Boldog Brenner Jánosról Szabadkán a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központban
2018. október 4-én 19 órai kezdettel „Az Istent szeretőknek minden a javukra válik” (Róm 8, 28) címmel szerveztek előadást és beszélgetést Boldog Brenner János életútjáról a szabadkai székhelyű Vajdasági Képző-, Kutató- és Kulturális Központban.
A szabadkai székhelyű Vajdasági Képző-, Kutató- és Kulturális Központ (VM4K) tavaly novemberben ünnepélyes keretek között került átadásra. A két világháború között épült, műemlékvédelem alatt álló, a magyar kormány támogatásával felújított épületben már egy éve magyar nyelvű felsőfokú képzések folynak, partnerségben magyarországi egyetemekkel. Rendezvényeket 2018 áprilisa óta szerveznek és arra törekednek, hogy szerteágazó és szakmai elvárásoknak is megfelelő, ugyanakkor különböző korosztályokat megszólító programokat szervezzenek. A hely a határon túli közösségek megerősödésének, a Kárpát-medencei egység lehetőségét szolgálja. Ez év szeptemberétől minden csütörtökön este „Európa és mi sorozat” címmel több olyan előadást terveztek, amelyek középpontjában a vallás és a történelem áll.
2018. október 4-én 19 órai kezdettel „Az Istent szeretőknek minden a javukra válik” (Róm 8, 28) címmel szerveztek előadást és beszélgetést Boldog Brenner János életútjáról, arról az isteni szeretet-megnyilvánulásról, mely az 1956-os forradalom leverését követő Kádár-rendszerben fényként tündökölt a szeretetre és segítségre vágyó, szenvedő emberek számára. Az est vendége, főszereplője Brenner József ny. ált. püspöki helynök, Vasvár-Szombathelyi Káptalan nagyprépostja, a Veszprémi Érseki Szeminárium spirituálisa volt. Beszélgetőpartnere és az est moderátora, a szabadkai származású Horváth Árpád jezsuita szerzetes, a budapesti Jézus Szíve Jezsuita Templom igazgatója, és A Szív jezsuita magazin főszerkesztője volt.
A rendezvények házigazdája köszöntésében felemlítette, hogy Szent Pál apostol rómaiakhoz írt levelében arról ír, hogy az Istent szeretőknek minden a javukra válik, majd pár sorral lejjebb az Isten elválaszthatatlan szeretetéről beszél. Sokszor oly nehéz értelmezni és felfogni a Szentírás mély igazságokat tartalmazó sorait, azonban ha visszatekintünk egy-egy ember földi életútjára, megtapasztalhatjuk az isteni szeretet megnyilvánulását, megérthetjük a Biblia sorainak valóságát.
Horváth Árpád jezsuita atya bevezetőjében fölvázolta azokat a témákat, amelyekről a boldoggá avatott testvérét, József atyát szeretné faggatni: honnan és milyen környezetből indulnak el a szentek? miben más az életük? hogyan viszonyulnak az emberekhez? ill. konkrétan Boldog Brenner János milyen életet élt és hogyan vált szentté? Az est folyamán szó esett keresztény hitről, a szeretetről, valamint Boldog Brenner János életéről, vértanúságáról és példamutatásáról. Többet megtudhattunk a Brenner családról. József atya elmesélte, hogy János testvére vidám, mosolygós, igazi gyermek volt. Minden érdekelte, kiváló eredménnyel folytatta tanulmányait – a történelem okozta változások miatt – több helyen. Bátyjához, Lászlóhoz hasonlóan ciszterci szerzetes szeretett volna lenni, ideiglenes fogadalmakor az Anasztáz nevet kapta. A szerzetesrendek feloszlatása, majd a szombathelyi papi szeminárium megszüntetése után a Győri Hittudományi Főiskolán folytatta teológiai tanulmányait.. Ez időben mindhárom testvér itt tanult és minden második évben papszentelést ünnepeltek a Brenner családban. Kovács Sándor püspök szentelte pappá 1955. június 19-én a Szombathelyi Székesegyházban, majd Rábakethelyen (ma Szentgotthárd egyik kerülete) lett káplán egy kiváló, tudós plébános, Kozma Ferenc mellett. János atya jószívűsége, szolgálatkészsége, a fiatalok és kisgyermekek iránti tisztelete és rajongása példaértékű volt. A kommunista hatalom rossz szemmel nézte működését, különösen is a fiatalokkal való foglalkozást, az ifjúság nevelését. Ez volt a „bűne”. József atya részletezte a vértanúsághoz vezető eseményeket, vértanúságát, amelyekről a rendszerváltásig nem lehetett beszélni.
