránk Isten áldását és indított bennünket útra.
A busz elindult, a kezek a magasba lendültek. A szülők féltő tekintete elárulta, hogy a távolból imával kísérik utunkat. Körmend, Zalaegerszeg, majd végül Lenti volt ahol újabb fiatalok csatlakoztak a zarándokcsoporthoz. Lentiben a templom sötétje kivilágosodott, és így kértük együtt életünkre és utunkra Isten áldását. Ipacs Bence atya mondta az áldó imát és hintett meg bennünket szenteltvízzel.
Valamivel 6 óra után buszunk lendületet vett és Szlovénia felé elhagytuk szeretett Hazánkat.
Miközben egyesek visszaaludtak, hogy bepótolják, amit az estéből lecsíptek, mások a tájban gyönyörködtek. A technika eszközei megállás nélkül üzemeltek: fényképezés, zenehallgatás, filmezés, vagy játék. A mai kor ministránsai sem különbek a kortársaiknál, de legalább próbálnak küzdeni.
Útközben volt alkalom beszélgetni, közös imádságokkal (zsolozsma, úrangyala, rózsafüzér) Istenhez fordulni.
20.30 körül érkeztünk meg Castelfusanoba, a tengerpart melletti kempingbe. A szükséges adminisztráció után elfoglaltuk a szállásokat. „Kolesz-feeling”-es bungalóink különböző lehetőségekkel felszerelve fogadtak bennünket. 21.30 kor rövid megbeszélést követően megkaptuk a másnapi élelem kiegészítéshez szükséges alapanyagokat, egyen pólót és szükséges információkat. Közös imádság után ki-ki a saját lakóközösségével elfogyaszthatta vacsoráját, amit beszélgetés és végre egy kis alvás követett.
2. nap (kedd)
„Hajnalodik, kiugrom az ágyból, a barátom már vár reám” – Micimackó boldog lett volna, ha a barátja úgy várta volna, mint bennünket az Úr. A találkozást várva vállaltuk, hogy a fárasztó tegnap után hajnalban keltünk, hogy a Szent Péter bazilikánál lehessünk minél előbb.
De mire e bazilika előtti térre értünk, már a Colonnatok végénél kígyózott a sor. De így volt alkalmunk mindent jól átbeszélni, hogy bent ne kelljen hangosan vezetni őket.
Az átvizsgálások macerája után bejutottunk a bazilikába, amit „pincétől a padlásig” bejártunk. Sajnos a 8-as misére, amelyet a magyarok kápolnájában mutatnak be minden kedden, pont nem értünk oda. De így idejében feljutottunk a kupolába, így még az elviselhetetlen hőség előtt elénk tárult Róma és a vatikáni kertek panorámája.
A Pieta –karbantartási munkálatok miatt - el volt takarva, de Szent II. János Pál pápa sírjánál tudtunk imádkozni.
Szent Péter szobránál közös fotó. Szent Péter földi maradványainál ima, pápai himnusz. A magyar vonatkozású helyek sem maradhattak ki: zarándokház emléktáblája, XI. Ince pápa szobra, Magyarok kápolnája, ahol közös ima, ének, majd egy kis csendes, személyes fohászra is alkalmunk volt.
A szabad program lehetőséget adott emléktárgyak beszerzésére, étkezésre.
Vatikáni Szent Anna-templom – mise 12.30-kor, amely kellő meghittségével szép élmény volt. Az idő jó kihasználása miatt még elmentünk az Angyalvárhoz, az Igazságügyi Palota (Tribunale) hatalmas épületéhez. A Cavour parkban egy kis pihenés, töltekezés várt ránk. Majd elindultunk a Szent Péter tér felé. Tömeg-Forróság-Pápa csak egy villanásra. Külön-külön is elég, hogy az ember idegeit próbára tegye, hát ha mindhárom ránk szakad, akkor igazi hősnek kell lenni, hogy valaki élvezze. Talán, ami leginkább jellemezte csapatunkat az a csalódottság... De túltettük magunkat rajta és elindultunk vissza a szállásra.
Akik mellettünk utaztak a tömegközlekedési eszközökön, semmit nem érezhettek abból, hogy kimerültek vagyunk. Ének a metrón-vonaton, ez jellemzett bennünket. Kb. 21.30-kor került sor a vacsorára, ami pizza és saláta volt. Beláttuk, hogy ez tényleg kevés egy ilyen nap után.
3. nap (szerda)
Tovább alhattunk, mert a szálláson csak 8-kor kaptunk reggelit. Nem bántuk a hosszabb alvási lehetőséget, senki nem panaszkodott miatta.
