Szombathelyi Egyházmegye

A Mindszenty-per hetven év távlatából – Konferenciát rendeztek a Parlamentben

Mindszenty konferencia„A Mindszenty-per hetven év távlatából – Főpapi sorsok Kelet-Közép-Európában” címmel rendeznek konferenciát február 13-án és 14-én a Parlament egykori főrendházi üléstermében. Az alábbiakban olvashatják tudósításunkat a tanácskozás első napjáról.

A Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB), az Országgyűlés Hivatalának Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatósága és a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja (MTA BTK) által rendezett konferencián részt vett Mohos Gábor, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke. Köszöntőjében kiemelte, hogy ez a tanácskozás alkalmat ad a tiszteletadásra és fejet hajthatunk azok előtt, akik minden erőszak ellenére hűek maradtak hitükhöz és népükhöz. Az ő példájuk ugyanakkor reményünk forrása is lehet. Rádöbbenhetünk arra, hogy az ember Isten segítségével a legrosszabb körülmények között is megmaradhat embernek. A hitvallók, a vértanúk jól látták a szovjet rendszer igazságtalanságát, de bízva a történelem Urában a legnagyobb megpróbáltatásokkal is bátran szembenéztek. Arról se feledkezzünk meg, hogy az ő helytállásuk formálta azt a jelent, melyben élünk.

„Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak” – e bibliai idézettel kezdte köszöntőjét Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke. Mint elmondta, a kereszténység minden időben az üldözöttek vallása volt, ám a huszadik század totalitárius rendszereinek brutalitása túltett az ezt megelőző korok erőszakosságán. A kommunista pártok a polgári társadalom felszámolása után a keresztény egyházak ellen fordultak. A Mindszenty József ellen indított koncepciós per üzenete az volt, hogy ha az ország legnépszerűbb, legismertebb egyházi vezetőjét el lehet ítélni, akkor a további ellenállásnak nincs értelme. Mindszenty bíboros a szembenállás és a hűség mintaképe volt. Latorcai János végül arra emlékeztetett, hogy napjainkban a világ vallásai közül a kereszténységet üldözik a leginkább.

Habsburg-Lotharingiai Mihály, a Magyarországi Mindszenty Alapítvány elnöke köszöntőjében arra mutatott rá, hogy Mindszenty Józsefet harmincnyolc napon keresztül kínozták, e földi pokolból vezették a tárgyalásra. Ám ahogy Ura és Mestere magára vette a szenvedést, úgy ajánlotta fel a bíboros a saját szenvedéseit szeretett Egyháza és népe megmentéséért.

Földváryné Kiss Réka, a NEB elnöke szerint a Mindszenty-per kezdettől fogva túlmutatott önmagán. A bíboros személye ugyanis szimbólummá vált. Mindszenty letartóztatása után Márai Sándor azt írta, hogy a főpap sorsa egyenlő a magyarság sorsával. A kommunisták az ő személyével a vallásukat gyakorló embereket is a vádlottak padjára akarták ültetni; arra törekedtek, hogy az Egyházat feudális csökevényként mutassák be. A bíboros letartóztatása a nemzetközi közvéleményt sem hagyta nyugodni: Truman elnök tiltakozott, Párizsban tüntetést szerveztek mellette. Tisztelték a törékeny, aszketikus főpapot, aki szembeszállt a világ legnagyobb birodalmával. A Nyugat tulajdonképpen e per nyomán szembesült a kommunista diktatúrák embertelenségével. 

Gárdonyi Máté, a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola tanára előadásában azt hangsúlyozta, hogy a háború előtt a katolikus egyház társadalmi szerepvállalása igen széles körű volt. 1945-re ebből csak a látszat maradt fenn, a hitéletet a templom falai közé szorították. Először az Egyház birtokait vették el, később kiutasították az apostoli nunciust, majd feloszlatták az egyházi egyesületeket. 1948-ban államosították az egyházi iskolákat. 1950-ben feloszlatták a szerzetesrendeket, egy évvel később – a Grősz-per árnyékában – esküt kellett tenniük püspököknek a kommunista alkotmányra. Létrejött az Állami Egyházügyi Hivatal, a főpapi kinevezésekhez pedig az államnak is hozzá kellett járulnia.

