Mozart: Requiem című műve csendült fel a Székesegyházban
2018. október 12-én Mozart: Requiem című műve csendült fel a szombathelyi Székesegyházban. A Savaria Szimfonikus Zenekar a Nemzeti Énekkarral közösen adta elő a népszerű osztrák zeneszerző páratlan művét, Thomas Kornél vezényletével. Perger Gyula, a Szily János Egyházmegyei Gyűjtemény és Látogatóközpont igazgatójának köszöntőjét közöljük.
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Főtisztelendő Püspök Úr, Helynök Úr, Tisztelt Polgármester Úr, kedves vendégeink!
Szeretettel köszöntöm Önöket a Martinus Exclusive koncertsorozat e mai különleges alkalmán, amelyen a zeneirodalom egyik legismertebb és sokak számára legnépszerűbb oratórikus művét Wolfgang Amadeus Mozart Requiemjét hallhatjuk itt, a Székesegyházban.
Székesegyházi káplán korom 2001 óta nagy vágyam volt, hogy a Székesegyházban felcsendüljön Mozart Requiemje. Köszönöm dr. Székely János püspök atyának és Császár István helynök úrnak, hogy ebben a szándékomban támogattak. Köszönöm Kiss Barnának, a Savaria Szimfonikus Zenekar igazgatójának, valamint Lakner Bognár András egyházmegyei zene igazgató úrnak, hogy segítségemre voltak abban, hogy ez az álom a mai estén valóság legyen itt a szombathelyi Székesegyházban.
Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm az előadókat, elsőként az énekes szólistákat: Szemere Zita szoprán, Bakos Kornélia alt, Szappanos Tibor tenor és Hámori Szabolcs basszus-énekeseket. Szeretettel köszöntöm a Nemzeti Énekkar énekeseit, Somos Csaba karigazgatót, a Savaria Szimfonikus Zenekar művészeit és igazgatóját, Kiss Barnát. Végül pedig megkülönböztetett tisztelettel és szeretettel köszöntöm Thomas Kornélt, a ma esti hangverseny karmesterét.
Kérem, engedjék meg, hogy bevezetőül néhány mondatban ismertessem a darab keletkezési körülményeit.
Wolfgang Amadeus Mozart Requiemje az egyik legkülönlegesebb klasszikus mű, keletkezéséhez számos legenda fűződik.
1791-ben a Varázsfuvola munkái közben egy talpig feketébe öltözött idegen kereste fel Mozartot. Levelet adott át, melyben egy titokzatos megbízó Requiem-gyászmise megírására kéri fel őt - titoktartás feltételével. A kimerült és betegeskedő zeneszerző úgy érzi: saját halotti miséjét írja meg.
Wolfgang Amadeus Mozart (1756-1791) halála óta rengeteg legenda kering arról, hogy ki is volt az a titokzatos idegen, aki Requiem komponálásával bízta meg a zeneszerzőt. Mint utóbb kiderült: a magát zeneszerzőnek kiadó Franz von Walsegg gróf volt a levél írója, aki más tollával ékeskedve akart Requiemet kiadni, és aki még 30 évvel a mű keletkezése után is szerzői követelésekkel lépett fel.
Mozartra igen nagy hatással volt a megbízás titokzatossága. Miközben két határidős művén, a Varázsfuvolán, valamint a Titus című operán feszített tempóban dolgozott, állandó fejfájással és rosszullétekkel is küszködött. E rosszullétek között gondolatai folyton a Requiem körül forogtak. Balsejtelmek és halálfélelem közepette "felülről jövő intés"-nek vette, hogy a saját gyászmiséjét fogja megírni.
Nem sokkal halála előtt, 1791. szeptember 7-én az alábbiakat írta egy ismerősének: "A fejem zavart, számolok a végzettel, s annak az Ismeretlennek a képe állandóan szemem előtt lebeg. Folytonosan magam előtt látom, amint kér, sürget és türelmetlenül követeli a munkát. S én folytatom, mert a komponálás kevésbé fáraszt, mint a pihenés. Egyébként nincs mitől rettegnem. Érzem abból, amit állapotom megmond világosan: ütött az órám. Meg kell halnom, itt a vég, mielőtt igazán örülhettem volna képességeimnek. Pedig az élet oly szép volt, a pályám oly sok boldogságot ígért, mikor elindultam! De hát a végzetén senki sem tud változtatni, bele kell törődni a Gondviselés akaratába... Be kell hát fejeznem halotti énekemet - nem szabad, hogy befejezetlenül hagyjam."
Ennek ellenére mégis befejezetlenül hagyta. "Lacrymosa dies illa, qua resurget ex favilla, judicandus homo reus..." ("Könnyel árad ama nagy nap, hamvukból ha feltámadnak a bűnösök és számot adnak...") A legenda szerint eddig jutott Mozart a Requiem komponálásában melyet tanítványa, Franz Xaver Süssmayr fejezett be. Ma már a zenetudósok többsége egyetért abban, hogy Mozart a hátralévő tételek főbb témáit, dallam és harmóniavázlatait is elkészítette és meghagyta Süssmayrnak, hogyan egészítse ki azokat. Mozart halálának oka a mai napig vitatott a tudósok között. Abban azonban egyetértenek, hogy a híres Amadeus filmben népszerűsített mítosz- mely szerint Antonio Salieri a császári udvari zeneszerző mérgezte volna meg őt, féltékenységből- nem fedi a valóságot.
Mozart utolsó este feleségének, Constanze-nak legfiatalabb húga Sophie társaságában, szinte eszméletét vesztve még mindig a Requiemről fantáziált. December 5-én, éjjel 1 óra előtt halt meg. Mozart temetéséről különböző feltevések vannak, melyekhez szintén számos legenda kapcsolódik. A történelmi tények szerint azonban II. József császár rendelete alapján, a halottak temetését a lehető leghamarabb, minden ünnepélyesség nélkül kellett végezni: a holttestet a beszentelés után egy külvárosi temetőbe szállítva. Így Mozart temetésére is már másnap december 6-án sor került. Mozart testét a bécsi Stephansdom-nál ravatalozták fel, majd innen szállították a St. Marx nevű külváros temetőjébe. Mozart testét jelöletlen tömegsírba helyezték, zenéje azonban továbbra is él.
