Keltsd életre a templomodat! – Wellner Emília, Simaság: Karácsonyi galambok
A Magyar Kurír meseíró-pályázatot hirdetett általános iskolások számára, hogy Berg Judit „A holló gyűrűje” című meseregénye nyomán keltsék életre a templomukban szereplő ábrázolásokat. A Szombathelyi Egyházmegyéből is számos pályamű érkezett.
December 24-én az egész falu ott volt az éjféli szentmisén.
Minden jól ment addig, amíg a mise végén a pap ki nem vonult a minisztránsokkal a sekrestyébe. Mert ekkor egy olyan dolog történt, amire senki sem számított: a templomban lévő három szobor, a Jézus, Mária, és Bűnbánó Magdolna szobrok életre keltek. Elmondták, hogy egy fura karácsonyi varázslat miatt elevenedtek meg. Az udvaron álló két király: Szent László és Szent István időnként bekukucskáltak a templomba, de aztán gyorsan visszamentek eredeti helyükre. Mária sorolta, hogy ha holnap estére nem teljesítik a simaságiak a Karácsonyi Küldetést, a világ összes templomából eltűnnek a szobrok. És hiába tennének új szobrokat, azok is eltűnnének.
Az volt az első feladatuk, hogy a templomkertben lévő egyik fa tövében találják meg az aranykulcsot, amely egy titkos dologhoz szükséges. Néhányan hazamentek, és jó nagy ásókkal tértek vissza. El is kezdték a munkát. Mindegyik fa mellett két ember állt és ásott. Egyszer csak az egyikük felkiáltott:
- Találtam valamit! – a többiek odasereglettek hozzá, és ezt kérdezgették: - Mit találtál?
- Nem tudom – mondta –, de mintha fénylene!- Erre mindenki megörült, és együtt vitték be a kulcsot a templomba. A szobrok nagyon boldogok lettek, de mindjárt el is szállt a jókedvük, mert egyikük kinézett az ablakon, és ezt mondta. – Sötétedik! Menjünk haza, és holnap reggel hatra mindenki érjen ide, a templom elé. -Másnap már a megbeszélt időpont előtt ott várt szinte egész Simaság a templom előtt. Hatra pontosan mindenki odaért. Bementek a templomba, és várták a következő feladatot.
Mária belekezdett: - Látjátok ezt az aranykulcsot? Ez egy ládát nyit. Ha jól emlékszem, akkor ez a láda a sekrestyében van az egyik szekrény alatt.
A szekrényemelgetés sok időt és erőt vett igénybe. A szekrényekből ugyanis mindent ki kellett pakolni, hogy amikor felemelik, el ne törjenek a benne lévő tárgyak. Sokáig tartott, de végül megtalálták, amit kerestek, a ládát. Valóban az egyik szekrény alatt volt egy lyukban. Kinyitották, és egy térképet találtak benne. Ez a térkép egyenesen a falu melletti erdőbe vezetett, a haranglábhoz. Mivel a szekrények emelgetése, és a láda megtalálása nagyon kifárasztotta az a falusiakat, úgy döntöttek, hogy hazamennek, megebédelnek, és ezek után az erdő szélén találkoznak. Úgy egyeztek meg, hogy fél kettőre már mindenki ott lesz a megbeszélt helyen. Így is lett. A gyorsaság kedvéért sokan autóval, biciklivel, vagy motorral jöttek. Néhányan viszont csak gyalog érkeztek. Amikor aztán mindenki odaért a megbeszélt helyre, egyvalaki ezt kérdezte: - Hol van a térkép?- Erre senki sem tudta a választ. De szerencsére nem volt baj, mert a harangláb nem volt túl mélyen bent az erdőben. El is indultak, és nagyjából negyed óra alatt meg is érkeztek a haranglábhoz. Viszont amikor odaértek, nem egy haranglábat, hanem egy nagy romhalmazt láttak maguk előtt. Próbálták megjavítani, de nem sikerült. Ekkor egy hang ezt kiáltotta: - Vigyázz! – Erre mindenki odébb ugrott. Egy deszka hullott a földre. A deszkára ez volt felírva: „Megvan a kulcs, megvan a láda, megvan a térkép és a harangláb is. Együtt csináltátok, ugye milyen könnyű? A szeretet lángja mindig segít nektek, hogy minden könnyedén menjen.” Ezt a levelet senki nem értette. Úgy gondolták, a szobrok meg tudják majd mondani nekik, hogy mi ez a fura üzenet.
Amikor hosszas gyaloglás után visszaértek a templomba, látták, hogy a szobrok nem mozdulnak. Azt gondolták, hogy ez csak valami tréfa, de tévedtek. Ekkor az ablakon éppen annyi galamb szállt be, ahány szobor volt a templomban és a templom kertjében. Ekkor mindent megértettek. Hazamentek. Eljött az este. Minden házban karácsonyfa ragyogott. És minden ember Simaságon, a karácsonyfa alatt ezt találta egy papíron: „Sikerült!”
Másnap a misén egy különleges dolog történt: sok-sok galamb repült össze-vissza.
Ez volt az Isten köszönete.
Wellner Emília 5.A, Sárvár, Szent lászló Általános Iskola
