A gondoskodó Isten - Karácsonyváró KÉSZ

A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének szombathelyi csoportja adventi karácsonyváró ünnepséggel zárta idei programsorát 2018. december 18-án, kedden este a premontrei gimnázium dísztermében.

Bevezetőként Császár János és Flier Edit hegedű-zongora duója csendült fel.

Händel-zenéje után dr. Martos Levente Balázs rövid elmélkedése hangzott el.

Balázs atya a karácsonyfa mellé készített lelki ajándékokról beszélt, amelyeket saját életében kapott. Két idézettel Isten gondoskodását, kegyelmének működését hangsúlyozta. Az elsőt még a KÉSZ Szombathelyi Csoportjának elnökeként kapta, s azóta is őrzi: „Amit az Úr reádbíz, azt ő csodálatosan kibontja, mert az Úr irgalmas.” Isten az, aki számunkra legfontosabb ajándékait kicsomagolja, életünkben valóra váltja. A másodikat nemrég a Kék Kereszt közösségben kapta. Ez a Kivonulás könyvéből való: „Az Úr harcol értetek – ti pedig maradjatok veszteg.” Nem a lustáknak, hanem az Istenben bízóknak szól az utóbbi mondat is: legszebb ajándékait Isten készíti az embereknek, akiknek vele kell együttműködniük, az ő harcait kell ámulva figyelniük és segíteniük.

Ezután a „Napsugarak” következtek: a Napsugár Közhasznú Egyesület által segített értelmi fogyatékos gyerekek és fiatalok mutattak be egy vasi betlehemest, majd egy zenés, verses karácsonyi összeállítást. Hihetetlen, milyen mélységgel ragadható meg e fiatalok szíve-lelke, ha olyan hozzáértő formálgatja őket, mint amilyen Fasching Zsuzsanna zeneterapeuta, az ELTE Savaria Egyetemi Központjának adjunktusa. Még a kemény tekintetű férfiak arca is meglágyult a fiatalok lelkes előadásán. Az együttmuzsikálás és éneklés örömén túl olyan versek is elhangzottak, mint Ady Kis karácsonyi éneke, valamint Dsida Jenő Hálaadás című költeménye.

Majd egy középkori himnuszt, valamint egy karácsonyi mesét osztott meg a jelenlévőkkel Rétfalvi Balázs és Horváth Sándor. Fasching Zsuzsa pedig a karácsonyi unoka-nagypapa történettel gondolkodtatta el a résztvevőket.

Befejezésül egy zongoraszóló következett Flier Edit előadásában: ez a Liszt-muzsika tette felszabadulttá az utolsóként még magába vonultan szemlélődő „Napsugarat” is.

Megtörtént az, hogy a nap meditációja – többszörösen is – testet öltött azok előtt, azok között, akik e keddi napon egy hosszú óra közös eltöltését választották: Isten csodálatosan kibontotta, amit egyikünkre vagy másikunkra bízott. Gondoskodását azok is átélhették, akiket ez közvetlenül nem érintett. Így vált az este áhítattá.