Majd elindultunk, hogy a belváros értékeit járjuk végig. Kincsesláda tárult fel előttünk, benne rengeteg ősi értékkel. Kezdve a Colosseum és a Forum Romanum. Emberek milliói fordultak meg itt már akkor is, amikor teljes fényében pompázott, most pedig látogatók sokasága ámul el a látottakon.
II. Vittorio Emanuele – emlékmű vakító fehérségben tündökölt a szikrázó nap fényénél. A Velencei tér kis parkja nyújtott árnyékot, míg ivóvízzel csillapítottuk szomjunkat.
A római barokk építészet remeke, a jezsuita szerzetesközösség központi temploma, az Il Gesú gyönyörködtetett minket.
Róma nem Róma olasz konyha nélkül, ezért kiadós ebédet kaptunk a Carlo Menta étteremben. A szíves vendéglátást és kiszolgálást énekes imával háláltuk meg a pincérek és más vendégek örömére; (Na igen, mi is szívesen tettük meg ezt az apró gesztust...)
A mai Róma megmutatta sajnos a torz oldalát is. Nem tudtunk eléggé vigyázni, mert miközben villamospótló buszra vártunk, felszálláskor történt egy kis incidens: egyik ministráns pénztárcáját és telefonját valaki ellopta. De ministránsunk elővigyázatos volt, sem sok pénzt, sem eredeti iratokat nem tartott magánál. A kellemetlenségen igyekeztünk túllépni, hogy mindez kedvét ne szegje lelkes fiataljainknak.
Pantheon ősi temploma, grandiózus mérete, kupolája és bejárati oszlopcsarnoka döbbentett rá ismét kicsinységünkre. (Közben a rendőrségre elmentünk és feljelentést tettünk).
Kis szünet után újra együtt a csapat, hogy az olasz fagylalt és kávé íz- és aromavilága segítsen bennünket az „időutazás” megtételében.
Hadrianus templomának oszlopaival megismerkedve, Marcus Aurelius és Traianus oszlopa a történelem különös emlékeit figyelhettük meg.
Trevi-kút – Pazar pompája bennünket is elragadott és lebilincselt. Ha többre nem is, de kb. fél órára mindenképpen.
A Szent Ignác-templomhoz kanyarodtunk vissza, ahol a magyar zarándokoknak volt közös szentmise, amelyet Ternyák Csaba érsek atya mutatott be. Mise után „focimeccs hangulat” alakult ki a templom előtti kis téren, megakasztva a forgalmat, mindenki figyelmét felénk irányítva. Közel 1500 fiatal kiáltotta bele a római levegőbe: „Ria, ria, Hungária!!!” Miután valamennyien megérkeztünk a Spanyol lépcsőhöz, kis szerenádot adtunk az ott lévőknek. Ennél remekebb „Flashmob” szinte nem is képzelhetőbb el... Kicsit későbe nyúló, de annál olaszosabb vacsorában volt részünk a szálláson.
4. nap
Pár óra pihenés után, 8 órakor reggeliztünk. Már rutinosan ment a szendvics készítés, és az önkiszolgáló részleg használata. Úgy éreztük, annyi mindent láttunk, hogy egy kis lazítás belefér. Időnk annyi volt, mint a tenger, tengerünk pedig volt, nem is akármilyen, így hát irány a tengerpart! Játék, úszkálás, beszélgetés. A fiatalok sem az energiából, sem a beszédtémából nem fogytak ki. Jó volt látni és átélni ezt a fajta fiatalos lendületet, vidámságot!
10.30-kor ismerkedős, beszélgetős alkalomra szántuk el magunkat. Egy egyházmegyéből vagyunk, mégis, oly kevéssé van alkalmunk megismerni egymást. Nem titkolt szándék volt az is, hogy ezáltal is erősítsük az egymás iránti felelősségünk tudatát.
Szent Pál bazilika: németek telt házas programja miatt keveset tudtunk megnézni. Ráadásul „fesztivál hangulat” volt, ezért nagyon nem is tudtunk elcsendesedni. De azért nem jöttünk el anélkül, hogy körbe ne néztünk volna, meg ne csodáltuk volna a kazettás mennyezetet, pápák arcképcsarnokát, mozaikok varázsát.
Következett a még hátralévő, két, nagy bazilika:
Santa Maria Maggiore bazilika – hosszabb szabadidő, amikor mindenki a saját tempójában átnézhette az előre elmondott dolgokat, majd vásárolhatott, ehetett.
Lateráni Szent János bazilika: Ismét németekbe botlottunk. De már rutinosan kezeltük a helyzetet, meg tudtuk nézni a templomot így is.
Terminiről tömött busszal mentünk a vacsora helyszínére. Baffetto 2-ban pizzáztunk. Még a szokásos dömping előtt érkeztünk, így gyors és szakszerű kiszolgálásban volt részünk.