„Bármikor találok pszichiátereket, akik őrültnek nyilvánítják Mindszentyt.” E Rákosi Mátyástól vett idézettel kezdte előadását Balogh Margit, az MTA BTK Történettudományi Intézetének munkatársa. Rákosi 1948 elején tárgyalt a szovjet vezetéssel, akik rábólintottak a Mindszenty elleni eljárás megkezdésére. November 19-én elhurcolták Mindszenty József személyi titkárát, Zakar Andrást. (Rákosi decemberben Sztálinnál is járt, kérve hozzájárulását a letartóztatáshoz.) Mindszenty, felismerve a veszélyt, előre érvénytelenített minden olyan vallomást, melyet később kicsikarhatnak tőle. December 23-án rendőri házkutatást tartottak nála, majd 26-án letartóztatták. Hűtlenséggel, kémkedéssel, köztársaság-ellenes összeesküvéssel és valutaüzérkedéssel vádolták.

A vallatás során – melyet Décsi Gyula irányított – verték és kínozták a főpapot. Rákosi utasításokkal irányította az eljárást, a jegyzőkönyvet pedig a koholt vádakhoz igazították. Január 11-i vallomásában Mindszenty durva helyesírási hibákat vétett, így jelezte, hogy az, amit olvasnak, nem igaz. Hízelgéssel, fenyegetéssel is igyekeztek rá hatni. Rávették, hogy írjon egy kérvényt, melyben kijelenti egyházpolitikájának helytelenségét. Tárgyalása 1949. február 3-án kezdődött. Többek között legitimista összeesküvéssel is vádolták, mely szerint Rómában akarta Habsburg Ottót királlyá koronázni. A per során egy megfáradt ember benyomását keltette, a tőle idegen magatartást máig többféleképpen magyarázzák. Az biztos, hogy a vádlók tudták, miként lehet személyre szabottan megtörni valakinek az akaratát. Az ítélet – a bíboros életfogytig tartó fegyházbüntetést kapott – kihirdetése után is aktív maradt, egyik beadványában az „ország legnyomorultabb fegyencének” nevezte magát.

A szovjet mintát másoló kommunista diktatúrák mindenhol üldözték a keresztény egyházakat, vezetőiket meghurcolták, bebörtönözték. A meghívott külföldi előadók azokról az egyházi személyiségekről beszéltek, akiknek a környező országokban Mindszenty Józsefhez hasonló meghurcoltatás volt a sorsuk. Łukasz Kamiński, a Wrocławi Egyetem professzora Stefan Wyszyński bíborosról beszélt. Lengyelországban a háború után az állami rendezvényeken még szentmisét is tartottak. 1947-től azonban a kommunisták támadást indítottak az Egyház ellen. Wyszyński 1948 novemberétől volt Lengyelország prímása. Élete során mindig igyekezett az Egyház egységét megőrizni, ezért a titkos ügynökök zaklatták, megfigyelték. Miután a lengyel püspökök 1953-ban az állami beavatkozás ellen tiltakozva elküldték azóta híressé vált „Non possumus” levelüket, Wyszyńskit száműzték és bebörtönözték. Az 1956-os poznańi események során százezrek követelték szabadon bocsátását. Ezután visszatérhetett egyházmegyéjébe, ám a rövid enyhülést nemsokára ismételt elnyomás követte. Stefan Wyszyński bíboros harminc évig küzdött a kommunisták ellen.

Oleh Turij, az Ukrajnai Katolikus Egyetem Egyháztörténeti Intézetéből Joszif Szlipij görögkatolikus metropolita életéről szólva azt emelte ki, hogy a szovjetek az ukrajnai görögkatolikus egyházat be akarták olvasztani az ortodox egyházba. Mivel a metropolita ennek útjában állt, 1946-ban szovjetellenes szervezkedésért nyolc év munkatáborra ítélték. Sztálin halála után a szovjet–vatikáni kapcsolatok helyreállításának előmozdítása érdekében Moszkvába vitték, majd ennek kudarca után Szibériába száműzték. Mivel nem fogadta el a két egyházat 1946-ban egyesítő zsinatot, ezért – többször is – elítélték. Végül 1963-ban száműzték a Szovjetunióból.

