"MIKOR MEGYEK GALÍCIA FELÉ..." - Megemlékezés I. világháborús hősökről
November 11-én Hagyárosböröndön is megemlékeztek az I. világháborúban elesett katonákról.
"Mikor megyek Galícia felé, még a fák is sírnak, rezgő nyárfa hullatja levelét, az is engem sirat.Sirass, sirass, rezgő nyárfa, hajolj le a babám vállára! Súgd meg néki, bele a fülébe, fáj, fáj, fáj a szívem érted, babám, fáj, fáj, fáj a szívem érted." /Katonanóta 1915-ből/
Éppen most van 100 esztendeje annak, hogy 1918 novemberében véget ért az első világháború, mely Európa nagy részét is lángba borította. Ez a nagy világégés Magyarországnak is hatalmas veszteségeket okozott, mind emberáldozatban, mind területben, hiszen ennek lett a következménye a szégyenletes trianoni békediktátum is. November 11-én, vasárnap a hagyárosböröndi templomban a Farkas László plébános által tartott szentmise végén rövid megemlékezés és imádság hangzott el azokért a katonákért, akik a mi két községünkből harcoltak és haltak hősi halált a frontokon. Hagyárosról – mely akkor még külön falunak számított – az alábbiak: Györe János, Kerkai Károly, Orbán Gergely, Orbán Gyula, Simonics József. - Börönd községből: Boncz Lajos, Boncz Gyula, Boncz Péter, Laposa Lajos, Lőrinc István, Lukács Gyula, Lukács Kálmán, Németh Ferenc, Németh István, Simon Gyula I., Simon Vendel, Simon Gyula II.
Hős katonáink találják meg lelkük nyugalmát, ott lent az ismeretlen sírban és a mi szívünkben.