Vacsora után „Roma by night”, vagyis a város esti fényeiben gyönyörködtünk. Elsőként a lenyugvó naptól rózsaszínre festett Chiesa Nuova hatalmas homlokzatában gyönyörködtünk, majd utunk az Angyalvár felé folytatódott. Az angyalos hídon Vivaldit játszó hegedűs lenyűgözte a komolyzenét szinte soha nem halló fiatalokat.
Via del Conciliazione impozáns felvezetőt adott a Szent Péter bazilikához.
Mennyivel másabb tér fogadott minket, mint kedden a zsúfolásig megtelt utcák és terek. Most szinte kihaltnak látszott. Volt alkalmunk egészen közel menni a Szent Péter bazilikához és csendben eltölteni úgy pár percet, hogy nem kellett foglalkoznunk semmiféle külső körülménnyel. Miközben alkonyodott és egyre besötétedett, sorra kapcsolták fel a díszvilágítás fényeit. Amikor elhagyni készültünk a teret, már szinte teljesen sötét volt, így elköszönve teljes pompájában láttuk ragyogni.
A Colosseumot már szintén láthattuk természetes fényében, de most, sejtelmes fény-árnyékban, kadmiumsárga megvilágítással egészen szép látványt nyújtott.
Mire a vonat kiért a tengerparti végállomáshoz, a privát busz már várt bennünket, így a fárasztó nap végén könnyű volt bejutnunk a szállásra. Közös esti imával zártuk a napot.
5. nap (péntek)
8 órakor kaptuk a reggelit, majd útnak indultunk, hogy a katakombák világával is megismerkedjünk. Sajnos a buszközlekedés eléggé kedvezőtlen volt. Már az elinduláskor alig akart jönni egy is, ami bevitt minket a vonatig. Majd a Circus Maximus-nál kellett két buszról is reménytelenül lemondanunk, mert úgy tele voltak, mintha csak mi szálltuk volna meg azokat. Így inkább elmentünk a Colosseumig, hogy ott, a 118-as végállomásánál, talán több szerencsénk lesz. Így is történt, hamarosan megérkezett és fel tudtunk szállni.
Miután megvettük a jegyeket, pár perc technikai szünet után körbevezettek bennünket az első századok rejtett világában. Lengyel idegenvezetőnk igyekezett mindenben segítségünkre lenni.
A tárlatvezetés végén katakombai körülmények között vehettünk részt a szentmisén.
A felszínre visszatérve ismét mellbevágott bennünket a 35 fok feletti forróság. Gyors falatozás után elindultunk, hogy a Szent Tarzíciusz szobornál közös fényképpel örökítsük meg ottlétünk emlékeit és kérjük védőszentünk közbenjárását.
A Quo Vadis Domine templomban az üldözött Egyház újabb mementójából nyerhettünk megerősítést a tanúságtevő életre.
Buszra szállva hamar a Szent János kapunál találtuk magunkat, ahol pizza és fagyi csillapította a korgó gyomrokat. Közben az időjárás is segített, hogy ki ne dőljünk: befelhősödött. Majd vonatra szálltunk, hogy visszatérjünk a szállásra. Az utazási idő valószínű, hogy azért tűnt olyan rövidnek, mert közben énekeltünk saját- és utastársaink örömére.
Gyors ráhangolódás után, esőcseppek kíséretében kimentünk a strandra. Némelyek megfutamodtak, félve attól, hogy megáznak, de a mi csapatunk tántoríthatatlan volt. Az eső hamar elállt és víg játék, felhőtlen szórakozás, izgalmas kagylókeresés várt ránk.
18 órától visszamentünk a kemping területére, hogy nekiálljunk összepakolni, takarítani, hogy másnap idejében útra kelhessünk.
19.30-ra volt vacsora foglalásunk, így egy jó kis estébe nyúló program várt még ránk.
21 óra után a szállásnál élőzenés este kísérte készületünket, pakolásunkat. Néhányan nehezen fogadták, hogy éjfélben abba kellett hagyni a játékot és beszélgetést, de még nem számoltak azzal, hogy így is nehéz lesz felkelni a korai induláshoz.
6. nap (szombat)
Korán reggel kellett kelni, hogy a tervezett 5 órai indulást tartani tudjuk. Fáradt, álmos tekintetekkel néztünk egymásra. Fárasztó, de élménydús napok után vagyunk. A bungalókat rendben, szépen kitakarítva, ágyneműket lehuzatolva hagytuk magunk után. Van, akitől ez az egyszerű feladat is komoly teljesítmény, mert életében először csinált ilyent.
József atyával gyorsan átnéztük a körletet, majd elkezdtük utunkat.
Pár óra után, sajnos, az autópálya is bedugult, így lassan haladtunk. De közös zsolozsma, játék és beszélgetés lefoglalt minket.