Cristian Vasile, a Román Tudományos Akadémia Nicolae Iorga Történeti Intézetének munkatársa arra mutatott rá, hogy Romániában is be akarta olvasztani a kommunista hatalom a görögkatolikus egyházat az ortodox egyházba. Az 1948-ban megtartott szinóduson egyesítették is a két felekezetet, ám sokan maradtak, akik kitartottak rítusuk, hitük mellett. Az üldözötteket sok római katolikus is segítette, köztük Boldog Scheffler János, Boldog Bogdánffy Szilárd és Márton Áron püspökök is.

Szabó Konstantin a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye hitvallóiról és vértanúiról emlékezett meg. Az egyházmegyében Boldog Romzsa Tódor püspök és Orosz Péter titokban felszentelt püspök mellett több mint százhúsz hitéért elítélt pap volt. Közülük több mint száznak volt családja. A diktatúra az ő életüket is megnyomorította.

Somorjai Ádám OSB Mindszenty József és a brit diplomácia kapcsolatáról beszélt. Mindszenty 1945 szeptembere és 1946 júniusa között öt alkalommal személyesen tárgyalt brit diplomatákkal. Írásban tízszer fordult hozzájuk. A főpap a kitelepítések, a romániai magyarság és a hadifoglyok ügyében szólalt fel. A vatikáni diplomácia is sokszor kérte a britek segítségét a magyar ügyek intézésében. Somorjai Ádám szerint a briteknek nem tetszett, hogy Mindszenty „nemzeti, politikai célból használja fel hivatalát”. Ám azt sem szabad feledni, hogy ebben az időben Mindszenty egyedül a nyugati hatalmakhoz fordulhatott, a prímás bízott a britekben és az amerikaiakban.

Vörös Géza, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa Mindszenty hatósági megfigyeléséről szólva elmondta, hogy a főpapot 1945 őszétől figyelték, ’47 nyarától pedig már vaskos titkosszolgálati dossziéja volt. Megfigyelték a látogatóit, a leveleit felbontották, a telefonjait lehallgatták. (Egyik nap a palota összes telefonja elnémult, mert beázott a lehallgató készülék.) Éppen ezért a prímás igyekezett a palotában megbízható személyzetet alkalmazni, ám az állambiztonság egyházi elhárítással foglalkozó alosztálya ennek ellenére belső információkhoz is hozzájutott. A belsős informátorok között volt Szalva László tanár is. 1948 decemberétől az esztergomi érseki palotánál már állandó rendőri jelenlét volt, be- és kilépni is csak engedéllyel lehetett. Mindszenty József letartóztatása után továbbra is megfigyelték a munkatársakat és a prímási palotát.

Fejérdy András, az MTA BTK Történettudományi Intézetének munkatársa Mindszenty letartóztatásának és perének szentszéki fogadtatását ismertette. A Vatikán lapja, a L’Osservatore Romano a kezdetektől beszámolt az eseményekről. Február közepén cáfolták, hogy a magyar kormány tájékoztatta volna a Vatikánt Mindszenty letartóztatásáról, mint ahogyan azt a Révai József által tett kijelentést is, hogy a magyar vezetés felajánlotta volna Mindszenty szabadon bocsátását, amennyiben azt a Szentszék kéri.

Mindszenty volt az első bíboros, akit a kommunisták letartóztattak és elítéltek. XII. Piusz pápa a rendkívüli tikos konzisztóriumon (’49 február 14.) és a Szentszékhez akkreditált diplomaták előtt megtartott beszédében (február 16.) is elítélte a Mindszenty József elleni eljárást. Nem sokkal ezután a Szent Péter téren összegyűlt hívek jelenlétében Mindszentyt a vértanúk között emlegette. A L’Osservatore Romano egyik cikkében a Mindszenty elleni eljárást a Jézus elleni perrel hozta párhuzamba. A lap a per előestéjén így fogalmaz: „Mindszenty elítélése VII. Pius pápa elhurcoltatása óta a legnagyobb sérelem, amely a Római Egyházat, tehát a katolicizmust érte.” Mindszenty az Egyház és Isten jogaink védelmezője, az emberi szabadság szószólója. Ő a „jel, melynek ellentmondanak” – fejezte be előadását Fejérdy András.