Elkezdődött a szombathelyi Püspöki Palota Szent Pál termében lévő festmények restaurálása
2018. november 6-án megkezdődött a Püspöki Palota egyik legszebb termében lévő festmények felújítása. Dr. Perger Gyula, a Szily János Egyházmegyei Gyűjtemény és Látogatóközpont igazgatója tájékoztatását olvashatják.
Az 1777-ben Mária-Terézia által alapított Szombathelyi Egyházmegye élére Szily János került első püspökként. A középkori vártemplom közelében építette meg 1778-1783 között püspöki székhelyét. Az épületet Hefele Menyhért építette, akit Szily hívott meg Szombathelyre. Az építés ideje alatt Szily folyamatosan tárgyal két művésszel, akik a belső díszítést voltak hivatottak elkészíteni. Franz Anton Maulbertsch a díszterem dekorációját, míg Stefan Dorffmaister a Szent Pál terem pannóit és a Sala Terrena freskóit tervezi.
Szily János nagyformátumú egyházi személyiség volt. Méltó tagja a magyar katolikus megújhodás nagy triumvirátusának (Padányi Bíró Márton, Esterházy Károly). Élesen szemben állva a korszakváltás felvilágosodásával és a jozefinista törekvésekkel.
A katolikus egyház története során tudatosan használta fel a művészet társadalomformáló erejét. Az évszázadok alatt az egyháznak mindenre volt válasza, és ebben a művészet jelentősen segítette őt. Szily János már győri őrkanonok korában felismerte ezt, és tudatosan kereste a korszak Magyarországon dolgozó jelentős művészeit.
II. József egyházellenes intézkedései jelentősen csökkentették az osztrák művészek lehetőségeit hazájukban. A királyságon belül csak Magyarországon számíthattak munkalehetőségre, művészeti feladatokra. Azonban a „kalapos király” rendeletei a Magyar Katolikus Egyház identitását nagymértékben támadta és csökkentette. Szily János megyéspüspök az ellenállás legnagyobb személye lett, annyira, hogy a császár még Bécsből is kiutasította. Azt, hogy Szily számára ebben a történelmi helyzetben mit jelentett, ha aktuális mondanivalójú képzőművészeti alkotásokkal vetette körül magát, s hogy mennyire összefüggnek megrendelőjük életútjának egy-egy szakaszával, legjobban szemlélteti a Szent Pál terem festménysorozata.
Grampi nuncius írja 1780-ban Szilynek: „Erősítsük meg magunkat Szent Pál példájának és tanításának szellemében és ne legyünk méltatlan utódai ama lelkeknek.” Ezután Szily János beadványokkal próbálta a császárt rendeletei visszavonására bírni, majd 1782-ben lezajlott a császár és a püspök bécsi összeütközése, később pedig Szily teljes visszavonulása. Ez év végén köti meg a szerződést Dorrfmaister Istvánnal a palota egyik emeleti termének festészeti díszéről, melynek hat, Szent Pál életéből jelenetet kell ábrázolnia, köztük Szent Pál megpróbáltatásait. Minden bizonnyal a nuncius levele inspirálta a püspököt arra, miszerint Szent Pál históriájának megfestésével állítson példát maga elé. Ha a pannó sorozat első darabjára tekintett, ahol Szent Pál igaztalan váddal áll Agrippa király előtt, párhuzamot vonhatott Pál története és saját életútja, vagy az általa pártfogolt ügy állása között.
Ha Dorffmaister életútjára tekintünk, annak korai szakasza homályba vész. A művész születési évéről és helyéről nincsenek biztos adatok. Sopronban kelt halotti anyakönyvi adatából kiindulva emlegetik, az 1729-es vagy a festő ritka életkort is tartalmazó szignójából következtetve az 1741-et. Születési helyként Bécs adódna, ahol az akadémiai vizsgáztatás szerint 1754-ben lakott. A kiterjedt család számos tagjáról tudott, hogy a császárváros Spittelberger nevű kerületében volt otthona. A festő 1751-58 között végezte az akadémiát Paul Troger és Sambach irányítása alatt. Az ötvenes években elképzelhető, hogy Maulbertsch segédeként dolgozott. Korai festményei a festőzseni hatása alatt állnak. 1760-ban költözik Sopronba, gondosan ügyelve a császárváros közelségére és a német nyelvterületre. Itt lakott egészen 1797-ben bekövetkezett haláláig. Két házasságából 9 gyermek született és hárman folytatták apjuk mesterségét. Állandó pénzzavarral küszködött, hitelezői még halála után is zaklatták özvegyét. Írásos dokumentáció életéről nagyon csekély, és jellemzően Szily püspökkel folytatott levelezése maradt fenn. Megrendelőinek köre a társadalom minden rétegéből került ki, főpapok, főurak, rendházak, egyszerű polgárok és plébániák. Működésének területe főkét a Dunántúl és azon belül is Győr-Sopron, Vas és Baranya és Zala megye. Hatalmas mennyiségű alkotását segédek közreműködésével végezte, igénybe vette fiai szolgálatát is. Végrendeletében megemlíti István József és István József Pál nevű fiait, akik apjuk műhelyét vitték tovább és fejezték be félbehagyott alkotásait.