A Néri Szent Fülöpről szóló kisfilm második részét is megnéztük, majd nekiálltuk felélni a megmaradt élelmiszereket.
Miközben sorra hagytuk magunk mögött a kilométereket, jó hangulatú „retro-estet” rendeztünk, meghallgattuk egymás élménybeszámolóját és énekkel vidítottuk egymást.
Az előre megadott leszállási pontokhoz érve már vártak bennünket a szülők és hozzátartozók. Jó volt látni, hogy amekkora örömmel elengedték a fiatalokat Rómába, legalább akkora szeretettel várták is őket haza.
Leszállva egymástól is búcsút vettünk, bízva abban, hogy a szolgálat lelkülete továbbra is összeköt bennünket!
Hálásan köszönöm a Szombathelyi Egyházmegyének, hogy lehetővé tette számunkra ezt a zarándoklatot! Köszönöm a szülőknek a bizalmat, hogy ránk bízták gyermekeiket erre a pár napra! Köszönjük a plébániáknak, plébánosoknak, hogy hozzásegítették a fiúkat ehhez az úthoz, meghálálva nekik évek óta tartó szolgálatukat! Köszönjük Gombos Tibor Bálint atyának, hogy segítségünkre volt a szervezésben, koordinálásban, megosztotta velünk korábbi évek tapasztalatait! És köszönöm Kovács József atyának, hogy számos teendője mellett elkísért bennünket utunkra, segített a felügyeletben, jelenlétével üdítően hatott mindnyájunkra!
És akkor további vélemények, élmények, érzések a találkozóról.
1.
„Utazásunk elején kicsit féltünk milyen lesz a társaság, de a hét végéhez közeledve fokozatosan egyre jobban megismertük egymást. Öröm volt eltölteni azokkal a ministráns társainkkal egy hetet, akikkel ugyanazt a szolgálatot végezzük elszórtan egyházmegyénkben, kisebb illetve nagyobb templomokban. Számomra a legszebb élmény, hogy láthattuk a Szentatyát Ferenc pápát élőben, valamint a Szent Péter Bazilika külső-belső illetve éjszakai szépségét. Gyönyörű volt látni azokat a történelmi emlékeket pl.: Colosseum, Forum Romanum, Trevi kút amelyekkel könyvekben és tanórák keretein belül is találkozhatott az ember. Hazatérve azt kell mondanunk, hogy Róma méltó az Örök Város elnevezésre.
Köszönjük a lehetőséget az egyházmegyének, a plébániáknak valamint az atyák szervezését és köszönet minden ministránsnak akikkel egy vidám, szép hetet tölthettünk!”
/Horváth Tamás, Székesegyház/
2.
„számomra a legnagyobb élmény az volt, hogy Szent II. János Pál pápa sírjához eljuthattam és imádkozhattam is ott. Valamint a péntek délutáni fürdés a csöpögő esőben” /Szajkó Péter, Oladi Plébánia/
3.
„Köszönöm a sok élményt amit kaptam. Legnagyobb élményem a borzalmasan jó hangulat. Minden nagyon tetszett, de kiemelném a Pantheon épületét és a közös magyar misét.” /Szabó Kristóf, Szécsiszigeti Plébánia/
4.
„A rengeteg élmény közül talán a kedden tartott közös szentmisénk érintett meg leginkább, amikor a Vatikánon belül, a Szent Anna-templomban tartott misét János atya és József atya. Továbbá hatalmas erővel töltött el, hogy imádkozhattam Szent II. János Pál pápa sírjánál a családomért, szeretetteimért és hivatásomért.” /Vigh Balázs, Mária Magdolna Plébánia, Zalaegerszeg/
5.
„Az én legnagyobb élményem a zarándoklat során a magyar mise volt. Kevés olyan alkalom van ahol ennyi fiatallal együtt szentmisén vehetünk részt, pláne külföldön.” /Pácsonyi Péter, Csesztregi plébánia/
6.
„Nekem hazafelé sokféle gondolat járt a fejemben, ezek közül ami legfőképpen hogy láthattam élőben a pápát, hiszen nem mindenkinek adódik meg ez a lehetőség. Ezen kívül még az eltöltött néhány nap, ami alatt elég sok mindent néztünk meg a városban, ami egyszerűen felfoghatatlan, hogy mennyi látnivaló van Rómában. Nekem ami legjobban tetszett a Szent Péter tér volt. Így már egy hét után azt kell hogy mondjam milyen szerencsés voltam, hogy ilyen sok kedves emberrel zarándokoltam egy helyen. Ezután az élmény után, még több szeretettel és készséggel fogok ministrálni a templomban.
/Kovács Márton, Felsőszölnöki Plébánia/
”