Horváth Árpád atyától hallottuk azt is, - a beszélgetést vezető ritkaságnak vélte - hogy egy olyan ember, akit hivatalosan szentként tisztelnek, vannak még közeli hozzátartozói, és még élő testvére tud tanúságot tenni. Brenner atya a kérdést még továbbvitte: még nagyobb ritkaság és nem tud olyan esetről, ahol a 3 papi hivatást választó testvérek közül az egyik, még gyerekkorúkról tud mesélni. József atya nyomatékosította, hogy boldoggá lett bátyja ugyanolyan hús-vér ember volt, mint a jelenlevők, és a szentekről is így kell gondolkodni. A papi hivatást firtató kérdésre Brenner atya azt válaszolta: „A hivatásnak nincs története, ezt csak úgy megérzi az ember.” Horváth Árpád jezsuita atya arról is kérdezte a vértanú pap testvérét, hogy mit gondol, kinek, ill. minek a védőszentje lehet Boldog Brenner János. Erre a felvetésre Brenner József atya azt felelte, hogy a fiataloké és az Oltáriszentségé (meggyilkolása idején a fiatal pap nyakába akasztott Oltáriszentséget akarta elvinni a beteghez és végig kezével védte). A vetítéssel zajló előadás és beszélgetés végén a termet zsúfolásig megtöltő és feszülten figyelő hallgatóságból többen még további részletekre kérdeztek rá és az emberi tragédia családon belüli feldolgozhatóságára voltak kíváncsiak.
Befejezésként a jezsuita atya kérésére, József atya vezetésével, közös imával (módosítva a Brenner János boldoggá avatásáért született könyörgést) ért véget a csaknem 2 órás rendezvény, és a bevezetőben feltett kérdésekre minden jelenlevő kimerítő választ kapott. Emlékül minden jelenlevő szentképet kapott József atyától, ill. többeknek DVD és könyv is jutott.
A program megkezdése előtt TV és rádióinterjút adott Brenner József atya, s végén a Mária rádió munkatársaival folytatott beszélgetést.
Szabadka Szerbiában, a Vajdaság északi észén, az Észak-Bácskai körzetben a Vajdaság második legnépesebb városa, kb. 100 ezer lakossal. Vajdasági magyarok és horvátok, valamint bunyevácok szellemi, kulturális és politikai szervezeteinek központja, számos nemzetiségi nyelven működő közép- és felsőfokú oktatási intézménnyel. A szabadkaiak többsége (mintegy 70%) római katolikus. A város a Szabadkai Egyházmegye püspöki székhelye. Mária Terézia 1779-ben szabad királyi várossá nyilvánította (és ekkortól Maria Theresiapolisnak nevezték), ami erőteljes fejlődéshez segítette a települést. 1920. június 4-én elszakították a történelmi Magyarországtól és az akkori Szerb-Horvát-Szlovén Királyság része lett. A városban a magyar szecesszió nagyszerű építményeit lehet megcsodálni: legreprezentatívabb épülete a városháza, a szabadkai zsinagóga és a Raichle-palota.
Szöveg és fotó: Dr. Pácz Miklós