A festmények ikonográfiája, műleírása
Megfigyelhető, hogy a festmények nincsenek kronológiai sorrendben. A hat darab nem időrendi sorrendben követi a szent életét és a cselekményeket. Amennyiben a díszterem irányából kezdjük meg a festmények leírását, akkor a sarokképpel, (képekkel) kell kezdeni. A festmény témája „Beszéd az Aeropagon”.
Szent Pál Jeruzsálemben, harmadik térítő útján, annak ellenére, hogy figyelmeztették, ellenséges zsidók heccelésére, az Antoniai vár primi-pilusa lefogatta Pált. Ő római polgárságára hivatkozva védekezett és a tribunus a helytartóhoz szállította. Két esztendő után az új helytartó Festus rendezni akarta az ügyet. Heródes utolsó utóda bevonásával próbálta Pál szerepét tisztázni. Ezt a tárgyalást jeleníti meg a következő festmény az ajtó és a cserépkályha közötti falon. Pál, Heródes, Agrippa, Berenice és Festus helytartó előtt. Szokványos kompozíció, a főalakok a kép középmezőjében helyezkednek el, oldal és hátul több csoportban repossoir figurák, a hatalmas belső teret boltozatos, párkányos, oszlopos építmények töltik ki.
A következő festmény Pál máltai hajótörését ábrázolja. A partot érés perceit jeleníti meg a kép, rendkívül erőteljes feldolgozással.
A következő festmény Pál legnagyobb teljesítményének cselekményét ábrázolja – a fekete mágiák könyveinek égetését, majd Pál milétoszi búcsúja látható a következő helyen. Megható mondatokkal búcsúzik a presbiterektől, hiszen tudja, hogy többé nem találkoznak.
A falszegmens két festményt ábrázol. Az ablaktól jobbra a kígyómarást – Pált hajótörése után a máltaiak szeretettel fogadják, nagy tűz mellett melegszik fel hajótörött társaival együtt. A tűz mellett melegedve kígyó marja meg a szentet. A körülállók gyilkosnak hiszik, hiszen a hajótörést túlélte, és egy kígyó végez vele? Lukács érzékletesen írja le a döbbenetet, Dorffmaister hasonlóan drámaian festi meg a cselekményt.
Az utolsó kép Pál és Barnabás csodája Listrában. Pál csodával kezdi működését – a bénát fölállítja. A város lakói Zeusznak és Hermésznek hiszik és istenként tisztelik őket. A két utazó indulattal utasítja vissza a „kitüntetést”.
Festmények tisztítása
Az olajfestményeket évszázadokon át lakkbevonattal védték a napsugárzás káros hatásától. A lakkrétegek, lévén általában szerves alapúak, fény hatására barnultak, sárgultak, oxidálódtak. Hogy a festmények visszanyerjék eredeti színintenzitásukat, a meglévő rétegeket újra és újra lakkozták. Ezen rétegek ismét sötétedtek, átlátszhatatlan burkot képezve a festmény felületén. Az olajképek tisztításának elsődleges célja ezen rétegek eltávolítása és ezáltal leérjünk az autentikus pigment rétegekig. Ha a festmény megsérült, akkor általában javították, foltozták és belefestettek. Ezen javítások felderítése és eltávolítása szintén elsődleges szempont. Az eltávolítandó lakkréteg(ek) és az átfestések letisztítása mindig oldószerrel történik, kémiai úton.
A képek felületén végzett tisztítópróbák egyértelműsítik, miszerint a festményeket csak egyetlen lakkréteg fedi, a képeket nem festették át. Ezáltal esztétikájuk nem csorbult. Egyedüli felületi védelmet kaptak.
Fenti állítás hitelességét az elvégzett fototechnikai vizsgálatok igazolják.
A tervezett restaurálás, jelesül a festmények tisztítása és felületi konzerválása az elméleti és gyakorlati kutatási eredmények alapján történik. A tisztító ablakok megléte bizonyítja a mostani tisztítás szükségességét és hatékonyságát.
Valószínűsíthető, hogy a tervnek megfelelő helyreállítás meghozza a várt eredményt, a festmények szakszerű megvédését és bemutatását. A kezelések végeredménye egy új minőségi kategória a restaurált festmények, amelyek anyagukban megőrzöttek, történetiségükben hitelesek, esztétikai megjelenésükben zavartalanok, ugyanakkor magukon viselik a restaurátor által hozzáadott művészi értékeket.
A Szombathelyi Egyházmegye a munkálatokkal Tarr György restaurátor művész, műemlék-restaurátor szakértőt bízta meg.
