Adventi lelkigyakorlat Zalaegerszegen Székely János megyéspüspökkel
2018. november 30.-december 2. között adventi lelkigyakorlatot tartott Zalaegerszegen a Mária Magdolna-templomban dr. Székely János megyéspüspök. A beszámolóban visszahallgathatók a lelkigyakorlatos szentbeszédek.
November 30. – 1. elmélkedés
Az első elmélkedés során Székely János kiemelte: Adventkor tele vannak az utcák világítással, az üzletek árukkal. Sok a külső csillogás, de vajon csillog-e az emberek szíve? Ragyognak-e a családjaink? Lesz-e igazi ünnepünk? – tette fel a kérdést Székely János. Igazi ünnepe csak azoknak a családoknak lesz, akiknek a szíve ragyog. Akik túllátnak a horizonton, akik meglátják az ünnep igazi lényegét. Karácsony nem az ajándékok ünnepe, nem az emberi szeretet ünnepe. Karácsony Isten szeretetének ünnepe, aki úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta érte, hogy magához ölelje a Földet, betöltse a szívünket. Igazi ünnepe annak van aki ezt a nagy ajándékot meglátja.
A hajnali szentmiséken három személy vezeti a híveket a karácsony felé vezető úton, emelte ki Székely János: Izajás, Keresztelő Szent János, és a Szűzanya. Az első napon Izajás prófétát állította a hívek elé, mint aki a hit és a remény embere volt, az Ószövetség evangelistája, aki segít, hogy túllássunk a horizonton. Izajás elre látta a Messiást, erről prédikált, ezt hirdette. Az igaz hit védelmezője volt. Megvan-e bennünk a hit, hol van az életünk súlypontja? – tette fel a kérdést a megyéspüspök. Sokan vannak akik azt mondják: hiszek a túlvilágban, mégis olyan dolgokért küzdenek amik evilágiak. Tudunk-e túllátni a horizonton? Keresztény hitünk arra tanít, hogy ez a világ Isten teremténye: nem volt mindig és nem is lesz mindig. Ez egy múlandó világ. Istent nem érdeklik a házak, az autók, a technikai csodák, mert nem ez az életünk lényege. Az marad meg, amit ajándékká, szeretetté tettünk, az önzetlen jótetteink. Az tud belépni Isten világába halála után, aki itt a Földön megtanult szeretni, ajándékká tette magát.
A szentbeszéd meghallgatható itt.
December 1. – 2. elmélkedés
A szombati napon Keresztelő Szent Jánost állította a megyéspüspök a hívek elé példaként, aki az útkészítés, a bűnbánattartás prófétája a Bibliában. János példáját követve nekünk is utat kell készítenünk a Messiásnak: a szívünkben, a családunkban, bűnbánatot tartani, elhordani az akadályokat. Sokan nem szeretnek a bűnbánatról hallani, tehernek érzik, emelte ki Székely János. A mai nyugati világ tagadja gyakran a bűnt, azt mondja, nem létezik. De ahogy tagadja a nyugati világ a rosszat, lassan elveszíti a jót, amihez képest bármit rossznak mondhatnánk. Ha az ember tagadja a rosszat, akkor egy idő múlva miden összekeveredik: lehetetlenné válik az út a rosszból a jóba, az újjászületés, a megtisztulás. A nyugati világ elvesztette a megtisztulás lehetőségének hatalmas örömét, az újjászületés csodáját, a megtisztulást, a gyógyulást, megbocsátást. Ha az ember tudja, hogy van bocsánat, akkor nincs hiába a bánat. Akkor a bűneinkre van gyógyulás, van belőlük kiút. Van Üdvözítő aki felemel, van Atyai ház amely hazavár, Mennyei Atya aki kitárt karokkal vár haza. Amikor az Egyház bűnbánatról beszél akkor ez nem keserű üzenetet jelent, hanem Örömhír: a bűneinkből van kiút, van Üdvözítő. hangsúlyozta Székely János. Az ember küszködik a bűneivel. A Biblia tele van a bűnbocsánat utáni várakozással. És az irgalom, a bűnbocsánat meghirdetésének örömhírével. Erről szól az evangélium. Ennek jele, hogy Jézus egy asztalhoz ül a vámosokkal, bűnösökkel, az utolsókkal. Az Egyház arra hív, hogy őszintén nézzünk szembe az életünk sebeivel. Amíg valaki a sebeit takargatja, azok addig gennyesednek, nem gyógyulnak. Ha valaki feltárja azokat, Isten fényébe felemeli, akkor azok begyógyulnak. Lelki életünk egyik első fontos jele, hogy felismerjük életünk sötétségeit. Ha felismerem Isten fényeit, akkor az első dolog amit meglátok az a magam életének sötétségei. Ha szembenézek velük, engedem, hogy Isten gyógyítson, mondta Székely János.
A szentbeszéd meghallgatható itt.
December 2. – 3. elmélkedés
A vasárnapi elmélkedésben Székely János a Szűzanyát állította példaként a hívek elé. A Szűzanya emberileg semmi rendkívülit nem hajtott végre. De mégis a leghatalmasabbat cselekedte: egész lényével igent mondott az embernek. Isten évszázadokig kopogtatott az emberiség ajtaján, várva, hogy lesz-e valaki aki egész szívével igent mond neki. Ezt tette Mária, aki az igent mondás asszonya, mondta Székely János, aki az igent két szempontból igyekezett megvilágítani elmélkedésében.
Egyrészt a házastársi igen felől. A házasság egy nagy igennel, egy nagy döntéssel kezdődik. Ahhoz hasonló mintha két ember egy hófehér papírt aláír: nem tudják mi vár rájuk a közös életük során. Nagy elszántság ez, nagy odaadást kíván, mondta Székely János hozzátéve: a házastársi igen nem csak a másik embernek szól, hanem Istennek is. Mária igenje arra tanít, hogy kimondjuk életünk nagy igenjeit. Ezt a nagy igent nap mint nap kicsi igenekké kell alakítanunk, mondta Székely János.
Emellett a Szűzanya igenje megtanít minket úgy szenvedni ahogy ő szenvedett, emelte ki a megyéspüspök. Aki a keresztje miatt sokat panaszkodik, igyekszik a keresztjeit ledobni, de az igazi keresztjeinktől nem tudunk megszabadulni. Aki tudja a kereszteket bátran, emelt fővel hordozni, ha tudja a keresztet magunkhoz ölelni, akkor életünk terhei átalakulnak: igazi keresztek lesznek, Krisztushoz tesznek minket hasonlóvá, tartást adnak nekünk, mondta Székely János.
A szentbeszéd meghallgatható itt.
